Hozott anyagból

Néhány héttel ezelőtt még csupán a minisztériumok közötti rivalizálásról lehetett hallani a 2007 és 2013 között lehívható uniós források felhasználásának tervezése kapcsán. Azóta a folyamat vezénylését a kormányfő vette kézbe, a fejlesztéspolitikai kabinet üléseire pedig rendre új koncepciókkal érkeznek a tárcák. „Érzékelhetően friss levegőt vitt a tervezésbe a versenyszellem” – értékelte a munkát egy kormányzati informátorunk. Az összecsiszolódás azonban még szerinte sem fejeződött be, s ennek az a következménye, hogy „kentaur”előterjesztések születnek: kilóg belőlük a „vörös fej, vagy a zöld farok”.

ÉTLAP. Aligha meglepő, hogy a fejlesztés stratégiai ágazatai még mindig nincsenek kijelölve. Kuncze Gábor szabad demokrata pártelnök így kommentálta a helyzetet: mindenki beadta az igényét, rendelkezésre áll egy „étlap”, amelyet nyilván nem lesz mód „végigenni”, s mihamarabb ki kell választani a prioritásokat. A kormányzati előterjesztésekben egyelőre „puha kategóriák” szerepelnek. A tervezés intellektuális fázisában tart a kabinet, minden bekerült a munkaanyagba, ami a készítőknek csak eszébe jutott. „Most jött el az idő, hogy az előkészítésben részt vevők kiválasszák azt a néhány prioritást, amelynek révén valóban esély nyílik az ország versenyképességének javítására” – hangsúlyozta lapunknak Merényi Miklós, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) sajtófőnöke. A versenyképesség egyébként a szóvivő szerint „kulcsfogalom a gazdasági tárca filozófiájában, minden fejlesztési lehetőséget ahhoz mérve, annak szellemében mérlegel, s visz a fejlesztéspolitikai kabinet elé”. A múlt nyár óta e témában öt kormányzati munkaanyag született meg. A legfrissebb változat január közepén készült el, s ezt küldte meg a kormányfő a négy parlamenti párt elnökének is. E verzió még mindig kevés konkrétumot tartalmaz, s még hipotetikus szinten sem nevez meg olyan iparágakat, amelyekbe az uniós forrásokat érdemes lesz becsatornázni. Az anyag inkább a tervezési metódusra és az elérendő célokra fókuszál: elsősorban azt elemzi, hogy az uniós források lehívásával milyen Magyarországot teremthetünk 2015-re. Erőssége viszont a kormányzati alapozó munkának a koncepcióhoz mellékelt több ezer oldalas gazdasági és társadalmi helyzetelemzés, amely valóban támpontul szolgálhat a fejlesztési irányok kijelölésénél.

Második nekifutás A TÉT. A 2007-2013-as uniós pénzügyi programozási ciklusban 10-12 ezer milliárd forintnyi fejlesztés valósulhat meg Magyarországon az EU-források, a hazai társfinanszírozás és a magántőke bevonásával. A VITA. A második Nemzeti Fejlesztési Terv alapjául szolgáló országos fejlesztési koncepciót február közepén tárgyalja a kormány, majd társadalmi vitára bocsátják. Ezt követően a program még tavasszal a honatyák elé kerül. A CÉL. A kormányzati munkaanyag szerint a második NFT átfogó célja a magyar állampolgárok életminőségének javítása a tartós és fenntartható növekedés biztosításával. FÓKUSZPONTOK. Az átfogó célt három fő területre koncentrálva próbálják elérni: a versenyképesség növelésével, a társadalmi gazdasági kohézió erősítésével (amelynek feltétele a jóléti rendszer teljes reformja legkésőbb 2020-ra), valamint a fenntartható fejlődés feltételeinek biztosításával. KITÖRÉSI PONTOK. Ezekről egyelőre csak az SZDSZ és a GKM nyilatkozott. Koncepciójuk szerint húzóágazat lehet: az infokommunikáció, a biotechnológia – élettudományok, a járműipar, az üzleti szolgáltatások és logisztika, s a specializált turizmus. LEHETSÉGES HÚZÓÁGAZATOK. A tervezet konkrétumokat alig tartalmaz, szakértői vélemények azonban már megfogalmazódnak. Boda Miklós, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke például úgy látja, olyan területekre kell fókuszálni, amelyek a későbbiekben a magyar gazdaság húzóágazataivá válhatnak. Ilyenek lehetnek az egészség javítását, megőrzését elősegítő ágazatok (a gyógyszeripar, a genomika, illetve a biológia új rendszertudománya, a bioinformatika), valamint az életünket megkönnyítő információs és kommunikációs technológia. JÖVŐKÉPKERESÉS. A következő fél évben 50 nyilvános vitát szerveznek, több tucat folyóirat és hetilap bevonásával Magyarország jövőképéről. A viták eredményeképpen megszülető dokumentumot újra társadalmi vitára bocsátják. A kétezer szakértő részvételével zajló folyamat során száz ismert művész, közíró és tudós fejti ki, milyen az általa elképzelt, szerethető Magyarország.

Az MSZP „a mindenkinek adunk egy kicsit, hogy senki ne szóljon” elv jegyében, és persze a maga társadalmi beágyazottságának előnyeit kihasználva, egyelőre nem vállal semmilyen karakteres álláspontot – megvárja a koncepció társadalmi vitára bocsátásának eredményét. A kormány is ennek fényében határozza majd meg a prioritásokat. A Fidesz erre hivatkozva mondja azt, hogy a dokumentumokról nem lehet vitatkozni, annyira általánosságokat tartalmaz. „Nincsenek benne prioritások, amelyek mellett lándzsát lehetne törni, vagy amelyeket legalább támadni lehetne”- foglalta össze véleményét a Figyelőnek Nógrádi Zoltán, a Fidesz uniós szakpolitikusa, országgyűlési képviselő. De a legnagyobb ellenzéki párt sem hozta még nyilvánosságra „ütőkártyáit”. Annyi tudható, hogy a párt szakpolitikai műhelyeiben már készülnek az uniós pénzek lehívására alkalmas tanulmányok, mégpedig ugyanarra a struktúrára – a regionális fejlesztési tanácsok és ügynökségek munkájára – támaszkodva, amely a kormányt is segíti a tervezésben. Az MDF nem reagált lapunk megkeresésére, a kisebbik koalíciós partner első számú vezetője, Kuncze Gábor ellenben elárulta, milyen kitörési pontokban gondolkodik pártja, s a határozott elképzelésekről a gazdasági tárca munkaanyagai is tanúskodnak. Az SZDSZ szerint nem egyszerűen az a feladat, hogy megtaláljuk azokat a területeket, amelyek révén felzárkózhatunk Európához, hanem amelyek révén az unióban, de legalábbis a régióban az élre kerülhetünk. „Ezt a területet pedig valahol a szellemi teljesítmény körül kell keresni, ezért az SZDSZ az oktatás és kutatás fejlesztését tartja stratégiai jelentőségűnek”- fogalmazott lapunknak Kuncze Gábor.

TORPEDÓ. Persze nem feltétlenül hátrány az, hogy a politikai pártok meglehetősen általános elképzelésekkel rendelkeznek csak a tervezés jelenlegi fázisában, hiszen a második Nemzeti Fejlesztési Terv négy kormány ciklusidejét öleli fel. „Az ország érdeke, hogy politikai és társadalmi konszenzus alapján állapítsuk meg a tartalmát, s jelöljük ki a fő irányokat” – hangsúlyozta Szaló Péter, a második NFT menedzselésével és koordinálásával megbízott csúcsintézmény, a Nemzeti Fejlesztési Hivatal (NFH) elnöke. „A kialakult terv későbbi, esetleges politikai megtorpedózása évi 3 milliárd euró kockáztatásával jár” – figyelmeztet az elnök. Ha például 2006-ban kormányváltásra kerülne sor, s az új kabinet változtatni kíván a kulcsprojekteken, az minimum egyéves időcsúszást okozna a Brüsszellel folytatandó alku miatt. Az NFH elnöke a sokat emlegetett ír siker kapcsán megjegyezte, hogy a szigetországban sem következett be addig a „csoda”, amíg a politikai és gazdasági erők széthúztak. Utólag önkritikusan bevallották, két programozási periódusban tessék-lássék módon használták fel az uniós forrásokat, korántsem olyan hatékonysággal, mint attól kezdve, hogy felhagytak a civódással, s megállapodtak a prioritásokban.

Szaló Péter hangsúlyozta: a kabinet mindent elkövet a konszenzus megteremtése érdekében, nyitott tervezést folytat, hónapok óta megküldi a tervezési munkaanyagokat, a helyzetelemzéseket a pártoknak, régióknak, szakmai és társadalmi szervezeteknek. Kuncze Gábor mégsem biztos abban, hogy az ellenzék partnernek bizonyul. „Azt láttam eddig, hogy az ellenzék minden sikerben ellenérdekelt, mert azt mindig a kormány és nem az ország sikerének tartja” – mondja a pártelnök. Ennélfogva Kuncze nem is számít arra, hogy érdemi kérdésekről esik szó a négypárti találkozón; már azt is eredménynek tartaná, ha mindegyik politikai erő belátná, hogy az ország jövőjét hosszú távon meghatározó ügyről van szó. Nógrádi Zoltán ellenben úgy nyilatkozott, hogy pártja kifejezetten örül az egyeztetésnek, mert végre legfelső politikai szinten is terítékre kerül az uniós témakör. Reményei szerint innentől kezdve folyamatos konzultáció kezdődik. Szerencsésnek tartja ugyanakkor, hogy a végleges fejlesztési tervet az EU csak 2006 végére fogadja el. Szaló Péter érvelésével szemben úgy látja, ha kormányváltásra kerül sor, az új kabinet is bőven beleszólhat a Brüsszellel folytatandó alkuba.

Szaló Péter: pozitív és negatív forgatókönyv is készült.

VAKVÁGÁNY. Tény, hogy az Európai Bizottság csak 2005 júniusára adja ki az irányelveket a tervezéshez, és a strukturális és kohéziós alapok céljait meghatározó rendeleteknek is még csak a vázlatait ismerjük. Az első NFT-hez képest újdonság, hogy a 2007-2013-as időszakra Brüsszelnek nemzeti stratégiai referencia keretet kell benyújtanunk, amely szorosan illeszkedik az unió stratégiájához. A referenciakeret azonban tágabb mozgásteret ad a fejlesztéseknek, s az operatív programok tartalmának is.

A folyamat újdonsága, hogy a régiók minden korábbinál nagyobb intenzitással vesznek részt a tervezésben és a végrehajtásban is, s már egy évvel ezelőtt elkezdték a második NFT előkészítését. „A decentralizációval finomabbá válhatnak a tervezési folyamatok, azokat a reális helyi gazdasági, humán-erőforrás, geopolitikai és társadalmi adottságokhoz lehet igazítani”- húzta alá Francsics László, az Észak-Magyarországi Regionális Fejlesztési Ügynökség vezetője. Győrffy Gábor, a Nyugat-Dunántúli Regionális Fejlesztési Ügynökség igazgatója szerint is értéke a kormányzati anyagnak, hogy széles körű szakmai, társadalmi szűrőn megy át, amelynek eredményeképpen valóban esély mutatkozik arra, hogy a pénzek leghatékonyabb felhasználását szolgáló terv szülessen. „Itt az alkalom, hogy a második Nemzeti Fejlesztési Terv a következő két-három kormányt új Odüsszeuszként odakösse az árbochoz, nehogy őket is eltántorítsák a mindenkori közvélemény-kutatások szirénhangjai”- hangoztatta Győrffy.

SZCENÁRIÓK. A Figyelő úgy értesült, az NFH és a kabinet is készített egy optimista és egy pesszimista forgatókönyvet a felhasznált források lehetséges eredményéről. Ha Magyarország abszorpciós (az uniós pénzeket felszívó) képessége megközelíti a 80-90 százalékot, évente 4,5 százalékkal növekedhet a GDP, ami annyit tesz, hogy az emberek javuló életszínvonalon, egészséges, élhető környezetben élhetnek. A munkaképes korú lakosság 67 százaléka számára lesz valóság a biztonságos munkahely. „A jövedelmi- és lakásviszonyoktól az épített és természetes környezetig minden területen javulás következik be, Ausztria szintjére juthatunk el” – vizionál Szaló Péter, hozzátéve: a negatív szcenárióval senki sem akar komolyan számolni.