Immár zsinórban negyedik éve teljesítették felül a feltörekvő piacok a fejletteket: a nagy alapkezelők által leginkább figyelt MSCI alapcsalád feltörekvő piaci indexe tavaly 22 százalékot emelkedett, míg a világindex feleennyit. A befektetők pedig két év – az 1998-as orosz válság, illetve a technológiai lufi 2000-es kipukkadása – kivételével immár tíz esztendeje jól jártak azzal, ha a feltörekvő részvénypiacokat választották, s nem volt sokkal rosszabb a helyzet a kötvénybefektetéseknél sem. A múlt évben bebizonyosodott, hogy olyan „szakállas” tételek sem mindig igazak, mint hogy az amerikai kamatemelési ciklus elvonja a pénzt a feltörekvőktől.
ELŐKELŐ HELYEN. A magyar tőzsde teljesítményét – a cégek eredményessége és a makrogazdasági kilátások mellett – döntően az határozza meg, hogy az itt befektető alapok mennyi pénzt hajlandók nálunk elkölteni. Ideális esetben a befektetők folyamatosan pénzt tesznek be a feltörekvő piaci alapokba, ezek pedig – éppen a makro- és a profitkilátások alapján – az elkölthető összeg nagy hányadát hozzák a magyar papírokba. Tavalyelőtt, dacára a vonzó nyereségprognózisoknak, elriasztotta őket a kép makrooldala, 2004-ben viszont, noha az utóbbi oldal nem lett pozitívabb, a csatlakozás és a profitugrás ezt bőven ellensúlyozta. Az uniós tagság elnyerésének ráadásul olyan hatása is volt, hogy a globális feltörekvő és a kimondottan régiónkra szakosodott alapokon kívül megjelentek az unióban invesztáló, illetve a globális részvényalapok is: a Mol és az OTP a valóban minőségi európai portfóliókba is bekerültek.
A 2004-es év folyamatai azonban arra is rávilágítanak, hogy a régiónkénti, illetve országonkénti súlyozás fontossága tovább nőtt: éven belül is komoly átrendezést hajtottak végre a hatalmas összegeket kezelő alapok. Márpedig ahol a tőzsdéket éltető flow, azaz a pénzáramlás negatívba vált, ott nem nagyon tud a piac megmenekülni az eséstől. Jó példa erre Moszkva, ahová tavaly az első fél évben még öntötték a pénzt, a Yukos-ügy nyomán viszont decemberben már az ötödik hónapja folyt a kivonás. Úgy tűnik, uniós csatlakozásunkra szerencsés időben került sor – jórészt ezzel magyarázzák a szakértők, hogy az orosz tőzsdéről való menekülés ezúttal a legkisebb mértékben sem terjedt át a régió többi piacára, így Budapestre sem.
Arra is van ugyanakkor példa, hogy hiába mennek a legnagyobb alapok egy irányba, az árakat nem viszik el. Tajvanon például végigvásárolták az első fél évet, azonban a technológiai szektor, főleg a félvezetőgyártók Amerikát követő gyenge teljesítménye nyomán rossz évet zárt a piac. Az alapok pénzmozgásait regisztráló és öszszefoglaló Emergingportfolio.com (EPFR) adatai szerint Tajvan után a legtöbb pénzt tavaly Malajziába és Indiába vitték az alapok, míg a legtöbbet Mexikóból és Brazíliából vonták ki. Itt viszont a helyzet pont fordított, mint Oroszország esetében: az év második felében nagyot változott a hangulat, „elkezdték venni” Latin-Amerikát, ahol novemberre éves csúcsra is érkeztek az indexek. Az alapkezelők folyamatosan a nyerő országokat keresik, s ennek megfelelően módosítgatják a súlyokat. A hozamversenyben legjobb helyen állók közül például JP Morgan Fleming Emerging Markets Fund azért ért el 30 százalékot 2004-ben, mert a negyedik negyedben éppen a két nyertest, Brazíliát és Indiát súlyozta felül.
Kilátások: nézőpont kérdése
Az idei kilátásokat illetően fundamentális oldalról meglehetősen változatos véleményeket hallhatunk. A piaci prognózisok annyifélék, ahány szempont alapján vizsgálják azokat.
P/E-ALAPON. Az árfolyam/egy részvényre jutó eredmény tekintetében a magyar tőzsde továbbra is olcsónak számít.
A NÖVEKEDÉSI ESÉLYEK ALAPJÁN. E tekintetben már korántsem annyira szép a kép. Az OTP Bank legfrissebb elemzése szerint például tavaly a profitbővülés vitte a piacot, az idén pedig a jó öreg konvergencia, vagyis a papírok átértékelődése jöhet.
KOMBINÁLT MUTATÓ SZERINT. A Morgan Stanley árazással és növekedéssel kapcsolatos mutatókat kombináló elemzése drágának tartja a hazai piacot és nem javasol nagyobb vételeket Budapesten.
A PÉNZMOZGÁSOK FÉNYÉBEN. Miközben január első hetében az amerikai és a globális részvényalapokból nagyarányú pénzkivonás történt, addig a feltörekvő piaci alapokba több száz millió dollárnyi friss pénz áramlott. A kilátások tehát továbbra is kecsegtetőek.
Ami az idei kilátásokat illeti, a piaci prognózisok szinte annyifélék, ahány szempont alapján vizsgálódunk (lásd külön). De vajon mit mond maga a pénz, azaz mit mutatnak az idei első flow-adatok? A legfontosabb két szám magáért beszél: az EPRF szerint január első hetében az amerikai és a globális részvényalapokból együttesen 3,13 milliárd dollárnyi tőkét vontak ki a befektetők (utóbbiaknál ez a legrosszabb heti teljesítmény 2003 novembere óta), eközben a feltörekvő piaci alapokba 293 millió dollárnyi friss pénz áramlott. A kivonás döntően az amerikai alapokat érintette, a csak a fejlett Európában befektetőkbe 163 millió dollár friss pénz érkezett, Japán pedig november 24-e óta először regisztrált beáramlást. A gazdasági növekedés mértékének különbözősége miatt talán meglepő, az újévi pénzáramlások alapján viszont egyáltalán nem, hogy az elemzők nagy része várja Európától Amerika felülteljesítését az idén. A feltörekvők tekintetében továbbra is sokan tartják kockázatnak az emelkedő amerikai kamatszintet, a flow azonban egyelőre mást mutat: miközben az amerikai alapokból történő év eleji kivonás épp a kamatemelési széria elhúzódásával kapcsolatos félelmek okán történt, a részvénykonstrukciók mellett a feltörekvő piaci kötvényalapokba is folytatódott a beáramlás. Ami biztos: az újévi friss adatok tükrében sem utal semmi arra, hogy elzáródna a feltörekvő piacokat éltető pénzcsap. Most már „csak” profitoldalról (és az sem lenne baj, ha makrorészről) kellene pozitív híreknek érkezniük ahhoz, hogy az ország-, illetve részvényallokációban is jó helyen maradjunk, s a tőzsdei fellendülés folytatódjon Budapesten.
