 |
| Lótuszlevél.Vízlepergető hatás. |
Vízlepergető vagy öntisztuló felületek is készíthetők azokból az anyagokból, amelyeket az Ohio State University kutatói a lótusz levelének szerkezetét utánozva állítottak elő. A szabadalmaztatott eljárás olyan súrlódásmentes felületek készítésére is alkalmas, amelyek felhasználásával kenés nélkül működtethető mozgóalkatrészek is gyárthatók. A lótuszlevél rendkívüli vízlepergető tulajdonsága már régóta ismert, azonban csak 1997-ben derült ki, mi is áll az egyedülálló sajátosság hátterében. Ekkor elektronmikroszkópos vizsgálatok mutatták meg, hogy a szabad szemmel simának tűnő levelek nanoléptékben valójában göröngyösek: számtalan kitüremkedés figyelhető meg rajtuk, amelyek csúcsain apró viaszcseppek ülnek. Ezek nem engedik, hogy a levelet érő vízcseppek megnedvesítsék a felszínt, így gömb alakban szépen legurulnak róla, miközben magukkal viszik az egyéb apró, szilárd szennyeződéseket is. A kutatók számítógépes modellek alapján határozták meg, hogyan is kell kinéznie az ideális vízlepergető felszínnek: mekkora kiemelkedő csúcsokat kell előállítani, milyen legyen azok átmérője, alakja és egymástól mért távolsága. Az átlátszóságot egyáltalán nem befolyásoló kérget ezután speciális polimerekből hozták létre. És bár az új anyagot a legkézenfekvőbben szélvédő, vagy ablaküveg bevonataként alkalmaznák, a fejlesztők szerint a mikroelektronikában fényesebb jövő várhat rá. Két ilyen bevonatú szilárd felület között is alaposan csökken a súrlódás, így a speciális réteg kenőanyag helyett is használható – például olyan apró motorokban, amelyek lézeres elektronikai rendszerekben irányítják a fénynyaláb útját.
