Sajátos korszakküszöb idején, a hetvenes évek első felében tűnt föl a Roxy Music, akkor, amikor a popkultúra egy hatalmas részecskegyorsító volt. A pop jövőt fürkésző, szigorúan képzeletbeli kutatóintézetében kifejlesztették a progresszív rockot, majd ennek ellenszérumát, a „middle of the road” névre keresztelt popzenét, amelynek leghíresebb hazai képviselője a Bergendy együttes volt.
Az antianyagot azonban a Roxy Music nevű tudós csoport laboratóriumban találták fel, létrehozva az ősrobbanást a semmiből, azaz tudományosan is igazolták a teremtést. A Roxy Musicnak ugyanis nem a popban keresendőek a gyökerei, hanem a negyvenes évek extravágáns szalon- és tánczenéjében. Ez a csapat volt az első, amely az undergroundot és az esztrádot kombinálva, de már a glam-rockot meghaladva előképe lett a mai értelemben vett újhullámnak, mely irányzat 2005-ben újra a reneszánszát éli.
Brian Ferry mai napig birtokolja David Bowie mellett a legelegánsabban öltözött popsztár címét, de míg Bowie bármikor képes felvenni egy kályhaezüsttel lefújt csizmát, addig Ferryt protokollképző tanfolyamokon lehetne mutogatni.
A Roxy Musicnak nem aThe Collection az első válogatásalbuma, ott van például a szintén ötletes című Greatest Hits gyűjteményük. Azok, akik az A Song for Europe című, már-már katartikus erejű dalt is hallani akarják, azok válasszák a Greatest Hitset, viszont akik a Same Old Scene című new wave értelmezési kísérletek szerelmesei, a mosatni gyűjtést részesítsék előnyben.
Utóbbi dal, ha hiszik, ha nem, 1981-ben megjelent kislemezen a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat gondozásában, ahogy Pink Floyd, Rolling Stones és The Who kislemezeket (!!!) is kiadott az MHV.
Roxy Music: The Collection EMI • 50 perc, 12 szám. 0Poptőzsdei árfolyam: **** és fél.
A The Collection egy reprezentatív mintavétel a zenekar különböző korszakaiból. Jól mutatja, milyen lett volna, ha Frank Sinatrának a Velvet Undergound írja a számait.
