 |
Huszonnégy órát sem tartózkodott a világhírű tenor a magyar fővárosban, ám ez alatt úgymond „auditálta” a Művészetek Palotáját, tucatszor kezet rázott a projekt vezérkarával és néhány orgánumnak – köztük a Figyelőnek – nyilatkozott is. Amiről pedig José Carreras sem beszélt, azt megtudhattuk a menedzserétől.
Az évente 50-60 fellépést vállaló maestro egyeztetési nehézségek miatt „csak” a koncertterem „beéneklését” vállalta. „Ám ez szakmai szempontból teljesen egyenértékű egy közönség előtti fellépéssel” – magyarázta lapunknak Andrea Griminelli, a tenor egyik menedzsere. (Talán nem meglepő, hogy a mester másik menedzsere egy magyar származású hölgy, Marietta Anday-Greese.) Az újságírók, fotósok, a beruházó céget képviselő Demján Sándor, illetve a komplexumot tervező Zoboki Gábor építész előtt elénekelt két dal lényegében azt a célt szolgálta, hogy Carreras hangja révén „belőjék” a koncertterem akusztikai berendezéseit. Mely akusztikáról ő maga azt nyilatkozta, hogy méltán sorolható a világ tíz legjobbja közé – egyebek mellett a birminghami Symphony Hallhoz hasonlította, ahol szintén Russell Johnson cége szállította a technikát.
A beéneklés rangját jelzi az a tény, hogy Carreras koncerttermi „egyenruhájában”, azaz frakkban lépett a színpadra, ám amikor arra kértük Andrea Griminellit, hogy viszonyítsa ezen produkció honoráriumát a közönség előtti fellépés díjtételéhez, csak annyit mondott: a tenor „ára” nagyon bizalmas információ. Úgy tűnik, Carreras ezúttal is jól választott menedzsert – a betegsége előtti nagy korszakában is csak egyet „fogyasztott el” -, mert bár a fuvolaművész Griminelli szerint technikailag mindegy, hogy egy művészt, vagy egy tésztát akar eladni, a minőség és a művész méltósága mindennél fontosabb. „Első alkalommal a Három Tenor 1990-es fellépésén találkoztam Carrerasszal Caracallában, ugyanis játszottam azon a koncerten. Pavarotti révén ismerkedtünk össze, mondhatni barátok lettünk, például együtt jártunk focimeccsekre” – avatja be Andrea Griminelli a Figyelő olvasóit egy művészeti „biznisz” kezdeti lépéseibe. Mint mondja, ő elsősorban zenész, bár itt és most százalékért dolgozó menedzserként van jelen. Egyébként nem állandóan képviseli a mestert; projektekre szerződnek. Griminelli kérdésünkre elárulta: számára mind művészileg, mind üzletileg a „legvonzóbb” magyar operaművész Rost Andrea, akit természetesen szívesen menedzselne. Az együttműködés harmonikus voltát Carreras is megerősítette. „A beéneklésre is ő beszélt rá; persze hozzátartozik, hogy Budapest kellemes emlék számomra, első, 1976-os látogatásom ugyanis nagy siker volt.” A Figyelő kérdésére a katalán művész elárulta, hogy érzelmi okokból Barcelona az első számú kedvence, ezt követik olyan városok, ahol a zene nagyon fontos, például Bécs, Milánó, New York, Budapest, Berlin és München. „Le vagyok nyűgözve, az akusztika nagyszerű. Budapest nagyon-nagyon büszke lehet erre a házra. Számomra pedig privilégium elsőnek énekelni egy új koncertteremben” – összegezte mostani látogatásának eredményét José Carreras.
Végezetül Andrea Griminellit arról kérdeztük, számít-e olyan károkra a saját házuk táján, mint amilyeneket a popzenészeknek okoznak az illegális letöltések. A menedzser szerint a fő problémát az ázsiai CD- és DVD-hamisítványok, a kalózpéldányok okozzák. „Bizonyos fokig ugyanabban a helyzetben vagyunk, de a klasszikus zenében ez azért kevésbé tapasztalható, mert a piac kisebb, mint a popszakmában” – tette hozzá. Pedig nem kis összegekről van szó, amit jelez az is, hogy elmondása szerint rengeteg jótékonysági kéréssel keresik meg. „Normális körülmények között a maestróval csak limitált számú jótékonysági koncertet tartunk évente, egyébként állandóan csak karitatív célokért dolgoznánk” – avat be közös tervezési munkájukba. Annyit még elárult, hogy Carreras várhatóan a nyár végén vagy ősszel visszatér a Nemzeti Hangversenyterembe, immár természetesen fellépő művészként.
