Újra tudatosítani kell a vevővel, hogy „tejből is lehet sajtot csinálni”. A hipermarketekben az árukkal hódító növényi zsiradékokból készített import, tömbös „műsajtok” mostanra annyira megzavarták a vevőket, hogy ismét marketingértékűvé vált a természetes, „tejes” eredet. A Sole új csomagolású szeletelt termékein már szinte kihívóan tünteti fel, hogy ez bizony „sajtból” készült. Az uniós árharc tavaly szinte letarolta a frissen csatlakozottak piacát, súlyos veszteségeket okozva a helyi gyártóknak. Ilyen körülmények között csillagászati árnak tűnik az a 8 milliárd forint, amit a 6-8 százalékos piaci részesedésű Parmalat Hungaria Rt. eszközeiért remél a felszámoló. A Parmalatnak beszállító mintegy 100 termelőt és a finanszírozó bankot tömörítő, formálódó konzorcium nem is indul az első pályázaton, csak majd a második félévre várható, csökkentett áras tenderen. Istvánfalvi Miklós, az egyik beszállítói csoportosulás vezetője úgy véli, még az idén akár a felére is lemehet az ár.
Szegedi kamion. Merre fordulnak a befektetők?
ÚJ CÉLPONT. A székesfehérvári Parmalat eszközei eladásának esélyét az is rontja, hogy értékesebb befektetési célpont is felbukkant. A Sole Hungária Rt. beszállítói nyílt titokként kezelik, hogy a 2004-et várhatóan milliárdos konszolidált veszteséggel záró cégre vevőt keres az olasz tulajdonos. Az uniós csatlakozás utáni olcsó német és holland termékáradat következtében ugyanis csillagászati veszteséget könyvelt el tavaly a Sole szlovákiai leányvállalata. A Sole Hungária ugyan már tavaly nyáron továbbadta a Sole Slovakiát, de a konszolidáció így is lerontotta a magyar cég eredményeit. A Sole Hungáriának amúgy is nagy véráldozatot okozott az EU-csatlakozás, hiszen be kellett zárnia az uniós szabályokat nem teljesítő pásztói üzemet, és vállalva az elbocsátás, az áttelepítés sok százmilliós költségét, a gyártást a korszerű szegedi bázisra koncentrálta. Mivel a Sole Hungária tavaly óta rohamosan fejleszti a csomagolásait, a magasabb hozzáadott értékű termékeit – szeletelt sajtjait, joghurtféléit és desszertjeit -, az idén várhatóan már stabilizálja pénzügyi helyzetét.
LEHETŐSÉGES KÉRŐK. A piacvezető Friesland-csoport után 17-18 százalékos piaci részesedésével és mintegy 43 milliárd forintos tavalyi árbevételével a második legnagyobb tejipari társaság megszerzése tehát a Parmalatnál mindenképpen kívánatosabb lehet a stratégiai befektetőknek: például éppen a Friesland-csoportnak vagy a gőzerővel bővülő, Csányi Sándor OTP elnök-vezérigazgató érdekkörébe tartozó Új-Mizónak. Új külföldi szakmai befektető számára azonban túl kicsi falatnak tűnhetnek az eladósorba jutott hazai tejfeldolgozók.
A koncentráció igencsak esedékes, hiszen mintegy 20 százaléknyi túlkapacitás nyomasztja a hazai tejipart, és a cégcsoportokon belül megkezdődött a felesleges üzemek bezárása. Másrészt a hazai alapanyag-termelésre is rányomta a bélyegét a tej két év óta hektikusan ingadozó felvásárlási ára. Sirman Ferenc, a Tej Terméktanács igazgatója szerint a korábbi 10 ezer állattartóból 3 ezer abbahagyta tavaly a tejtermelést, és jövőre várhatóan a maradék 7 ezerről 5 ezerre fogy a számuk. A tejelőállítás egyre inkább a saját munkaerőre alapozott családi és a hatékony nagygazdaságokban koncentrálódik. Bár 200 millió literes felesleg nyomja a piacot, a tej literenkénti átvételi ára az egy évvel ezelőtti 62 forintról ismét 66-67 forintra emelkedett. Eközben pedig a kereskedelmi láncok nemcsak itthon, de szerte az unióban is változatlanul nyomott áron akcióznak a tejjel, tejtermékekkel.
Mindehhez tegyük még hozzá, hogy ilyen feltételekkel nem a gyártókapacitás, hanem az eladó tejipai cégek piaci részesedése az igazi érték. Jól számít tehát, aki szerint az idén várható gyárbezárások árnyékában az eladók egyre kisebb vételárakkal is megelégednek majd.
