Túl nagy meglepetést nem okozhatott a Pénzügyminisztériumban (PM), hogy az uniós pénzügyminiszterek jóváhagyták az Európai Bizottság felszólítását: a magyar költségvetés képezzen további tartalékot arra az esetre, ha nem bizonyulna tarthatónak az idei évre megcélzott, a nyugdíjreform hatásai miatt 3,6 százalékosra korrigált GDP-arányos államháztartási hiány.
ÓVATOSSÁG. Úgy tűnik, a PM maga is számol az idei hiánytúllépés lehetőségével, ugyanis már februárban megemelte az első negyedévre várt deficit összegét. Draskovics Tibor pénzügyminiszter nem tartotta kizártnak, hogy a 100 milliárd forintra, azaz a GDP fél százalékára tervezett tartalék akár a duplájára is növekedjen. A Figyelő forrásai szerint az uniós Bizottság eredetileg konkrét összeget is beleírt volna ajánlásába (a GDP további fél százalékát), azonban a magyar félnek végül sikerült elérnie, hogy a dokumentum ne tartalmazzon egy ilyen meglehetősen kemény, a befektetőket elkedvetlenítő kijelentést.
Draskovics Tibor pénzügyminiszter. Rászóltak.
Megint a piaci elemzőknek lenne igazuk? Ők ugyanis már a módosított konvergencia-program nyilvánosságra hozatalakor figyelmeztettek arra, hogy a tartalék kevésnek bizonyulhat az uniós vállalások teljesítésére, és így könnyen veszélybe kerülhet a 2010-es eurócsatlakozási céldátum. A piac most arra számít, hogy nagyjából 1 százalékponttal lesz magasabb az idei deficit a hivatalosan tervezettnél.
Az első két hónap mindenesetre elég rosszul indult: a költségvetés hiánya 394 milliárd forint volt, az egész évi előirányzatnak csaknem a 40 százaléka. A februári hiány a PM és az elemzők várakozását nagyjából 20 milliárd forinttal haladta meg. A hivatalos magyarázat szerint az áfabefizetések elmaradása és a kiadások elszaladása áll a vártnál nagyobb hiány hátterében. A pénzügyminiszter ugyan erősen kiállt a büdzsé tarthatósága mellett, ugyanakkor elemzők jelzésértékűnek gondolják, hogy a tárca már februárban 370 milliárdról 416 milliárdra emelte az első negyedévre várható hiány mértékét.
Ebben a helyzetben helyénvalónak látszik az EU figyelmeztetése: a büdzsében zárolt 100 milliárd forint kevésnek tűnik az üdvösséghez. A tartalék növelése azonban nehézségekbe ütközhet. A PM által közvetlenül befagyasztható további tételek útjába elvileg csak politikai érdek állhat, azonban a fejezeti kezelésű előirányzatoknál számolni kell a minisztériumok intézményes merevségével. Az idei költségvetés összeállításakor és a tavalyi megszorítások bejelentésekor már világossá vált, hogy komolyabb szerkezeti reformok nélkül nehéz tovább húzni a nadrágszíjat, a költségvetés „pocakja” úgyis kibuggyan az öv felett.
A „szegény embert még az ág is húzza” jelenség ráadásul, úgy tűnik, az idén is érvényesül a magyar fiskális politikában.
Tavaly az uniós áfarendszerre való áttérés miatt következett be nem várt bevételkiesés, az idén e mellett az infláció okozhat fejfájást a fiskusnak. Az év első felében az infláció látványos, a várt szintet meghaladó csökkenésére lehet számítani, s bár a várakozások szerint a második félévben élénkül egy kissé a pénzromlás üteme, arra nincs túl sok esély, hogy ez kiegyenlítse az első félév elmaradó bevételeit. A költségvetés tervezésekor a kormány 4,5 százalékos, éves átlagos inflációval számolt. A jelenlegi elemzői várakozások alapján az áremelkedési ütem ennél nagyjából 1 százalékponttal lehet alacsonyabb. Ez becslések szerint 20-40 milliárd forinttal csökkentheti tovább a tervezettnél amúgy is gyengébben alakuló áfabevételeket. Mindez azt jelenti, hogy a költségvetés bevételi oldalára – amelyet amúgy is sok kritika ért a túlontúl optimistának gondolt bevételi előirányzatok miatt – a korábban jelzettnél nagyobb veszélyek leselkednek.
TRÜKKÖZÉS. A tartalékok növelésének a következménye könnyen az lehet, hogy a PM-ben erősödik a hajlandóság a költségvetési tételek átcsoportosítására a büdzsén kívülre. Az idei költségvetés egyik legjellemzőbb vonásának tekinthető, hogy a pénzügyi tárca a beruházási kiadásokat igyekszik kivonni az államháztartási statisztikai körből. Ennek tipikus példája az autópálya-építés finanszírozása (Figyelő, 2005/4. szám). Elemzői becslések szerint statisztikailag nem, de közgazdasági értelemben a szélesebb államháztartáshoz kapcsolódó kiadások nagyjából 300 milliárd forint körül alakulnak az idén. Ebből az következik, hogy a tényleges finanszírozási igény ennyivel magasabb lesz a hivatalosan kimutatott hiánynál, vagyis a GDP 7-8 százaléka körül várható. Ehhez hozzátéve a helyi önkormányzatok hiányát – e tétel ráadásul a választás előtti években általában megugrik – inkább a GDP 8 százaléka körüli finanszírozási igénnyel számolhatunk. Mindez azt valószínűsíti, hogy egyre emelkedik az államháztartás eladósodottsága, amely így az idén várhatóan meghaladja az eurózóna-tagság egyik kritériumát, a GDP arányában mért 60 százalékos küszöbértéket. Ezzel a Magyarország által eddig teljesített egyetlen maastrichti kritérium is odaveszne.
