csak az egyik meglepő eseménye volt az elmúlt hét pénzpiaci történéseinek. Január első napjaiban szinte semmi sem úgy mozgott, ahogyan arra az idei évre szóló előrejelzések alapján számítani lehetett. Az óév utolsó napjaiban az elemzők többsége tovább gyengülő dollárra, csökkenő olajárra és lassan emelkedő amerikai részvénypiacra szavazott, ehhez képest mindennek pontosan az ellenkezője történt.
Természetesen egyelőre nem érdemes hosszabb távra szóló következtetést levonni ezekből a folyamatokból. Elképzelhető az is, hogy a szakértők nagyobb része által adott előrejelzések az év során végül beigazolódnak. A hirtelen és jelentős változások mellett azonban nem szabad szó nélkül elmenni, mivel az egész világgazdaság fejlődésére is kihathat a kurzusok fokozódó változékonysága. A részvénytőzsdék forgalmának többszörösét lebonyolító nemzetközi devizapiacokon például alig 5 százalékos a termelővállalatok részesedése – amelyek csak azért mennek a devizapiacra, hogy levédjék az árfolyamkockázatot -, 95 százalék színtiszta spekuláció. A „túlerő” tehát egyértelműen az utóbbiak oldalán van. Mindenki pénzt gyárt, grafikonok, hangulatjelző indikátorok alapján kereskedik, egyre nagyobb hatásuk van a pszichológiai tényezőknek.
Mindezt lehet szörnyű rossznak tartani, de felesleges. A trend akkor is az, hogy mind a deviza-, mind az olajpiacon az arány tovább tolódik el a spekuláció felé, s nincs mese, ehhez kell alkalmazkodniuk a vállalatoknak. Ma már pénzügyi instrumentumok százaival védhetők ki a kedvezőtlen piaci hatások, ezeket a magyar termelőcégeknek is érdemes alkalmazniuk. Bukott vezető az, aki azzal magyarázkodik, hogy nem számított a dollár tavalyi gyengülésére.
Abban bízni pedig, hogy majd a politikusi nyilatkozatok nyomán kedvező irányba változnak az árak, a legkevésbé sem érdemes. Kifizetődőbb fedezeti ügyletekkel kivédeni a pénzügyi veszteséget, mint utólag a döntéshozókat okolni a cég helyzetéért.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
