Kilométereket utazik az átlag magyar vásárló néhány száz forintos kedvezményért, aztán viszont gondolkodás nélkül felveszi a létező legdrágább fogyasztási hitelt, hogy megvegye a kiszemelt terméket – konstatálhatták az elmúlt hónapokban is elégedetten a hazai bankárok. Szerintük ugyan évek óta ádáz harc dúl a lakossági ügyfelekért, a fogyasztási hitelek piacán azonban – legalábbis ami az árakat illeti – ennek egyelőre semmi jelét nem látni.
Áru- és kedvezmény-bőség. A többség nem gondolja végig.
A hivatalos adatok egyértelműen mutatják, hogy bár az utóbbi egy évben alaposan visszament a jegybanki alapkamat, a fogyasztási hitelek ára nem mérséklődött, sőt – meglepő módon – még nőtt is. A bankok legnagyobb örömére tovább nőtt a fogyasztási hitelek és az éven belüli lejáratra lekötött betétek átlagkamatlábai közötti különbség is, mégpedig a tavaly januári 12,98 százalékról 13,12 százalékra. A bankok nyereségességét alapvetően meghatározó marzs kiugróan magas voltát érzékelteti, hogy az Európai Unióban az átlagos kamatkülönbözet 2003-ban csupán 5,1 százalék volt.
VAN VERSENY? Erdei Tamás, a Magyar Bankszövetség elnöke a szervezet legutóbbi sajtótájékoztatóján maga sem cáfolta, hogy drágák ezek a hitelek, inkább arra hívta fel a figyelmet, hogy vannak alternatív, alacsonyabb költségű termékek is. A magas lakossági hitelkamatokat egyébként a jegybank elemzői egy tanulmányban annak tulajdonították, hogy még mindig nincs igazi verseny a bankpiacon – különösen a fogyasztási hitelek terén -, szerintük felmerülhet a piaci erővel való visszaélés gyanúja. A bankszövetség elnöke szerint azonban nem lehet kvázi monopóliumról beszélni akkor, amikor 36 hitelintézet működik a piacon, s közülük 5-10 jelentős méretű.
A fogyasztási hitelek közül mindenesetre még mindig a legdrágább a legnépszerűbb: a klasszikus áruhitelek teljes hiteldíj mutatója (THM) egyes esetekben meghaladhatja a 40 százalékot is. Népszerűségük annak köszönhető, hogy a vásárlás helyszínén, egyszerűen igénybe vehetőek, a hitelbírálat gyors, s azok is hozzájuthatnak, akiknek egyéb hitelre vonatkozó kérelmét alacsony jövedelmük miatt elutasítanák. A bankok az áruhitelt elsősorban a kispénzű embereknek szánják, amit mutat, hogy hirdetéseikben gyakran az alacsony törlesztő részletet emelik ki. Az ügyfelek pedig a kis összegű törlesztés mellett kevés figyelmet szentelnek a magas kamat- és járulékos költségeknek, s kevesen számolnak utána, valójában mennyibe is kerül nekik a megvásárolni kívánt termék.
A pénzügyi szolgáltatók a magas árat többnyire a más hitelekhez viszonyított nagyobb kockázattal magyarázzák, az áruhitelekhez ugyanis nem szükséges kezes, vagy fedezet. Az árat a pénzügyi piacon is a kereslet-kínálat alakítja, az igény pedig ezekre a hitelekre töretlen. A drágaságot csak a verseny mérsékelhetné, a vevőnek azonban nincs túl sok választási lehetősége: egy-egy áruházban jellemzően egyetlen cég van jelen, amely a helyben kínált finanszírozásban kizárólagosságot élvez.
Általában nem érdemes a szomszéd áruházba sem átmenni kedvezőbb konstrukciók reményében: nem tapasztalható érdemi versengés a különböző üzletekben jelenlévő pénzügyi szolgáltatók árait összehasonlítva. Ha saját, internetes oldalaikon közzétett hitelkalkulátorukkal kiszámoljuk egy azonos összegű és futamidejű standard árukölcsön havi törlesztő részletét, csupán jelentéktelen eltérések tapasztalhatóak.
Igaz viszont, hogy a hitel is ugyanolyan árucikk, mint a többi, amiből a pénzintézetek szeretnének minél többet eladni. Ezt mutatja, hogy a finanszírozók is gyakran akcióznak. Jó alkalom lehet erre a karácsony, vagy az olimpia, csakúgy, mint az, ha a partner áruháznak éppen születésnapja van. Márciusban például a húsvét jegyében kínáltak több áruházban is kamatmentes árukölcsönt, a felszámított kezelési költség azonban magas, 8-10 százalékos volt, így a THM a kamatmentesség ellenére is meghaladta a 25 százalékot.
Olykor rá lehet akadni persze valóban teljesen díjmentes hitelekre is. Ilyenkor többnyire a pénzügyi szolgáltató partnere, maga a kereskedő viseli a költségeket, a termék árának mérséklése helyett a hitel költségét fedezve. Ennek célja például az lehet, hogy megszabaduljon raktárkészletétől vagy növelje forgalmát. Az akciós hitel – csakúgy, mint az árkedvezmény – nagy csáberőt gyakorol, sokszor olyan terméket is el lehet adni vele, ami iránt egyébként nemigen lenne kereslet.
ALTERVNATÍVÁK. Nyilvánvaló, hogy a vevőnek nem célszerű mindig a legegyszerűbb és a leggyorsabb, ezzel együtt általában a legdrágább megoldást választani, érdemes megismerkedni az egyéb forrásszerzési lehetőségekkel is. Ezek egyike lehet a folyószámla-hitel, amely szabadon, tetszés szerinti ütemezésben felhasználható. Költsége alacsonyabb, mint az áruhiteleké, bár az utóbbi évben érthetetlen módon a folyószámla-hitelek átlagkamatlába is emelkedett: a tavaly januári 18,88 százalékkal szemben az idén januárban 19,60 százalék volt.
Fogyasztási cikkek vásárlásához személyi kölcsön is felhasználható. Bár körülményesebben lehet hozzájutni – igényléséhez több dokumentumot kérnek – és időigényesebb megoldás, ezt ellensúlyozhatja az alacsonyabb költség, ami leginkább akkor igaz, ha a hitelnyújtó elfogad valamilyen ingóságot fedezetként.
A magasabb jövedelemmel és csak átmeneti likviditási gonddal küzdőknek ideális megoldás lehet a hitelkártya is, amelynek nagy előnye, hogy a bankok többsége meghatározott ideig – többnyire legfeljebb 45 napig – ingyen hitelezi a kártyabirtokost. Igaz, ha valaki nem fizeti meg határidőre a tartozását, igen magas költséget számolnak fel.
A pénzügyi szolgáltatók és a kereskedők által közösen jegyzett, kifejezetten áruvásárlásra szolgáló áruhitelkártyák is kényelmes fizetőeszközök és kedvezmények kapcsolódnak hozzájuk, de nagyon észnél kell velük lenni – a kispénzű vásárlókat könnyen adósságcsapdába vihetik, mert kártyával az emberek kevésbé megfontoltan költekeznek. E kártyák általában biztosítanak kamatmentes időszakot, de ha valaki nem fizeti vissza határidőre, egy összegben a tartozását, a THM meglehetősen magas, késedelmes fizetés esetén pedig büntetőkamatot számolnak fel.
