Néha az az érzésünk, hogy megszűnt a rock and roll, és már csak best of lemezek fognak megjelenni. Ez az érzéki csalódás karácsony környékén felerősödik, de Tina Turnerről, válogatásalbumának ürügyén, nem ez a legfontosabb észrevételünk.
Tina magyar rajongói afféle alvó ügynökök, csendben végzik konspirációs munkájukat. Azt hihetnénk, hogy a soulos, esztrád bluesnak nincsenek kulturális gyökerei Magyarországon, aztán eljön a nap, és a Tina Turner páholyok – félretéve fedőtevékenységüket – megtöltik a stadionokat; kiderül, hogy a kozmetikusoktól a hűtőpult-feltöltőkön át a bankvezérekig tízezrek imádják a művésznőt.
A rocknagyinak is becézett sztár egyéb szálakon is kötődik Magyarországhoz. Talán ő volt az utolsó popikon, akinek frizuráját nők tízezrei másolták, miután Liza Minnelli és Szűcs Judit kiment a divatból. A női kollektív azonosságtudat utoljára a nyolcvanas évek közepén volt városképileg is azonosítható, azután, hogy Tina 1984-es Private Dancer megjelenésekor előállt az alákócolt, feltupírozott hajkölteményével.
A The Best, a When The Heartache Is Over, a Let’s Stay Together, és az I Can’t Stand The Rain önálló életet élő slágerek, melyek szinte függetlenedtek az előadótól, és a rádiók paneljeivé váltak. Bizonyára volt néhány teszthallgatásos kutatás, amelyek eredménye szerint Tina slágerei közül óránként játszani kell egyet, hogy a könyvelő kislányok Szulák Andrea attraktív dekoltázsának kitárgyalása közben ne tekerjenek át a Slágerről a Danubiusra.
A többféle megszólalás nem teszi eklektikussá az albumot, az impozáns válogatás önkényesen szemezget az életmű különböző periódusaiból, de a korai „rockosabb” szerzemények sem lógnak ki a gyűjteményből. Tinának olyan markáns az orgánuma, hogy minden stílust felülír.
Tina Turner: All The Best. EMI • 16+17 szám. Poptőzsdei árfolyam: ****
