 |
Nem más ez, mint a gazdatársadalom tudatos kivéreztetése, hogy mások szerezzék meg bagóért a földet – Nagy István berettyóújfalui gazda, a majd’ ezer tiltakozó traktortulajdonos egyikeként, így összegezte a demonstrációt kiváltó okokat, miközben vasárnap délután harapnivalóért indult a Felvonulási téri melegedőbe. „Mi másért nem hajtotta végre a minisztérium a gabonaintervenciót, és miért csak fél év múlva küldték vissza a területalapú támogatási igénylést javításra?” – keres érveket is sommás véleményéhez. „Nem kérünk mi többet, csak amennyi a törvény szerint is jár” – ismétli azután Jakab István, a demonstrációt szervező Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) elnökének szavait. Tavaly a 293 milliárd forint agrártámogatásból a gazdaköri adatok szerint ennek csak a felét fizették ki. „Ha megkaptuk volna a különbözetet, nem látna itt egy traktort sem” – mondja ki a végszót Nagy István.
A tüntetők mostani követelései azonban már jóval többről szólnak (a gazdák 10 pontját lásd külön), s ennek teljesítésétől Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elzárkózik. „Nem adhatok többet a gazdáknak a társadalom többi tagjának rovására, én az egészért vagyok felelős” – mondta a kormányfő. Szerinte csaknem a családi pótléknak megfelelő nagyságú kiadással, 200 milliárd forint teherrel járna, ha teljesítené a tiltakozók kívánságait. (A 200 milliárd a mintegy 5,6 millió tonna gabona intervenciós átvételéből, mintegy 60 milliárd forintot igénylő adósságkonszolidációból és az állattenyésztési támogatásokból tevődne össze.)
 |
 |
|
|
|
A gazdák 10 pontja
A demonstráló termelők az alábbi fő pontokban szeretnének eredményt elérni az agrártárcánál:
1. A 2004-es gazdamegállapodás elmaradt támogatásainak kifizetése.
2. A terület alapú támogatások azonnali kifizetése.
3. Ne csoportosítson át a tárca agrár-környezetvédelmi pénzeket a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv fejezeteiből.
4. A gabonaintervenció azonnali végrehajtása.
5. Szervezeti intézkedések: az élelmiszer-biztonsági előírások legyenek ismét ugyan olyan szigorúak, mint az EU-csatlakozás előtt; az őstermelők kompenzációs felára 12 százalékról 15-re emelkedjen; állítsák vissza a falugazdász-hálózatot 700 fővel (a tárcának csak 400 főre van kerete); legyen újra szövetkezeti osztály a szaktárcánál.
6. Ne legyen kötelező a családi gazdaságoknak főfoglalkozású mezőgazdasági termelőknek lenni, a kiegészítő tevékenységű gazdák is részesülhessenek az őstermelők, családi gazdaságok támogatásából.
7. Ne csak 80 ezer nagyobb agrárvállalkozás legyen jogosult indulni az agrártámogatási pályázaton, vigyék le a gazdaságméretre, árbevételre vonatkozó határértékeket.
8. Adósságkonszolidáció: a földvásárlási hitelek tartozásait 100 százalékban, a forgóeszköz, a beruházási, az EU-csatlakozási, aszálykár-hitelek utáni tartozást 50 százalékban engedje el a tárca.
9. Adó- és pénzügyi csomag: az áfa-visszaigénylésnél szűnjön meg a minimumérték-határ.
10. A tavalyi mértékű baromfi- és sertéstámogatás maradjon érvényben (baromfinál 9,5 forint/kilogramm, sertésnél 2 ezer forint/darab); elöregedett ültetvények kivágási támogatása, törköly-lepárlási támogatás; gyorsuljon fel az osztatlan földtulajdonok kimérése. |
|
|
|
|
|
|
A gazdák követelései tehát már túllépnek a kezdeteken, amikor a dühüket a költségvetési többletforintokat nem igénylő, de saját otthoni büdzséjükbe előre betervezett és meg nem érkezett terület alapú támogatás és a kapcsolódó nemzeti kiegészítés késlekedése váltotta ki. Az elkeseredésüket csak fokozta a szintén megígért, de mindmáig csak bukdácsoló gabonaintervenció. A 2004-es közvetlen terület alapú támogatások nemzeti kiegészítését – mintegy 90 milliárd forintot – nem is tartalmazta a 2004-es költségvetés, csak az idei. Az agrártárca vezetői szerint azért nem, mert e kifizetésekre az Európai Unió utófinanszírozó jellege miatt eredetileg úgyis csak ennek a naptári évnek az elején kerülhetett volna sor. Ahhoz a szlovák, cseh és lengyel kezdeményezéshez viszont csatlakozott a magyar kormány, amellyel az uniós terület alapú támogatások kifizetését tavaly októbertől megkezdhették az új tagok, de valójában erre nem volt kellően felkészülve az illetékes Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal, kódolva volt tehát a kudarc.
A demonstráló gazdák mostani teljes kívánságlistája viszont túl nagy teher lenne a deficites költségvetésnek. A tárca első, soványka ajánlatában így mindössze 15 milliárd forint szerepelt, de még annak a fedezete is kétséges. A tavalyról megspórolt, de zárolt agrárpénzek felszabadításából, illetve a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár-környezetvédelmi fejezetéből akarják átcsoportosítani, ami ellen a demonstrálók eleve tiltakoznak.
„Innen eredmény nélkül el nem megyünk” – szögezte le a Magosz elnöke, és az elszántságát alátámasztja, hogy a demonstrációs bizottság március 20-áig kérelmezte a helyfoglalási engedély meghosszabbítását. Amennyiben a gazdák mégis üres kézzel indulnának haza, az sem lenne a legnagyobb áldozat, amelyet az agrártársadalomnak kell fizetnie az EU-csatlakozás után. A jelenlegi demonstrációt ugyan szervezési és adminisztrációs hibák váltották ki – döntően az, hogy a többéves késéssel, kapkodva felállított új hivatalok nem tudtak időben rákapcsolódni az EU intézményrendszerére -, ám ezek a hibák csak gyorsítják az agrárvállalkozások koncentrációját.
 |
| Gazdák a téren. Ha ők maradnak, valakinek mennie kell. |
Az alig egy évtizede még 900 ezerre taksált agrárnépességből az ezredfordulóra alig 300 ezer főállású maradt, de a terület alapú támogatásokra tavaly már csupán 208 ezren jelentkeztek be. (A pályázható uniós támogatásokra pedig a versenyképességi kritériumok miatt csak mintegy 80 ezer agrárvállalkozás jogosult.) Raskó György agrárközgazdász – az Antall-kormány földművelésügyi államtitkára – szerint nem szabad áltatni az embereket, mert legfeljebb néhány tízezer versenyképes agrárvállalkozással lehet számolni a jövőben.
Mintegy 150 ezer kisgazdaságnak más kenyér után kell nézni, és nem csak a sertés- és baromfitermelők legtöbbjének. A helyzettel szembesíteni kellett volna az érintetteket, de Németh Imre miniszter az idén mindössze azt pedzegette, hogy az állattenyésztő ágazatok lehetnek a csatlakozás veszteseit.
„Éppen a versenyképes, 100-200 hektáros, nagy magángazdák képviselői fagyoskodnak a Felvonulási téren” – állította ezzel szemben Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (Mosz) főtitkára. A tárca ugyanis „szociálpolitikai” megfontolásból a legkisebb, egyhektáros gazdáknak fizette ki először a terület alapú támogatást, a nagyobbak csak azután jöhettek. A főleg társas vállalkozásokat képviselő Mosz mégsem vett részt a Magosz szervezte demonstráción, mondván: a tárgyalásokkal többre jutnak. Horváth szerint a kifizetések felgyorsítása nyomán az sem kizárt, hogy sok demonstrálónak már meg is érkezett a pénz a számlájára, csak nem tud róla.
„Hibázott a politika” – teszi hozzá azért Horváth Gábor is. A 100-500 hektáros gazdaságoknak február végén csak a 30 százaléka, a félezer hektárnál nagyobbaknak pedig csak az ötöde kapta meg a terület alapú támogatást. Ezek az összességében legalább 100 ezer főt foglalkoztató, adózó mezőgazdasági termelők. (A tárca szerint március első hetében már a támogatottak 80 százaléka hozzájuthatott a pénzéhez.) Raskóval ellentétben ő mégsem hiszi, hogy ez a demonstráció már a versenyképtelenség miatt halálraítélt kis agrárvállalkozások látványos haláltusája lenne. Az uniós támogatások jóvoltából 2007-ig nem vár alapvető csődhullámot a szakember, hiszen a pénzhez – nyilván az átmeneti zavarok megszűnte után – gyakorlatilag termelés nélkül hozzájuthatnak a gazdák. Ám a 2007-2013-as időszak az EU új közös agrárpolitikával (CAP) már gyilkosabb rostája lesz a hazai társaságoknak.
A gazdák azonban egyelőre a napi fennmaradásukért harcolnak. Nem engednek az eredeti 24 pontos petíciójukból 10 pontosra „rövidült” követeléseikből, s már a radikálisabb folytatásról, a 6 határállomást, 60 főútvonalat érintő félpályás lezárás után újabb félezer demonstráló traktoros érkezéséről és polgári engedetlenségi mozgalomról, a taxis demonstrációt is lepipáló munkagépes megmozdulásról beszélnek. Ha a nemzeti ünnepen is tüntetnek majd a gazdák és a radikalizálódó szimpatizánsok, úgy végleg politikaivá válik a megmozdulás. A népharag lecsillapítása is politikai áldozatot követelhet: az agrárminiszter, vagy a tárgyalásokat vezető Benedek Fülöp államtitkár távozásával járhat. Utóbbi helyére a tárca EU-ügyekért felelős helyettes államtitkára, Nyújtó Ferenc esélyes. A májusi értékelésnél pedig valószínűleg menesztik Szőke Miklóst, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal megbízott elnökét is. A minisztercserével járó felfordulás viszont újabb hetekkel, hónapokkal húzhatja el a sürgős intézkedéseket, a jogos pénzek kifizetését. Késhet az intervenció felgyorsítása is, pedig a nyári aratás újabb elégedetlenségi hullámmal fenyeget, ha addig uniós exporttámogatással nem sikerül megszabadulni a tavalyi készletektől. Márpedig erre egyre kisebb az esély.
|
|
|
|
|
Kamikaze-taktika
Varga Géza, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) egyik vezetője tavaly májusban sokadmagával közvetlen jövedelemtámogatás kifizetésére vonatkozó kérelmet nyújtott be az illetékes hivatalhoz. Mivel akkoriban még nem álltak rendelkezésre a birtokhatárokat ábrázoló légi felvételek, Varga gazda a földhivatalban beszerzett adatokat tüntette fel igénylésében. Hét hónappal elteltével, 2005 januárjában, hidegzuhanyként érte a hír, hogy tévesen nyújtotta be az igénylést. Az időközben életbe léptetett egységes parcellaazonosító rendszer (MEPAR) 0,6 hektárral kisebb területet mutatott ki az általa megadottnál. A gazdavezető egyike annak az 50 ezer hazai agrártermelőnek, vagyis az összes igénylő negyedének, akik a kormány szerint a rosszul benyújtott igénylés miatt nem juthattak hozzá időben a pénzükhöz.
 |
| Lengyel gazdálkodó. Kőbe vésett birtokhatárok. |
Ha Varga Géza történetesen Lengyelországban élne, valszínűleg már régen bezsebelhette volna az uniós szint 25 százalékának megfelelő egységes területalapú támogatást és a 30 százalékos nemzeti kiegészítést. A lengyeleknél ugyanis 2004-re még a kataszteri adatok alapján fizették ki a gazdák járandóságát. Nem úgy, mint hazánkban, ahol már a 2005-ös határidő előtt bevezették a műholdas parcellaazonosító rendszert, ami a földnyilvántartásnál sokkalta pontosabban mutatja a tényleges területhatárokat. A kataszter például a birtokon lévő erdősávot is magában foglalja, amit a közösségi szabályok nem ismernek el támogatásra jogosult területnek. Bár Lengyelországban a birtokhatárok történelmileg „kőbe vannak vésve” és ezért kisebb a hibalehetőség, szakértők szerint arrafelé az idén jön majd a feketeleves, amikor áttérnek a műholdas parcellaazonosító rendszerre.
Utólag elmondható, hogy a magyar kormány viszont kamikaze-taktikát választott, amikor a lengyelekkel ellentétben egyszerre vezette be az egységes területalapú támogatási szisztémát (SAPS) és a parcellaazonosító rendszert, amelyek így együtt túl nagy falatnak bizonyultak a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak (MVH) az új kihívásokkal csak most ismerkedő apparátusa számára. Magyarországon ugyanis 201 ezer kérelmet kellett feldolgozni (ennél több csak a lengyeleknél volt), s összhangba hozni a műholdas felvételek adataival. „A munka 80 százaléka a kérelmek 5 százalékával van” – mondták a közelmúltban osztrák illetékesek, akik korábban, ha nem is ilyen mértékben, de szintén szembesültek a problémával. Jó a rosszban, hogy a rémálom valószínűleg nem ismétlődik meg az idén és jövőre. Szakértők ezt a derűlátásukat arra alapozzák, hogy a 2005 és 2006-os támogatási igénylés benyújtása előtt a hivatal az előző évi kérelem adatait küldi ki a gazdálkodóknak, akiknek csak a változásokat kell majd jelezniük.
Attól valószínűleg nem kell tartani, hogy a hazánknak 2004-re járó egységes területalapú támogatásokat (több mint 305 millió eurót) nem sikerül majd az utolsó fillérig lehívni. A támogatási igényre bejelentett terület ugyanis meghaladja a statisztikailag megállapított terület nagyságát, így a közösségi pénzes boríték teljes tartalmát ki lehet majd osztani április végéig. A „túllépésnek”, amit az uniós szabályok engednek, viszont az előre rögzített keret miatt az lesz a következménye, hogy a gazdák egy főre jutó direkt támogatása arányosan csökkenni fog. De ez valószínűleg minimális lesz. A kormány erre előre gondolva, az első menetben a SAPS-támogatásnak csupán 80 százalékát folyósította a termelőknek, visszatartva 20 százalékot az esetleges korrekciókra.
A gazdák ugyancsak az intézményi felkészületlenség jelének tartják a gabonakészletek vontatottan haladó intervenciós felvásárlását. A termelők február végéig 4 millió tonna gabonát ajánlottak fel intervencióra, az állam rendelkezésére álló raktárkapacitás azonban csak ennek a felére elég. „Annak ellenére, hogy már májusban mindenki tudta, hogy rekordtermés lesz” – jegyezte meg Varga Géza a Figyelőnek. Kormányoldalról azzal védekeznek, hogy a termelők vonakodnak bérbe adni a raktárakat, nyilván attól tartva, hogy a termény a nyakukon marad, és nem tudják majd hová tenni a 2005-ös termést. A kormányra nehezedő nyomást enyhítheti, hogy az Európai Bizottság rövidesen tenderfelhívásokat tesz közzé a közép-európai gabonafeleslegek értékesítésére. Ilyen esetekben a 101 eurós intervenciós ár és a legkedvezőbb árajánlat közötti különbséget a Bizottság megtéríti az érintett államnak.
Talán meglepő, de az egyre türelmetlenebb hazai gazdák közül sem mindenki kizárólag a kormányt hibáztatja az előállt helyzetért. Varga Géza, aki a Gaia Ökológiai és Vidékfejlesztési Alapítvány igazgatója is, az Európai Unió jelenlegi közös agrárpolitikáját még a kormánynál is jobban kárhoztatja. Szerinte ugyanis az EU a mostanában végrehajtott reformokkal nem tesz mást, mint a Kereskedelmi Világszervezeten keresztül kiárusítja az európai mezőgazdaságot, hogy „szolgáltatásaival bevonuljon a harmadik világba”. Varga úgy véli: ha meg is egyeznek most a kormánnyal a gazdák, egy év múlva rádöbbennek, hogy a problémáiknak és az elégedetlenségüknek valójában a közös agrárpolitika az oka.
GYÉVAI ZOLTÁN, BRÜSSZEL |
|
|
|
|
|
|
