Kevéssé vannak tisztában a hazai cégek a társadalmi jelentés fogalmával, pedig hamarosan meg kell birkózniuk ennek összeállításával. Az Európai Unió 2003-ban elfogadott 78/660/EC direktívája szerint ugyanis a tagországokbeli közepes és nagyvállalatoknak az idei pénzügyi évtől a kötelező pénzügyi beszámoló mellett a társadalmi felelősségvállalásukról is jelentést kell készíteniük, különös tekintettel a környezeti kockázatok kezelésére.
A vállalatok társadalmi felelősségvállalásán a hazai üzleti szektor többnyire az olyan, karitatív jellegű megmozdulásokat érti, amikor egy cég gyerekkórházaknak vagy nemzeti parkoknak juttat adományt. Sőt, néha összekeverik a kifejezetten marketingorientált szponzori tevékenységgel, mint például egy koncert vagy sportcsapat támogatása, természetesen a logó feltüntetése és kellő számú médiamegjelenés ellenében. „A vállalatok társadalmi felelősségvállalása nem azonos a marketing és imázs szempontú adakozással, hanem az érintettekkel való tisztességes kapcsolatban nyilvánul meg” – világít rá Radácsi László, a téma szakértője. A vállalati működés érintettjei (stakeholderei) a tulajdonosok, alkalmazottak, fogyasztók, beszállítók, állami és civil szervezetek, a természeti környezet, a helyi közösség és a média – azaz mindazon csoportok, amelyekre a cég kihat tevékenységével. Nem tekinthető tehát valódi felelősségvállalásnak, ha például egy áruházlánc a beteg gyerekeket támogatja, ugyanakkor kizsigereli beszállítóit.
CÉL A PROFIT. Még tovább ment a The Economist hetilap sok vitát és reakciót kiváltó januári nagy összeállítása, amely kimondta: a vállalkozásoknak elsősorban profitot kell termelniük, a karitatív tevékenységet pedig a non-profit szektorra kell bízni. Könnyű a más (ez esetben a részvényesek) pénzéből jótékonykodni – von le radikális következtetést a The Economist. A társadalmi felelősségvállalás pontosan addig a pontig feladata a cégeknek, amíg az a jobb működést segíti elő – ez esetben viszont egyszerűen jó menedzsment gyakorlatnak minősül. Példaként a Salesforce.com e-business szolgáltatót említik, ahol a dolgozók munkaidejük egy részében jótékonysági munkát végezhetnek a cég költségén. Mindez azonban kifizetődő, mert így a megfelelő beállítottságú embereket tudják a vállalkozáshoz csábítani, akik önzetlenek, csapatjátékosok és ráadásul elkötelezettek lesznek a munkaadó iránt.
„Ideális esetben a társadalmi felelősségvállalás nem válik el az üzleti döntésektől” – mutat rá Radácsi László. Ennek megfelelően a társadalmi jelentés haladó formája az érdekeltekkel való párbeszédet tükrözi. Ennek során az egyes szervezetek, csoportok képviselői elmondhatják, mit tartanak problémának a vállalat háza táján, a cég kiválasztja ezek közül a megoldható kérdéseket, akciótervet készít, amelyet ismét megvitat az érintettekkel, a következő évben beszámol az eredményekről, majd a diskurzus folytatódik. E folyamat aktuális lépéseit örökítené meg a jelentés. Ehhez hasonlót Magyarországon eddig a British American Tobacco (BAT) Hungary készített, a dohánycég társadalmi beszámolója az érintettekkel folytatott fókuszcsoportos interjúkon alapul.
A társadalmi jelentések készítését nemzetközi szabványok is moderálják, ilyen például a Global Reporting Initiative (GRI), amely gazdasági, környezeti és társadalmi szempontok szerint sorolja fel a beszámolók javasolt tartalmát (Figyelő, 2004/1. szám). E hármas tagolódás köszön vissza például a Matáv társadalmi és környezetvédelmi politikájáról beszámoló fenntarthatósági jelentésében is.
A nyilvánosság felé
A Partners for Financial Stability programja keretében az East-West Management Institue (EWMI) tavaly szeptemberben Közép- és Kelet-Európa országaiban a 10 legnagyobb helyi tőzsdei cégnél vizsgálta meg, mit osztanak meg a közzel a társadalmi felelősségükről. A felmérés azonban csak a társadalmi felelősségről közzétett információkat vizsgálja, s nem a tényleges teljesítményt: az etikai kódex vagy egészségügyi szabályzat megléte természetesen még nem garantálja, hogy be is tartják azokat a vállalatnál. Az interneten és az éves jelentésben a hazai nagyok közül a Mol, a Matáv, BorsodChem, a Richter és a TVK bizonyult a legközlékenyebbnek.
A nehézségekkel számolva az uniós szabályozás azonban egy kiskaput is nyitva hagy: a törvény szövege szerint „számításba véve a pénzügyi beszámolás e területének fejlődő jellegét, valamint a meghatározott méretet el nem érő vállalkozások előtt álló lehetséges akadályokat, a tagállamok választhatják azt, hogy eltekintenek az ilyen vállalkozások üzleti jelentése esetében a nem pénzügyi információk szolgáltatásának kötelezettségétől”.
