A Hungexpo 1979-ben. Nem találják a helyét. |
Főhet a feje ezekben a napokban Baranyi Imrének, az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt.-nél a Hungexpo Rt. magánosításáért felelős igazgatósági tagnak. A korábbi számos sikertelen pályázat után – a legutóbbi tavaly zárult kudarccal – most sikeresnek ígérkezik az eladás, de ezúttal sem mentes a politikai ízű és botrányszagú történetektől (lásd külön írásunkat). A jó szakember hírében álló Baranyi választása éppen a sejthető politikai felhangok miatt nem könnyű.
A pályázaton a 77,01 százalékos állami csomag megvételéért lapzártánkig két befektetőcsoport maradt állva: a francia GL Events vezette konzorcium, amelyben – kivitelezői megbízásokra számítva – részt vesz a magyar tulajdonú, Demján Sándor nevéhez köthető TriGránit Rt. is, a West End Rt.-vel együtt.
A másik szerveződést a magyar tulajdonú Carion Holding vezeti; mögötte szakmai partnerként a Mágnáskert Éttermet tulajdonló Vas Györgyhöz köthető V.H.V. Vendéglátóipari Kft., valamint az Árkád üzletközpontot építő német ECE csoport és a Hungexpo MRP szervezete (amelyben a vezetés része meghatározó) áll. Az ÁPV Rt. az elbírálás előre meghirdetett szempontjai szerint – az ajánlott árat 70 százalékos, a szakmai szempontokat 30 százalékos súllyal figyelembe véve – a harmadik pályázót, a Wallis által vezetett konzorciumot már nem hívta meg a második fordulóba.
A végső döntés legkorábban az ÁPV Rt. március 10-én esedékes igazgatósági ülésén születhet meg. Azért sem lehet majd könnyű a döntés, mert értesüléseink szerint mindkét pályázó hasonló nagyságrendű, a hírek szerint 6 és 8 milliárd forint közötti vételárat kínált fel a csomagért. Úgy tudjuk, az első körben 5-5 milliárdos ajánlattal fej-fej mellett haladt a két csoport.
|
A talpon maradt ellenlábas, a Carion vezette konzorcium elképzeléseiben is van ráció. Mint Szani János, a csoport vezérigazgatója a Figyelőnek elmondta: néhány éven belül a Ferihegyi repülőtér mellett kiállítási és konferenciaközpontot építenének, ám a jelenlegi helyszín további hasznosításáról még nem döntöttek. Az új, „zöldmezős” kiállítási és konferenciaközpont beruházásra a Budapest Airport által megvalósítandó cargo bázis melletti 30 hektáros területen vállalkoznának – erősítette meg Szani. (A cargo bázis ügyéről lásd külön írásunkat.) Ez a létesítmény is többfunkciós lenne, azaz nem csak szakkiállításokat és más nagyobb bemutatókat, hanem nagyszabású konferenciákat is lehetne rendezni benne. Szani a vállalt beruházás nagyságrendjét egyelőre nem árulta el, de értesüléseink szerint legalább 8 milliárd forintos pótlólagos befektetésről van szó. A koncepció tehát az avíttas helyszínt a repülőtérhez közel eső létesítménnyel váltaná fel, ahogyan ez több nyugat-európai nagyvárosban már megvalósult.
A szakértők azonban korántsem egységesek a tekintetben, hogy a reptér mellé kell-e kiköltöztetni az évtizedek óta bevált helyszínen működő vásárvárost. Sokan – köztük a GL Events elnöke is – azzal érvelnek, hogy ezek a modellek nem váltak be, a konferenciavendégek nem érzik jól magukat a „puszta közepén”, és szívesen megnéznék a vendéglátó várost is. Való igaz persze, hogy ma nagyobb rendezvények esetén már-már katasztrofális a kőbányai helyszínre eljutni. Ám még mindig szívesebben megy ki a közönség Kőbányára, mint a reptér mellé, s nagyszabású kiállítások is elférnek ott.
Hóka Péter, a Chemol Travel ügyvezetője szerint azonban a konferenciaközpontnak a Duna-parti úgynevezett expo-telek lenne a legalkalmasabb: a több ezer vendéget ugyanis egy-egy grandiózus konferencia esetén el is kellene szállásolni, így a helyszínnek lehetőleg közel kellene esnie a város – ugyancsak kapacitásbővítésre szoruló – 4-5 csillagos szállodáihoz. Kőbánya ezektől messze van, a lágymányosi helyszín viszont könnyen megközelíthető tucatnyi 4-5 csillagos szállodából. „Az ipari terület jellegű Kőbányára ilyen sok hotelt nem is lenne rentábilis építeni, nem is beszélve a ferihegyi lehetőségekről” – érvel Hóka.
Somogyi Zoltán, a Magyar Turisztikai Hivatal (MTH) elnöke kérdésünkre nem foglalt állást a Hungexpo privatizálásáról. Simonyi Norbert, a Magyar Turizmus Rt.-n belül működő piac- és termékelemzési iroda munkatársa sem fejtette ki, hogy Budapest a két egymásnak feszülő koncepció közül melyikkel járna jobban. Simonyi annyit azonban elárult, hogy egy konferenciaváros akkor van sikerre ítélve, ha a szállás és a helyszín egy helyen vagy egymás közelében van, a tömegközlekedés fejlett, illetve, ha a város rendelkezik nemzetközi repülőtérrel.
Egyik koncepcióval sem szimpatizál Köves Tamás, a Meeting Budapest nevű, konferenciaszervező cég ügyvezető igazgatója. „Előfordulhat az is, hogy egy angol, német rendezvényszervező úgy teszi rá a piacra a kezét, hogy mi oda sem férhetünk hozzá” – mondja. Ő a Duna-parton, a Nemzeti Színház mögött látná szívesen a kongresszusi területet, illetve a Váci úti Duna Plaza mellett. Szerinte nem szabad 4 ezer fősnél kisebb épületet felhúzni, 6 ezresnél nagyobbat pedig nem érdemes. Az e létszám fölötti konferenciák ugyanis csak kis szeletét képezik a konferenciaturizmusnak.
|
„Ezer fő fölött gyakorlatilag nem lehet számolni konferenciahelyszínként sem az országgal, sem a fővárossal” – állítja Köves Tamás. Ötszáz főig ugyan bármilyen igény kielégíthető, ezer főig ez már korlátosan igaz, a felett pedig egyedül az 1700 fős Budapesti Kongresszusi Központ alkalmas, amely éppen felújítás alatt áll. Tovább nehezíti a helyzetünket e téren, hogy 2003/2004-re óriási lett a verseny a piacon, ráadásul egyre több egzotikus helyszín kerül be a lehetségesek közé. Népszerű úti cél újabban Kenya, Uruguay, Jamaika, Dél-Afrika. Ez azért hátráltatja (Európa egészével egyetemben) Magyarország „érvényesülését”, mert az éves konferenciákat rotációszerűen mindig más-más földrészen rendezik meg. Így Európára a korábban be nem csatlakozott földrészek felsorakozásával már eleve csupán 5 évente kerülhet sor. Rossz hír az is, hogy rövidülnek a konferenciák, ráadásul azokat az erős euró miatt a szervezők előszeretettel viszik más földrészre. Öröm az ürömben, hogy nő az efféle rendezvényeket tartó szervezetek száma – jelenleg több mint 58 ezer van belőlük világszerte -, ennek oka pedig, hogy szakosodás tapasztalható egy-egy tudományterületen belül.
„Korántsem látom tragikusnak a helyzetünket” – mondta Somogyi Zoltán. Az MTH elnöke szerint az adottságainkhoz képest nem rossz eredmény Budapest 9. helye a konferenciavárosok ranglistáján. Somogyi azt mondja, mindenképp érdemes lenne pozícióerősítésen fáradozni, ugyanis az iparágon belül a konferenciaturizmus a legjövedelmezőbb ágazat. Noha a hazai turizmus egészének önmagában csak 12 százalékát adja, az üzleti turizmussal egy kalap alá véve már 32 százalékát teszi ki. Egy konferenciavendég egy átlagturistához képest négyszer-ötször annyit költ, ráadásul ezek a vendégek a főszezonon kívül érkeznek. A pozícióerősítés részeként Somogyi március elején a kormány elé terjeszt egy legalább 5 ezer fős konferenciaközpont építésére irányuló javaslatot. Ez részben állami támogatásból valósulna meg, másfelől az állam nyílt verseny keretén belül pályázatot írna ki a megépítéshez. „Ebben és a gyógyturizmusban látok olyan potenciált, amelyek fejlesztése meghatározó karaktert adhatna a hazai turizmusnak” – mondja a turisztikai hivatal vezetője.