Kiss véleménye szerint főként a Csehországban, illetve Szlovákiában előállított 2,8 százalékos zsírtartalmú tej veszélyeztette a magyar termelők érdekeit.
A magyar tejfogyasztás mintegy 50 százalékát teszi ki a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej, aminek előállítására Magyarország még a csatlakozás előtt átmeneti mentességet kért az Európai Uniótól.
Az átmeneti mentességet több országban is úgy értelmezték – mivel piaci derogációra gondoltak -, hogy az ottani tejfeldolgozók is előállíthatnak 2,8 százalékos zsírtartalmú tejet és szállíthatnak is Magyarországra. Magyarországon viszont az átmeneti mentességet úgy értelmezték, hogy az úgynevezett gyártói derogáció, vagyis hogy csak Magyarországon állítható elő a szóban forgó minőségű tej, és csak Magyarországon forgalmazható – mondta Kiss Pál István.
A szakember elmondta azt is, hogy a 2,8 százalékos zsírtartalmú tejpiacon a hosszabban eltartható külföldi termékek jelentek meg – például az úgynevezett UHT tej kategóriában. A friss áruk piacán, a zacskós tej kategóriában ez nem volt érzékelhető, és ez utóbbi adja a piaci szegmens jelentős részét. Az össztejpiacon a zacskós tej részesedése 35-40 százalék, a dobozos tejé mintegy 30 százalék körüli, a hosszan eltartható – úgynevezett UHT – tej aránya 25 százalék. A dobozos tejeken belül azonban arra nincs pontos adat, hogy mennyi a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej aránya.
Magyarországon tejtermékek gyártására mintegy 1,3 milliárd liter tejet vásárolnak fel a feldolgozók. E mennyiség mintegy 40 százalékából állítanak elő tejet. Ennek mintegy fele a 2,8 százalékos zsírtartalmú tej. A tejfeldolgozók éves árbevétele pedig mintegy 200 milliárd forint körül mozog.
A szakember utalt arra is, hogy az Európai Unióban van ugyan egységes élelmiszerkönyv, amely szabályozza az élelmiszerek előállítási módját, ám sok a helyi adaptáció is. Példaként említette a német trappista sajtot, amelynek minősége nem egyezik meg a magyaréval, ám a német gyártók mégis trappista néven forgalmazhatják azt, akár Magyarországon is.
