Mindössze 990 forintért árusítják a DVD filmeket a fővárosi Baross utca sarkán található zeneműboltban. A moziban már lefutott alkotásokról a pénztárnál derül csak ki, hogy azokat tulajdonképpen nem is DVD filmekként, hanem magazinok mellékleteként forgalmazzák. Amennyiben áfás számlát kér róluk az ember, akkor számolnia kell azzal, hogy a szokásos 25 százalék helyett mindössze 15 százalékot könyvelhet el. Azaz az újság kedvezményes áfakulcsával adják a DVD filmet. A pénztárosnő udvariasan figyelmeztet is arra, hogy ne higgyünk a szemünknek, a filmek nem is filmek, hanem újságok mellékletei. Ha ragaszkodunk hozzá, s a mellékletek mellett az újságokra is igényt tartunk, a pénztárosnő több hónapos, el nem adott DVD magazinokat nyújt át. A remittenda ilyenformán nem megy veszendőbe.
A HASZON ZÁLOGA. A kiadók piaca átrendeződött: korábban a mozifilm volt, ma viszont már a DVD a nagyobb üzlet. Az már sikernek számít, ha nem ráfizetéses egy mozifilm. Utána a hasznot a kis lemezkorong hozza. A mozit azonban ma még nem lehet megkerülni: elsősorban a reklám, a promóció miatt. Ha úgy tetszik, akár a műkorcsolyában, ez a kötelező gyakorlat, s csak utána lehet megfutni a szabadon választott kűrt.
A mozikból először a kölcsönzőkbe kerül a film, majd a DVD lemezeket piacra dobják. Korábban fél év is eltelt, míg a film mindenki számára hozzáférhetővé vált, ez az idő most már alig három-négy hónap. Az új kiadású DVD-k ára javarészt 1500 és 5000 forint között mozog, s már 10-20 ezres példányszám is kellemes haszonnal kecsegtet. A kiadók azonban időközben rájöttek arra, hogy még egy „bőrt” le lehet húzni az általuk forgalmazott filmekről. A régi, már tényleg lefutott alkotásokat DVD magazinok mellé csomagolják, s az ezer forint alatti ár a vevő számára igazi vonzerő. (Egyes hollywoodi stúdiók elvi okok miatt nem is engedik, hogy így árulják a filmjeiket.) A nagy hazai trükk: 10 százalékponttal alacsonyabb áfát kell fizetni a sajtótermék mellékleteként csomagolt lemez után, ennyivel is olcsóbb a termék. De akár azt is mondhatjuk: ennyi pénztől esik el a költségvetés – jóllehet ez törvényes, bárki előtt nyitva álló kiskapu. Nem véletlen, hogy az úgynevezett melléklet-piac alaposan felfutott, amióta – alig több mint két éve – egy filmkiadó megkötötte az első szerződést egy DVD magazinnal. Ma tucatnyi kiadó nagyjából 40 (!) újsággal áll üzleti kapcsolatban. A piac állandóan változik, DVD magazinok szinte hetente alakulnak, illetve szűnnek meg. „Itt nincs márkahűség. Minden a mellékleten múlik. Ha nem jó filmet mellékel a kiadó, azonnal megrendül a bizalom, s átpártol a kuncsaft” – festi le a kialakult helyzetet egy magát megnevezni nem kívánó filmkiadó vezető menedzsere.
A havonta megjelenő mintegy 40 magazin egyenként átlagosan 10 ezer körüli példányban kel el. Vagyis ezen az úton hozzávetőleg 400 ezer DVD film talál gazdára. A szakértők úgy becsülik, a 3,6 millió magyar háztartásból egymillióban már van DVD lejátszására alkalmas eszköz. (Azért ez az óvatos megfogalmazás, mert az asztali lejátszó mellett lehet laptop, vagy számítógépben található olvasó is. Sőt, a Peugeot egyik új modelljébe is beszereltek már gyárilag DVD lejátszót.) Szóval, a potenciális vevő úgy két-három havonként vásárol egy-egy szakmagazint a vele közös fóliába csomagolt filmmel.
A mellékletként eladott havi 400 ezer lemez után keletkező profitot nem is olyan nehéz kiszámolni. Egyetlen korong előállítási költsége a jogdíjtól függően 300 és 400 forint között mozog. Azaz a 990 forintért értékesített DVD-ből származó haszon akkor is tekintélyes marad, ha a hírlapterjesztők jutalékát levonjuk. Érthető, hogy a legális üzletet sokan aranybányának tekintik.
De egyesek már eljutottak odáig, hogy a látszatra sem adnak. Magyarán: nem csomagolják közös fóliába a lemezt a magazinnal, legfeljebb arra veszik a fáradtságot, hogy a film borítójára egy címkét ragasztanak, így jelezve, miszerint az melléklet lenne.
„Nem ismeretlen ez a módszer előttünk sem. Annyit ígérhetek, hogy szigorítjuk az ellenőrzéseket” – jelenti ki Ecsedi Ákos, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) osztályvezetője. A jogi főosztály egyik munkatársa még egyértelműbben fogalmaz: „Ne cifrázzuk, ez egyszerű áfacsalás, ami miatt évi sok tízmillió forinttól esik el a költségvetés.”
Próbavásárlásunk során az International Publishing House (IPH) kiadó termékeivel találkoztunk, s a cég tulajdonosának is feltettük kérdéseinket. Horváth Sándor (akinek az érdekeltségeibe tartozik a filmeket forgalmazó Soundcard nagykereskedelmi cég is) először készségesen nyilatkozott, utóbb azonban meggondolta magát, s visszavonta szavait.
NYOMOZÁS. Közben a hipermarketekben már éppúgy találkozhatunk olcsó kiadványokkal, mint a kínai piacokon. A különbség mindössze annyi, hogy az áruházakban forgalmazók nagyban játszanak. Az internetről letöltött, házilag készített, s éppen ezért nem valami jó minőségű DVD filmekből a piacokon legfeljebb néhány száz kel el. Ellenben a hipermarketekben tízezer szám árusítják a nagyüzemi módon előállított, jó minőségű lemezeket.
Egyes kiadók arra a következtetésre jutottak, hogy nem feltétlenül kell minden egyes DVD film után jogdíjat fizetni. A budaörsi rendőrkapitányságon már nyomozás folyik az ügyben. Azért éppen itt, mert a gyanúba került kiadók elsősorban a helyi hipermarketekben terítik termékeiket. Dovák József vizsgálati alosztályvezető szerint a szerzői jogok megsértése miatt indult eljárás három kiadó ellen, amelyek a nyomozás eddigi adatai alapján ipari mennyiségben állítottak elő – pontosabban hamisítottak – lemezeket. A nyomozás az alosztályvezető szerint egy-másfél hónapon belül lezárulhat, s akkor adhatják át az ügyet vádemelési javaslattal az ügyészségnek. Amennyiben a bíróság előtt is megáll a vád, a kiadók vezetői akár három évig terjedő szabadságvesztéssel is sújthatók.
