 |
| Francia és magyar Tokaji. Lehet koccintani? |
Már egy átlagos miniszteri vacsora menüjének összeállítása sem rutinmunika az Európai Unióban (EU), amióta 25 tagúra bővült a szervezet. Egy-egy (mellé)fogás komoly galibát is okozhat. A magyar mezőgazdasági miniszternek például majdnem a torkán akadt a falat, amikor Brüsszelben egy ízben elzászi Tokay bort szolgáltak fel a vacsorához. A középkorban valószínűleg hadüzenettel felérő „incidens” is jól érzékelteti, hogy az uniónak még közelebbről meg kell ismerkednie új tagjaival.
HATÁRIDŐ. Németh Imre az egyébként ízletes lakomát követően azzal vigasztalhatta magát, hogy 2007. március 31-e után már a legtájékozatlanabb főpincér sem követhet el hasonló baklövést. Ekkor jár ugyanis le az a határidő, amelyet előbb egy, még 1993-ban az EU és Magyarország által aláírt bormegállapodás, majd utóbb a csatlakozási szerződés adott Franciaországnak és Olaszországnak arra, hogy hasonló néven (a franciáknál Tokay Pinot Gris, az olaszoknál Tocai) forgalmazzanak borokat. Az unió ezzel elismerte hazánk kizárólagos jogát a Tokaji név használatára – mégpedig azon az alapon, hogy e bor földrajzi származáshelye Magyarországon van.
Friuli-Venezia Giulia tartomány viszont, ahol az olasz Tocai bort termelik, ebbe nem akart belenyugodni, és a luxemburgi Európai Bíróságon támadta meg a megállapodást. Az ügyben egyelőre nem született döntés. Mindazonáltal magyar szempontból biztató fejlemény, hogy az Európai Bíróság főtanácsnoka december 16-án kelt ajánlásában úgy találta: az olaszok kérése nem megalapozott, mert míg a Tokaji földrajzi név, és ezért érvényes rá a földrajzi eredetvédelem, addig a Tocai csupán egy szőlőfajtának a neve. „A Tocai megnevezés szőlőfajtaként és nem földrajzi megjelölésként került elismerésre, mivel nem rendelkezik ilyen különleges minőséggel, hírnévvel, vagy egyéb jellemzővel” – hangsúlyozta a főtanácsnok, akinek érvelését minden bizonnyal a perben hamarosan ítélkező bírák is magukévá teszik. (Az olaszok ugyan megpróbálkoztak azzal, hogy „találjanak” egy Tocai nevű folyót a környéken, ám ez az igyekezetük mindmáig nem járt sikerrel…)
A budapesti Külügyminisztérium jogászai mégsem lazíthatnak, hiszen nemrég újabb kihívás jelent meg a láthatáron. Ezúttal egy távoli „rokon”, az ausztrál Tokay vitatja el Magyarországtól a Tokaji név használatának kizárólagos jogát. A vita apropója, hogy az EU és Ausztrália között előkészületben van egy borkereskedelmi megállapodás, amelynek egyik melléklete zöld utat adna a szóban forgó ausztrál bor uniós importjának.
Mivel nemzetközi kereskedelmi egyezmények egyelőre nem szavatolják a földrajzi eredetvédelmet, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) egyik, szellemi tulajdonvédelemről szóló egyezménye, a TRIPS lehet a hivatkozási alap. Eszerint az 1995. január elseje előtt regisztrált termékekre nem érvényes a tiltás, vagyis az ilyen esetekben használhatók a földrajzi nevek. Ezt az Európai Bizottság jogászai is elfogadták, amit egy, a készülő boregyezményhez csatolt és az ausztrál igényekkel összhangban lévő levél is bizonyít.
 |
 |
|
|
|
Bordiplomáciai feladat
 |
Magyarország nem kis részben önmagának köszönheti, hogy a politikai döntéshozóknak ma csaták sorát kell megvívniuk a Tokaji márkanév „visszaszerzéséért”. A francia, olasz vagy éppen ausztrál tokay, tocai és egyéb borok többsége ugyanis az elmúlt bő ötven évben született, akkor, amikor nálunk egyszerűen nem létezett bordiplomácia, azaz az effajta kérdésekkel senki sem foglalkozott. Azaz nem volt sem törvénytelen, sem tisztességtelen az, hogy az elzászi, a Velence-környéki, a kaliforniai vagy az ausztrál termelők évtizedeken át a történelmi tokaji nevet felhasználva kínálták a portékájukat. „Nem azért kezdték el, hogy velünk kiszúrjanak” – veszi mintegy a védelmébe a „névbitorlókat” Szepsy István, a tokaji borvidék egyik legnevesebb borásza. Tokaj-Hegyalja termelőinek éppen ezért eszük ágában sincs személyesen hadakozni a külföldi konkurenciával – a tőkehiánytól a szerkezetátalakításig van éppen elég más gondjuk -, az eredetvédelem biztosítása, a márkanév kizárólagosságának szavatolása szerintük a politika feladata. Ráadásul szükség is van a magyar illetékesek határozott fellépésére, mivel a Tokaj-környéki termelők szerint az Európai Unió eddig nem sok érdeklődést mutatott a borvidék sajátos igényei és problémái iránt. Ez persze fokozatosan változhat, annál is inkább, mert Tokaj-Hegyalján a franciáktól a spanyolokig már jó néhány ország borászai képviseltetik magukat – jelenleg az 5400 beültetett termőterület mintegy 18 százaléka van külföldi kézben -, azaz Brüsszel már nem csupán magyar érdekeket képvisel, ha a Tokaji márkanév védelmében tesz lépéseket.
Hogy mit tehetnek a borászok? „A saját tokajinkat igyekszem még nemesebbé, még értékesebbé tenni” – fogalmazza meg Szepsy István az üzletpolitikáját, miszerint azzal próbál érvényesülni a piacon, hogy az igazi minőséget kínálja a többi „tokaji” alternatívájaként. Annál is inkább, mert nem is annyira a tokay és tocai címkés palackok rontják elsősorban a természetes módon készülő tokaji borok piaci esélyeit, hanem sokkal inkább a különböző mesterséges eljárásokkal előállított édes borok – amelyeknél nem ritkán fonnyasztják, sűrítik, fagyasztják a szőlőt, esetleg alkohol hozzáadásával „javítják föl” a bort. A valódi tokaji persze jóval drágább ezeknél, már csak azért is, mert az eredeti technológia szerint a megfelelő aszúsodás érdekében hektáronként mindössze 3-5 ezer – a Szepsy-birtokon csupán ezer – palackra való szőlőt hagynak a tőkéken. Így persze ezek a borok a globális piacon jóval drágábbak a konkuren-ciánál. Mindazonáltal az igazi minőségre három-négyszer magasabb áron is van kereslet: a 110 hektáron termelő Szepsy István például borainak mintegy 60 százalékát exportálja, még-hozzá olyan igényes piacokra, mint az Egyesült Államok, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Oroszország vagy Svájc. |
Simon Ernő |
|
|
|
|
|
ÚJRATÁRGYALÁS. A magyar kormány azonban vitatja, hogy az ausztrál Tokay hivatalos bejegyzése a kérdéses időpont előtt megtörtént volna. Mi több, tavaly december végén átadott jogi szakvéleményében a magyar fél arra is rámutatott, hogy egy mesterségesen megnövelt alkoholtartalmú desszertborra használják a Tokay nevet, és nem egy szőlőfajtára, miként azt az ausztrálok állítják. A magyaroknak mindenekelőtt az Európai Bizottságot kell meggyőzniük az igazukról, hogy aztán Brüsszel a bormegállapodás eme részének újratárgyalását kezdeményezhesse. Németh Imre agrárminiszter több mint biztató jelnek tekinti, hogy nyolc uniós tagállam – köztük Olaszország és több más nagy bortermelő – hazánk oldalára állt a vitában. Budapest egyébként azt szeretné elérni, hogy ne csak Európában, hanem – Ausztráliát is beleértve – sehol a világon ne kerülhessen forgalomba ilyen néven bor. Canberra állítólag az unióba irányuló export jogáról még lemondana, más korlátozásról azonban hallani sem akar.
Az ügy kimenetele egyáltalán nem közömbös a külföldre is szállító tokaji borosgazdák számára, hiszen az ausztrál Tokay európai importjának esetleges engedélyezése kényelmetlen precedenst teremthet. Egyrészt az Európai Bizottság 2006-ban végez felülvizsgálatot a Tokaji unión belüli földrajzi eredetvédelmének kérdésében, és elsősorban az olaszok bizonyára minden követ megmozgatnak majd egy számukra kedvező végkövetkeztetés érdekében. Ám a Tokaji-sztori az ausztrál ügy nyugvópontra jutása után sem ér véget. Dél-Afrika úgyszintén termel hasonló néven bort, sőt, szakértők emlékeztetnek arra, hogy az EU az Egyesült Államokkal is borkereskedelmi tárgyalásokat folytat, és nagy valószínűséggel ott is problémaként jelentkezik a Tokaji névhasználatának kérdése. A helyzet ráadásul ez esetben annyiban még rosszabb is lehet, hogy az amerikai belső szabályozás szinte automatikusan adott ki névhasználati engedélyeket, és a szerzett jogok visszavonása a tengerentúlon már-már tabunak számít. Ezért az Egyesült Államok legfeljebb azt tudja bevállalni, hogy nem ad ki újabb engedélyeket, ami viszont a magyaroknak nyilvánvalóan kevés.
Jogilag még a szlovákokkal a legrendezettebb a viszony, miután Magyarország, Szlovákia és az Európai Bizottság a 2004. június közepén aláírt háromoldalú megállapodásban szabályozta a Tokaji név használatát. Az egyezmény keretében létrejött az EU mindmáig egyetlen határokon átnyúló egységes borrégiója. Szlovákia megkapta a Tokaji névhasználatra vonatkozó engedélyt – a borvidék a Tokajska vinohradnicka oblast nevet viseli -, de csak a magyar tokaji régió területének tizedén, 565,2 hektáron termelt szőlőből készíthet ilyen néven borkülönlegességeket. Mi több, Pozsonynak cserébe át kellett vennie az Aszú, a Szamorodni és a Tokaji Esszencia előállítására vonatkozó magyar szabályozást, minőségi kritériumokat és technológiai eljárásokat, ami megegyezik az uniós joganyaggal. Ha a határ túloldalán termelő gazdák tartják magukat az előírásokhoz, legalább az eredeti termővidéken szavatolni lehet az egyetlen igazi Tokaji bor kiegyensúlyozottan jó minőségét.
