 |
| Budapesti bankfiók. Közvetlenül Pekingbe utalnak. |
Csang Kuo-csi 1990 óta él Magyarországon. A Pekingi Központi Zenekar egykori karmestere először Székesfehérvárott nyitott kínai éttermet, ma pedig a CM Travel Service utazási iroda tulajdonosa. Utóbbi vállalkozás alapötletét az adta, hogy hazautazó honfitársainak mindig ő vette meg a repülőjegyeket, miáltal kedvezményeket tudott elérni az irodáknál. A piaci rést kihasználva céget alapított: ma be- és kiutaztatással is foglalkozik, és a hagyományoknak megfelelően szerénykedő megfogalmazása szerint az üzlet „kezd nyereséges lenni”. Mindemellett kulturális missziót is végez: magyarországi zenekarok, művészeti együttesek kínai turnéit szervezi és szponzorálja, és próbálja a magyar zenét megszerettetni Kínában.
MEGNŐTTEK AZ IGÉNYEK. Mindezzel a tevékenységével Csang Kuo-csi kilóg abból a „tipikus kínai” képből, amely az elmúlt 10-15 évben a hazánkban élő honfitársairól a magyarokban kialakult. A távol-keleti ország jelenléte egyre jelentősebb nálunk, ám amit ebből az átlagpolgár lát, az többnyire csupán a gombamód szaporodó kínai éttermek, valamint a kisebb-nagyobb boltokban, illetve a józsefvárosi vagy más hasonló piacokon árult olcsó ruhaneműk és cipők.
 |
 |
|
|
|
Banki köldökzsinór
Magyarországon az itt élő kínaiak nemcsak a magyar pénzintézetek fiókjaiban váltak mindennapos ügyfelekké, hanem ma már vannak kifejezetten erre a körre szakosodott bankok is. Piaci hírek szerint például a dél-koreai tulajdonú KDB Bank, vagy a malajziai IC Bank is kiterjedt kínai ügyfélkörrel rendelkezik. Közel három évvel ezelőtt pedig a legnagyobb kínai pénzintézet, a Bank of China leányvállalatot alapított Magyarországon, amely két éve meg is nyitotta első – és azóta is egyetlen – fiókját Budapesten, a Szabadság téren. A bank mintegy 2 ezer ügyféllel büszkélkedhet, akiknek közel 90 százaléka a magyarországi kínai közösséghez tartozik, de regionális pénzintézet lévén Ausztriából, Szlovákiából és Romániából is vannak ügyfelei.
A több mint 90 éves múltra visszatekintő Bank of China leánycége nem egészen egy év alatt, 2003 végére 10 milliárd forintos mérlegfőösszeget ért el, s a mutató tavaly mintegy 12 milliárd forintra növekedett. Már működése első évében 42 milliárd forintot utaltak át Kínába az ügyfelek a bankon keresztül, ami az akkor hazánkba érkező kínai exportnak mintegy az egyötöde volt. A bank 133 millió forintos mérleg szerinti veszteséggel zárta a 2003-as esztendőt, és várhatóan a 2004-es eredmény is hasonló nagyságú mínuszt mutat majd, aminek alapvetően a forint erősödése az oka. A tulajdonos ugyanis dollárban fizette be a bank tőkéjét, amin árfolyamveszteséget kellett elszenvednie.
A kisebb kínai vállalkozások és a magánszemélyek egy jelentős része a Bank of China Hungárián keresztül utal. Ennek az a legnagyobb előnye, hogy közvetlenül Pekingbe irányítják a pénzt, szemben a többi pénzintézettel, amelyek – nagyobb díjért és hosszabb átfutási idővel – Frankfurton vagy New Yorkon keresztül továbbítják az adott összeget. A Kínából exportáló legnagyobb cégek azonban más bankokon keresztül végzik a pénzügyi tranzakcióikat. Ennek nem csak az lehet az oka, hogy a kínai pénzintézet magyarországi megjelenése előtt már más bank ügyfeleivé váltak, hanem az is, hogy a Bank of China Hungáriánál sem elektronikus szolgáltatások nem érhetők el, sem bankkártya használatára nincs lehetőség.
Az ügyfelek zömének azonban erre nincs is igénye, a kínaiak többsége ugyanis személyesen a fiókban fizeti be számlájára a pénzt, illetve ott is vesz fel készpénzt. A betétlekötés nem különösebben népszerű, és jellemzően hitelt sem vesznek fel. „Inkább azok igényelnek kölcsönt, akik már hosszabb ideje itt élnek, és magyar hatóság által kiállított személyi igazolvánnyal rendelkeznek, vagyis devizabelföldiek, de még nincs magyar állampolgárságuk” – fejti ki Becz Andrea, a főváros X. kerületében lévő K&H-fiók vezetője. Hozzájuk 300-350 kínai ügyfél jár, akik egymásnak ajánlják a bank szolgáltatásait. Általában tolmácsot vagy magyarul jól beszélő ismerőst visznek magukkal, de néhány gyakran használt szót – például kamat, aláírás – már a bank alkalmazottai is megtanultak kínaiul. LOVAS JUDIT |
|
|
|
|
|
|
Pedig megtévesztő ez a kép. A tornacipős hiedelmekkel szemben az ide irányuló kínai export 84 százalékát ma már magas műszaki színvonalú gépek, gépi berendezések és elektronikai eszközök adják – ahogyan egyébiránt a magyar kivitel összetétele is hasonló -, s csupán a fennmaradó rész könnyűipari termék. Ráadásul az elmúlt években ez utóbbiak minősége is számottevően javult. Való igaz, hogy a kilencvenes évek elején még hatalmas mennyiségben ömlött a silány portéka. Akkoriban ugyanis túlnyomórészt a Kínában az előző években felhalmozódott elfekvő készletek érkeztek hozzánk. Az árut a kereskedők sokszor az otthoni állami cégektől hitelbe kapták, így különösen könnyű volt nekik az árakat alacsonyan tartani. Ám időközben megnőttek a magyar fogyasztói igények, amihez nekik is alkalmazkodniuk kellett.
Az olcsó kínai lábbelik és textilipari cikkek ezzel együtt alaposan felforgatták a magyarországi piacot, és még inkább a könnyűipart. Az elmúlt időszakban országszerte sorra zártak be az ázsiai konkurenciával szemben eleve versenyképtelen ruhaipari üzemek és cipőgyárak. A GfK Piackutató Intézet tavalyi felmérése szerint míg 2003 első hat hónapjában a magyar lakosság még „mindössze” 4 milliárd forintot költött távol-keleti árucikkekre, a múlt esztendő hasonló időszakában ennek már több mint az ötszörösét, 21 milliárdot. Ám az olcsó kínai termékek „dömpingje” nem csupán gyárak csődjét és munkahelyek megszűnését vonja maga után – polgárok tízezrei számára egy sor árucikk beszerzésének ez az egyetlen megfizethető formája.
Országszerte több ezer kínai alapítású cég működik – nagy részük egy-egy éttermet vagy boltot fenntartó kisvállalkozás -, igaz, ez a szám csalóka, egy családban ugyanis sokszor a férjnek és a feleségnek is külön bejegyzett vállalkozása van, amelyek azonban valójában egy egységes cégként működnek. Másfelől számos állami vállalat is küldött képviselőket leányvállalat létesítésére, ám ezeknek az embereknek jóval egyszerűbb volt magánszemélyként önálló céget alapítani. „Áttekinthetetlen, hogy mely cégeknek van otthon állami háttere, és melyik magánvállalkozás” – hívja fel a figyelmet Polonyi Péter Kína-szakértő. Emellett több cég él kifejezetten a kolónia ellátásából. Léteznek például a kínaiak által alapított könyvelő, vámügyintéző irodák saját cégeik kiszolgálására, ahol magyar alkalmazottak is dolgoznak.
NAGYBEFEKTETŐK. Az ázsiai ország természetesen nagyobb befektetésekkel is jelen van hazánkban. A Changshu nagyvállalat tulajdonában van például a gépelemeket gyártó, évi mintegy félmilliárd forintos forgalmat felmutató borsodi Ongai Csavargyártó Kft., amelynek anyacége még 2003 végén bejelentette, hogy egy traktor-összeszerelő üzemet is létrehozna 5,6 millió dolláros befektetéssel. Emellett körülbelül 50 nagy kínai külkereskedelmi cég nyitott már irodát itt, és Budapesten három, szerte az országban pedig számos kínai tulajdonú szálloda is működik. Igaz, ezek a hotelek egyelőre nem annyira a klasszikus idegenforgalom kiszolgálói, mint inkább a „batyuzó” kereskedők igencsak puritán bázisai – elég megnézni a Fáy utcai kínai piac mellett működő szállodát.
Mellesleg ami az idegenforgalmat illeti, azon a következő időszakban sokat lendíthet a tavaly augusztus 2-a óta üzemelő Peking-Budapest légi járat. Sokan bíztak abban, hogy az üzlet a Malév kínai kézbe kerülésével zárul, ám a Hainan Airlines, az ázsiai ország negyedik legnagyobb – részben Soros György érdekeltségének tekinthető – légitársasága végül mégsem adott be vételi ajánlatot. Mindazonáltal a pekingi járat – amelyre a felek két évre szóló szerződést kötöttek – továbbra is üzemel, és a 280 fős gépen 100 helyet ma is a magyar légitársaság értékesít, sőt, a személyzetnek is vannak magyar tagjai.
 |
| Ruhaüzlet az Asia Centerben. Új tulajdonos, változatlan koncepció. |
A járat a Malév szerint a vártnál gyorsabban fejlődött, és igen hamar elérte a 70-75 százalékos telítettséget. A magyar légiközlekedés azonban Malév-üzlet kútba esése után sincs híján kínai érdeklődőnek: a pekingi légikikötőt fenntartó Beijing Capital Airport Group ugyanis szeptemberben stratégiai szövetségre lépett a Ferihegyi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport Rt.-vel, és nem lenne meglepő, ha a kínai fél a magyar cég küszöbön álló privatizációjában részt venne.
KULTÚRÁLT KÖRÜLMÉNYEK. A magyarországi kínai befektetések értékét – az Asia Centert és Bank of Chinát (lásd keretes írásainkat) nem számítva – 120 millió dollárra becsülik. Az eddig 150 millió dolláros, ha pedig az építkezés utolsó fázisa is befejeződik, összesen 200 millió dolláros beruházással elkészülő, újpalotai Asia Center – valamint a tőszomszédságában működő, részben kínai, részben török tulajdonban lévő China Mart – célja, hogy Közép-Európa legnagyobb logisztikai központja legyen az ázsiai, főleg kínai termékek számára.
|
|
|
|
Protokolltippek
Üzletembereink nem készülnek fel a kínaiakkal való tárgyalásokra, aztán nem értik, miért nem működik az alku – tapasztalta Simon Adrienn, aki korábban a pekingi magyar nagykövetség protokollosa volt, most pedig kínai üzletembereknek, delegációknak tolmácsol Magyarországon. A távoli kultúrával való üzletkötés a hazaitól eltérő tárgyalástechnikát igényel. Néhány jótanács:
• A kínaiak szívesen kötnek üzletet ismerőssel, vagy legalább az ismerős ismerősével, érdemes tehát időt szánni a kapcsolatok ápolására, a bizalom megteremtésére
• Nem szeretnek rögtön rátérni a tárgyra, olyannyira nem, hogy egy megbeszélés során az első veszteséget az könyvelheti el, aki előbb hozza szóba az üzletet
• Megbeszélés közben ne a tolmácsra nézzünk, hanem a delegáció vezetőjére
• Fontos a névjegykártya, amire a kínaiak az összes címüket, társadalmi szervezetekben való tagságukat is rányomtatják
• Hosszú távú kapcsolatokat szeretnek ápolni, rosszul viselik, ha a magyar fél váltogatja a kontaktszemélyt; ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor célszerű hosszabb átmeneti időt adni, amíg az utódot bevezetik a feladatba
• Nem okos dolog rosszat mondani a főnökökről, a sajátunkról sem, a véleménykülönbségből ugyanis azt a következtetést vonják le, hogy nincs harmónia a rendszerben, így az megbontható, amit például egy ártárgyaláson ki is használnak
• A kínai kultúrában nem tabu valakinek a korára, fizetésére rákérdezni
• A kínaiak imádnak nagy számokkal dobálózni; ha megkérdezik, hogy megy az üzlet, akkor elmondják, hány millióval, hány százalékkal nőtt a forgalom
• A saját terméküket nem szokták dicsérni, legfeljebb annyit mondanak, hogy „sok munkánk van benne, tűrhetően működik, és már dolgozunk a javításán”
• A dicséretet nem megköszönni illik, hanem elhárítani
• Szerződéskötésnél érdemes először csak egy tervezetet átadni, és megkérni a másik felet, hogy korrigálja azt
• Először mindig saját kötelezettségeinket fektessük le, hogy lássák a jó szándékot |
|
|
|
|
|
|
Az Asia Centert mint létesítményt ugyan tavaly júliusban 100 százalékban kivásárolta az osztrák Strabag AG építőipari és ingatlanhasznosító vállalat, ám az új tulajdonossal sem változott a koncepció. Igaz, az eredetileg nagykereskedelmi központnak induló épületben ma viszonteladókat és egyéni vásárlókat egyaránt kiszolgálnak. Egyes vélemények szerint mostanság olyan arrafelé az üzletmenet, mint a Józsefvárosi piacon, csupán kellemesebbek és kulturáltabbak a körülmények. „A 2003-as nyitás óta az Asia Centernek eddig mintegy négymillió látogatója volt” – árulja el Soós Eszter marketing- és kommunikációs igazgató. Az üzletek bérlői jelenleg 14 különböző nemzethez tartoznak; a túlnyomó többség kínai, vietnami és magyar.
„A befektetésekben nagy növekedés várható, az uniós tagság ugyanis igen vonzó a kínai cégek számára” – véli Huszty András, magyar-kínai gazdasági kapcsolatokért felelős kormánybiztos, aki főleg nagyberuházók érkezésére számít. Az európai szabályok értelmében ugyanis amennyiben egy terméknél az itteni hozzáadott érték meghaladja az 50 százalékot, akkor a magyar – következésképpen uniós – gyártmánynak minősül (Kínai faló – Figyelő, 2004/1. szám). A Flextronics International sárvári üzeme például a Hisense Co Limited kínai társaság megrendelésére gyárt televíziókat, amelyeket így vám nélkül szállíthatnak az európai piacokra.
Közép-Európában Kínának hazánk a legnagyobb kereskedelmi partnere. A forgalom az elmúlt években dinamikusan nőtt (lásd a grafikont), ami persze együtt jár a magyar külkereskedelmi deficit dagadásával. Olyannyira, hogy a 2004-es mintegy 3,5 milliárd dolláros magyar passzívum a hetedik legnagyobb volt Kína kereskedelmi partnerei közt. Igaz, nem tudni, ebből mennyit reexportáltak az EU országaiba. „A globális gazdaság viszonyai közepette nem feltétlenül kell mérhetetlen átokként fölfogni a tetemes külkereskedelmi hiányt” – árnyalja a képet Kun Attila, a gazdasági és közlekedési tárca vezető főtanácsosa. A szóban forgó árucikkeket ugyanis Magyarország mindenképpen beszerezné – már csak annak érdekében is, hogy például az elektronikai részegységeket és alkatrészeket beépítsék az uniós és más nyugati piacokra exportált termékekbe -, s azért teszi ezt Kínában, mert ott a legolcsóbbak.
 |
ROADSHOW. A gazdasági kapcsolatok ösztönzésére, egymás országaiban való befektetések fellendítésére a két ország gazdasági tárcája már 1997-ben létrehozta a Kínai-Magyar Befektetési Munkacsoportot. Többéves szünet után tavaly májusban üzleti delegáció utazott Pekingbe, november végén pedig a munkacsoport egy befektetésösztönző roadshow-t indított Kínában. Kedvező eredmény, hogy a kínai minisztérium körlevélben ajánlotta a helyi cégeknek Magyarországot mint kedvező befektetési helyszínt. „Olyan ágazatokban igyekszünk idehívni a kínai vállalatokat, amelyekben erősek vagyunk, mint az autóalkatrész-gyártás, az elektronika, az IT vagy a háztartási elektronika” – húzza alá Kozlovszky Zoltán, az ITD Hungary kínai referense, aki szintén tagja a munkacsoportnak. A kínai befektetők a hazai ruha- és cipőgyártás iránt is érdeklődnek – az itt előállított portékát az EU-ban szeretnék eladni.
