Aki csak tehette, ki akarta próbálni a frissen elkészült első magyar Gripen vadászgép pilótaülését. A január 25-i átadási ceremónia záróakkordjaként a linköpingi hangárba átszellemült ünnepélyességgel begurított gépben először Kilián Nándor ezredes, a kecskeméti repülőbázis parancsnokhelyettese foglalt helyet: egy magyar vadászpilóta tehát, bal vállán tenyérnyi méretű, cirill betűs MiG-emblémával. Utána pedig jöttek sorra a többiek, hiszen a történelmi pillanatról senki sem akart lemaradni. „Felavatta” az új gépet többek között Juhász Ferenc honvédelmi miniszter, majd svéd kollégája, Leni Björklund, de még Garamhegyi Ábel, a gazdasági tárca Gripen-üzletért felelős helyettes államtitkára is elmesélheti majd az unokáinak, hogy ült már igazi harci repülőgépben, még ha az csupán a földön, egy hangár betonján vesztegelt is.
A svéd és a magyar honvédelmi miniszter. Szalagátvágás helyett összecsomózás az avatón.
Tökéletesen érthető ez a lelkesedés. A Gripen egyfelől minden hozzáértő szerint remek vadászgép. „Lehet, hogy ez lesz az utolsó ember által vezetett repülőgép a magyar légierő történetében. Ám a következőt már az unokáink fogják csak látni, illetve tervezni. Azaz ma óriási technikai ugrást hajtottunk végre” – magasztalta az avatási ünnepségen a 14 darab Gripen beszerzéséről 2001 decemberében, még az Orbán-kormány idején aláírt, majd 2003 februárjában továbbfejlesztett megállapodást Juhász Ferenc. A szerződéssel azonban nem csupán az első repülőket 2006 márciusában – az utolsókat pedig 2007 decemberében – birtokba vevő maroknyi magyar vadászpilóta járt jól. A budapesti döntés a svéd Gripen Internationalnak (GI) szintén egyértelmű nyereség, miközben az egyezség részét képező ellentételezési (offset) üzletből várhatóan a magyar gazdaság is jócskán profitál.
PIACKERESÉS. A Gripen-osztályú vadászgépek Svédországon kívüli piaca mintegy 2 ezer darabra tehető, és a GI ennek mintegy 10 százalékát szeretné megszerezni. Azaz a svéd légierőnek eddig leszállított 158 Gripenen – és a később legyártandókon – kívül mintegy 200 gépet szeretnének eladni a világ különböző országaiban. A célkitűzés cseppet sem irreális. A sort ugyanis 28 darabos megrendelésével Dél-Afrika már 1999-ben megnyitotta, két évvel később jött Magyarország a maga 14 darabról aláírt szerződésével – ami újabb áttörést hozott, hiszen a Gripen bekerült egy NATO-ország légierejébe -, majd tavaly nyáron Csehország kötött le szintén 14 vadászgépet. S a folytatás is ígéretes, érdeklődik például Brazília – az első lépcsőben 12 gépet vennének, de végül akár 60 darabra is fölfuthat a megrendelés -, miközben Thaiföld is erősen hajlik arra, hogy 40-80 Gripenre cserélje légiereje F-5-ös vadászgépeit. Szlovákiában, Bulgáriában és Romániában szintén közeleg a MiG-29-esek „nyugdíjba” küldésének az ideje. A későbbi potenciális vevők sorában pedig ott szerepel még Svájc, India, Pakisztán, Malajzia, Vietnam, Mexikó vagy akár Venezuela is.
Arról pedig, hogy miként kell a GI-vel jó üzletet kötni, a lehetséges vásárlók közül többen is Magyarországon igyekeznek információt szerezni. Annak idején például a csehek is „kikérdezték” a budapesti illetékeseket, míg az idei második negyedévben egy bolgár delegáció látogatása várható, amelynek tagjai – mint Garamhegyi Ábel magyar újságírók előtt érzékeltette – nyilvánvalóan szintén kíváncsiak lesznek az offset-tapasztalatokra.
ELLENTÉTELEZÉS. A szerződés 2001-es aláírásakor a két fél abban egyezett meg, hogy a svédek a vadászgépek árának 110 százalékát forgatják vissza a magyar gazdaságba. Ez mintegy 7,3 milliárd svéd koronát, azaz akkori árfolyamon 191 milliárd forintot tesz ki. Az ellentételezésnek legalább a 32 százalékát új befektetésekből kell megvalósítani, míg a fennmaradó rész lehet exportnövekedés, illetve K+F invesztíció. Minderre a szerződés aláírása után 14 év áll a GI rendelkezésére, ám a svéd fél már 2004 decemberére, azaz alig három év alatt „letudta” az offset 40 százalékát. Ráadásul egyelőre a működőtőke-befektetési arányt is sikerül tartani: az eddigi 2,8 milliárd svéd koronás offset-ügyletből 0,9 milliárd volt a közvetlen invesztíció.
Mely cégek szerepelnek a listán? Ezt az információt mindkét fél igyekszik bizalmasan kezelni. Annyit ugyan lehet tudni, hogy a főszerepet olyan svéd társaságok játsszák, mint az Electrolux háztartásigép-gyártó, a távközlési elektronikai piac egyik globális éllovasának számító Ericsson, vagy az AstraZeneca gyógyszergyár, ennél többet azonban nem könnyű kideríteni. A „titkolózásnak” persze több oka is van. Esetenként a munkavállalói oldal indulatait korbácsolja fel egy-egy termelőüzem elköltöztetése Svédországból. Tavaly tavasszal például az Electroluxot bírálták sokan, amiért úgy döntött, hogy Magyarországra telepíti a porszívógyártását. Ám nem csak az effajta támadásokat jó elkerülni. Olyan „civil” cég is akad, amely imázsát féltve még egy ellentételezési üzleten keresztül sem szeretné, ha a vásárlóközönsége a hadiiparhoz kötné a nevét.
