Lyon belső részén, a két folyó övezte Perrache félszigeten Európa nagyszabású urbanisztikai programja indult el az idén, a városvezetés több mint hat évnyi előtervezését követően. A Lyon Confluence három évtizedre kiterjedő fejlesztési programja az egykori ipari övezetben új városközpontot hoz létre mintegy 150 hektáron, a jelenlegi 7 ezerrel szemben 25 ezer lakos számára. Az ambiciózus megvalósítás első fázisában egyebek mellett 700 új lakóegység is megépül. Az irodákkal együtt mintegy 75 ezer négyzetméternyi projekt beruházóinak szigorú ökonómiai standardokat írt elő a város: a fűtést 80 százalékban megújuló energiából (főként biomasszából) oldják meg, az energiafelhasználásnak a hagyományos építkezéseknél 40 százalékkal alacsonyabbnak kell lennie.
FENNTARTHATÓ FEJLŐDÉS. A tervezés és a megvalósítás a fenntartható fejlődés filozófiájára épül – hangsúlyozzák a Lyon Confluence főhadiszállásán és igen gazdag, részletes sajtóanyagaiban. A városépítészetben a nagyvonalú köztereket hangsúlyozzák és az architektúrák sokszínűségét, a minőségi környezetet. Ehhez kapcsolódik a kiterjedt szociális tervezés: az épülő lakások között rögzített arányban vannak szociális, átlagos és luxus otthonok, az irodák sűrű elhelyezésével az itt lakók jelentős részének minimálisra csökken a napi munkába járási idő. Mindezt kiegészíti a már a jövőt idéző energia- és hulladékgazdálkodás, a radikálisan csökkentett felhasználási és kibocsátási értékekkel. Ez így együtt komoly támogatásra számíthat az EU Concerto programjától is. Az építkezés első fázisában mindjárt 3,5 millió euróra – árulják el a Lyon Confluence központjában.
A fenntartható fejlődésnek – amikor a környezeti, gazdasági és szociális szempontokat úgy kell összehangolni, hogy a gazdaság csak egy eszköz legyen a szociális jobblét eléréséhez – feltétele az egészséges és tiszta környezet. A jövőbarát fogyasztás tehát nemcsak abból áll, hogy főként megújuló energiát használunk, de összetevője az is, hogy védjük a helyi gazdaságot, a környezetünket és ezzel az egészségünket is. Az Európai Unió arra ösztönzi tagországait, hogy átfogó programot dolgozzanak ki erre a témára. „Magyarországnak jelenleg nincs stratégiája a fenntartható fejlődésre” – állapítja meg Schmuck Erzsébet, a Magyar Természetvédők Szövetségének társelnöke. Meglátása szerint hazánkban a környezetvédelem csak egy ágazat, alárendelve nagyobb gazdasági érdekeknek.
 |
|
Pályázati hiányosságok
Manapság Magyarországon egyetlen olyan pályázat sincs, amely ökofalvak létrehozását támogatná. A korábbi években a környezetvédelmi és vízügyi célelőirányzatból még lehetett olyan referenciaértékű mintaprojektekre pályázni, amelyek megújuló energiaforrás hasznosítására, illetve a fogyasztói energiatakarékosságra és az energiahatékonyság növelésére irányultak. Hasonló beruházásokra a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium energiatakarékossági programjai is különítettek el forrásokat. Jelenleg azonban pénzhiány miatt nincs lehetőség pályázati kiírásra, még a lakosság körében igen népszerű háztartási energiatakarékossági beruházásokra sem. Egyedül a Nemzeti Fejlesztési Terv Környezetvédelem és Infrastruktúra Operatív Programja járul hozzá épületek energetikai korszerűsítéséhez. A támogatásra 2004 és 2006 között 5,2 milliárd forint áll rendelkezésre, az EU strukturális alapja az összeg 75 százalékát fedezi. Ám a helyi kezdeményezőkészség hiányáról árulkodik, hogy a környezetvédelmi tárcánál már a kilencvenes évek közepétől megvolt a lehetőség a szennyvíztisztítók támogatására, azonban érdeklődés nem mutatkozott. |
|
|
|
|
Kétségtelen, hogy Nyugat-Európában a környezetvédelemnek és a környezettudatosságnak nagyobb hagyományai vannak: gondoljunk csak a német utcák tisztaságára, vagy a francia ökofalvak minőségére. A környezettudatos nevelés, illetve az agrárkörnyezet-védelem példájaként említ Schmuck Erzsébet egy osztrák kezdeményezést: a kisebb falvak együttesen alakítják ki a helyi piacot, az ott lakók a helybeli termékeket vásárolják meg, és csak akkor mennek messzebbre, ha valamit nem lehet ott megkapni. Ez is lehet követendő példa a fenntartható fejlődésre, hiszen a helyi gazdaság is erősödik, és a környezet sem károsodik a szállítástól.
Idehaza egyelőre csak elszórtan lehet környezettudatos és jövőbarát „partizán akciókkal” találkozni. A galgahévízi ökofaluban is ma még csak egyetlen ház áll a kijelölt terület közepén: a bioszolár-hőközpont. Az út mellett csupán karók jelzik az ötven majdani lakóház pontos helyét. Varga Géza, a települést létrehozó Gaia Alapítvány igazgatója szerint az ökofalu ötlete a nyolcvanas évekre nyúlik vissza, s a kezdeményezés gyakorlatilag tíz éve létezik. Ezen idő alatt az infrastruktúrát, egy organikus mezőgazdaságot (a Galgafarmot), és a bioszolár-hőközpontot sikerült létrehozni.
Egy ökotelepülést úgy alakítanak ki, hogy építészete, energiahasználata, hulladék- és szennyvíz-gazdálkodása figyelembe vegye a fenntartható fejlődést. Galgahévízen csak megújuló energiaforrásokat használnak. A település energiáját a napkollektorok rendszere, illetve a faelgázosító kazán adja, és távhővezetékeken keresztül jut majd el a házakig. Szakemberek szerint egyszerűbb lett volna, ha minden házat napkollektorokkal látnak el, de a bonyolultabb eljárásnak is gazdasági oka van, miként az is a financiális problémákra vezethető vissza, hogy még ilyen hosszú idő alatt sem épült fel a falu. A korábbi hasonló kezdeményezések azon buktak meg, hogy először a házakat építették fel. Nem maradt pénz az infrastruktúrára, és azokra a berendezésekre, amitől környezetbaráttá válik egy település. Galgahévízen Varga szerint először a gazdasági hátteret teremtették meg. Az alapítvány bevétele az uniós forrásból létrehozott oktatóközpontból származik, ahol a fenntartható fejlődésről és a környezettudatról tartanak előadásokat és konferenciákat. 6 milliós beruházással az infrastruktúrát alakították ki: létrehozták a falu vízmű-rendszerét és az utakat, illetve bevezették a magasfeszültséget is.
KOMPOSZTÁLÁS. A kistelepülések inkább kis lépésekben barátkoznak a jövőbarát fogyasztás és a fenntartható fejlődés fogalmaival. Győrújbarát önkormányzata például regionális pályázati pénzből ingyenes komposztálóládákat oszt szét a lakók között. Noha a pályázaton nyert pénz 10 milliót tesz ki, a helyi vezetésnek ezt még 7 millió forinttal ki kellett egészítenie. Juhászné Árpási Irma polgármester szerint éppen ezért nem pályázott más. „Nem minden önkormányzat engedheti meg magának, hogy ekkora összeget fordítson egy látszólag úri hóbortra” – véli a polgármesterasszony. A falu azonban már régóta próbálja a lakosokat a környezettudatosságra „nevelni”: a szelektív szemétgyűjtést is már évekkel ezelőtt bevezették.
Máshol, ahol nincs egyéni kezdeményezés, a nevelésnek és a példamutatásnak valóban fontos szerepe lehet a kezdeti lépések megtételében a környezettudatos életmód felé. Ilyen cselekvésnek minősül a kevesebb vezetékes víz használata, a komposztálás, a szelektív szemétgyűjtés vagy a visszafogottabb autózás. Ám az ma még meglehetősen drága passziónak minősül, ha valaki önerőből szeretné az otthonát a jövőbarát fogyasztás útmutatói szerint megépíteni. Ehhez az kellene, hogy a házunkat az ökoépítészet szerint építsük fel, napkollektorral és egyedi szennyvíztisztítóval szereljük fel. Ám egy napkollektor rendszer egy 60 négyzetes ház esetében körülbelül 1,6 millió forintba kerül, s „csak” rásegít a fűtésre és a melegvízellátásra, helyettesíteni nem tudja. Az ára így 8-10 év alatt térülhet meg. Hasonló a helyzet az otthoni szennyvíztisztítással is. A berendezés 500 ezer forinttól kezdődik, attól függően, hányan és mennyi vizet használnak. Az otthon megtisztított vizet a kertben öntözésre használhatjuk – ám a csatornadíjat ennek ellenére fizetni kell. Nem véletlenül érvel úgy Schmuck Erzsébet, hogy a környezettudatos életmód iránti igényhez a politikának, a minisztériumoknak kell megteremteniük a feltételeket. Miként arra a lyoni városvezetés is példa.
