Érzelmi alapon

Janikovszky János olyan klasszikus polgári környezetben nőtt fel, ahol csönd, nyugalom, szép festmények és könyvespolcok határozták meg a családi miliőt. Igaz, a körzeti orvos édesapa és a könyvkiadói szerkesztőként sokszor otthon dolgozó írónő édesanya, Janikovszky Éva, nem sok hangoskodást tűrt meg egyetlen fiától, ennélfogva „Janóka” többnyire a Bajza utcai bérház második emeletén lakó barátjánál töltötte a délutánjait.

Az előbb régésznek, majd újságírónak készülő kamaszt otthon meglehetős eréllyel terelték az akkor biztosabb megélhetést jelentő műszaki pályák irányába. Az I. István Gimnázium matematika tagozatán edződött fiatalember a Műszaki Egyetemen folytatta tanulmányait, bár semmi kedve nem volt hozzá. Az 1978-ban kézhez kapott villamosmérnöki diplomához egy felismerés is járult: „éreztem, hogy nem leszek jó fejlesztő mérnök, ezért inkább a külkereskedelemben próbáltam elhelyezkedni”.

Az angol és német nyelvvizsgával felvértezett mérnök-üzletkötő az egyik nagy állami külkereskedő cégnél kapott állást. „Bármily döbbenetesen hangzik is ma, hazai gyártású számítógépeket exportáltunk nyugati partnereknek” – idézi fel üzletember létének talán legkalandosabb, kezdeti lépéseit. Öt év munkaviszony után az akkori NSZK-ban találta magát, kiküldött képviselőként. A periféria egységeket, display terminálokat forgalmazó cég munkatársaként 1983-tól kilenc esztendőt alkalmazotti státusban töltött el, majd amikor munkahelyét itthonról fel akarták számolni, úgy döntött, önállóan folytatja a tevékenységet. Tette ezt annak ellenére, hogy látta, az informatika területén a közvetítő kereskedelemnek lassan befellegzik. Néhány projekt kitartott még három évig, ám akkor végleg le kellett húznia a rolót.

Közben 1990-ben itthon megalapította a Recontra Kft.-t. A kártyás szakkifejezésre hajazó cégnév valójában a representing, a consulting és a trading szavakból állt össze. „Akkor még azt hittem, hogy másokhoz hasonlóan műszaki termékek kereskedelmével foglalkozom majd”. Ám több fiaskó után rá kellett jönnie, hogy a Távol-Keletről behozott cikkek, mire hajón ideértek, sokat avultak, és csak kis haszonnal voltak eladhatók. Ismerősei hívták fel a figyelmét a „babaiparra”, amelynek nagynevű nyugati művelői akkor még csak kokettáltak a magyarországi megjelenéssel. „Az az érdekes, hogy az e területen ma is létező hazai disztribútor cégek tulajdonosainak javarésze amolyan hályogkovács módon csapott bele a vállalkozásba, így rajtam kívül is van még villamosmérnök, meg orvos és biológus is” – jellemzi a piacot.

MICIMACKÓ ÉS MIKI EGÉR. Az 1995-re immár letisztult profillal rendelkező cég olyan „babaipari” beszállítókkal is kapcsolatba került, amelyek Magyarországon keresztül szerették volna lefedni az egész kelet-európai régiót. Idestova tíz esztendeje szereztek meg például egy olyan Walt Disney licencet, amelynek birtokában 15 országban adhatnak el Micimackó és Miki egér figurákkal dekorált bébi-termékeket. A nemrégiben 2007-ig meghosszabbított együttműködés eredménye az is, hogy a Recontra Kínában, illetve más távol-keleti országokban gyártat ilyen termékeket, s azokat aztán bizonyos royalty fejében a neve alatt értékesíti.

A kezdeti bizonytalanságok után a cégtulajdonos szerint igazából 1998-tól „megy a szekér”, akkor közel 700 milliós forgalmat könyvelhettek el. Janikovszky János azok közé tartozik, akik 1994-ben elsőkként „paktáltak le” a nagy bevásárlóközpontokkal, amit utólag is jó helyzetfelismerésnek tart. Az előbb az ügyvezető igazgatónak, majd a kereskedelmi igazgatónak felkínált 20 százalékos tulajdoni részesedést így indokolja: „noha nem töltjük együtt a hétvégéket, annyira már ismerjük egymást, hogy egyaránt tudjunk a jóban és a rosszban osztozni”. Ez a mentalitás tartós barátságokat is generált: ilyen például Dolák-Saly Róberté, akivel a hetvenes évek óta járnak össze. „Már kezdetekben is csodáltam, ahogyan az akkori viszonyokra fittyet hányva helyt állt az itthoni és a külföldi üzleti életben” – jellemzi barátját az ismert előadóművész, hozzátéve: „János azon kevesek közé tartozik, aki sikerei csúcsán is ugyanaz a kedves, józan pasas, mint akit megismertem annak idején”.

ÉDESANYJA KIADÓJA. Janikovszky János természetesen csak saját vagyonát, illetve a cégből ráeső nyereséget kockáztathatta, amikor érzelmi alapon egy másik bizniszbe is belevágott. 1994-ben privatizálták édesanyja egykori munkaadóját, a Móra Kiadót. Társulva a dolgozói csapattal, egy bankkal, külföldi és hazai magánemberekkel jószerivel kárpótlási jegyért szerzett először minimális részesedést a születő részvénytársaságban. A ma már 98 százalékot birtokló kiadói elnök először a bank, majd többi társa részesedését vásárolta meg összesen néhány tízmillió forintért, közben azonban hozzálátott a Móra tevékenységének racionalizálásához. „Erre a vállalkozásomra viccesen azt szoktam mondani, hogy ezt a befektetést nem nyereségvágyból, hanem féltékenységből követtem el” – magyarázza a ma már 20-30 millió forintos nyereséget termelő kiadó első embere. A Móra feltámasztása talán édesanyja újraéledő alkotói kedvéhez is hozzájárult: ekkor írta meg utolsó öt, „felnőtt” könyvét. Az újdonsült részvénytársaság azonban katasztrofális állapotban volt: széthordott szerzői jogok és kifizetetlen tartozások terhelték. A legfájóbb veszteségek közé sorolja például Fazekas Anna, Lázár Ervin, Kormos István kiadási jogainak elvesztését, viszont büszkén említi a megmaradtak között Fekete Istvánt, Móra Ferencet és természetesen Janikovszky Évát. A mélyponton évi 21, manapság 140 kötetet megjelentető műhely 2000-től működik nyereségesen, mintegy 300 millió forintos forgalom mellett.

Az érzelmi motiváció, úgy tűnik, egyre erősebben vezeti Janikovszky Jánost, hiszen legutóbb egy világhírű olasz férfiruházati cég franchise-partnereként tűnt fel. A több tízmilliós beruházást igénylő vállalkozást jobbára azzal magyarázza, hogy imádja a szép dolgokat. „Valószínűleg ezt édesanyámtól örököltem, aki mindig ügyelt arra, hogy a lehetőségekhez képest jól öltözött legyen” – rajzolja teljesebbre a családi tablót. „Így amikor több alkalommal turistáskodtunk Olaszországban, az egyik fő programpont az volt, hogy bőrcipőt vagy csizmát kerestünk neki.” A minőségi szemlélet átöröklődése találkozott az Ermenegildo Zegna csoport magyarországi partnerkeresésével – a kapcsolatfelvételt azonban Janikovszky János kezdeményezte. „Azt hittem, hogy valami akadályversenyt rendeznek majd, de hihetetlenül könnyen meg tudtunk egyezni.” A 2003-ban megfogant ötlet nyomán született E. Z. Fashion Kft. tulajdonosa mindazonáltal új vállalkozásának termőre fordulását 5-6 évre prognosztizálja.