 |
| Szabadics Zoltán, Szabadics József és Szabadics Attila. |
Indításnak reggel féldeci tömény, majd délben egy pofa sör, délután pedig a jól megérdemelt fröccs. Mindezt munkaidőben. A rendszerváltás előtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy a munkások jelentős részének a napirendje ne erre a szentháromságra épüljön. Az 1990-ben mélyépítő vállalkozásba fogó Szabadics József azonban nem nézte jó szemmel a piaszagú alkalmazottakat. „Az első két-három hónapban még csak azt mondtam, hogy ejnye-bejnye; később csökkentettem az órabérüket, de ezeknek különösebb foganatja nem volt” – emlékszik vissza a cégalapító, aki így kénytelen volt tizenkét emberéből ötöt elküldeni. Ettől aztán a többiek is megszeppentek, így a cégnek nem volt többet gondja az italozással.
Szabadicsék szerint ugyanis csak úgy tudnak megélni a piacon, ha jól képzett, intelligens szakembergárdájuk van, beleértve ebbe az egyszerű kubikusokat is. „Búcsút inthetnénk a megrendelésekre, ha elterjedne rólunk a környéken, hogy a munkásaink részegeskednek, vagy tyúkot lopnak” – jelzi Szabadics Attila, az alapító nagyobbik fia a humánpolitika fontosságát. Igyekeznek anyagilag és erkölcsileg is megbecsülni a munkatársaikat, akiket légkondicionált mikrobuszokkal hoznak-visznek, s akik munkaruhát, jutalmat és az átlagosnál magasabb fizetést kapnak.
 |
 |
|
|
Szabadics Attila
38 éves, Szentendrén a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán út- és hídépítő üzemmérnöki végzettséget szerzett. Ezután a honvédségnél egészen a tatai harckocsi dandár műszaki főnökségéig jutott, ahonnan 1996 érkezett meg a családi vállalkozáshoz; jelenleg ő a műszaki igazgató.
Nős, két gyermeke van, hobbija a horgászás, teniszezés, síelés.
Szabadics József
61 éves, a bányaipari technikum elvégzése után a Pápai Víztársuláshoz szegődött építésvezetőnek, ahonnan később Zalakomárra került. A rendszerváltás után már egyéni vállalkozóként építette a szennyvízcsatornákat, immár zalakarosi székhellyel. 1997-ben fiaival megalapította a Szabadics Kft.-t, amelynek ő lett az ügyvezető igazgatója. Zalakaroson önkormányzati képviselő.
Két fia mellett, második házasságába felesége hozott egy lányt is. Hét unokája van. Hobbija a vadászat.
Szabadics Zoltán
33 éves, útépítő üzemmérnöki végzettségét kezdetben a Magyar Honvédségnél kamatoztatta, majd 1993-ban beállt édesapja magánvállalkozásába, ahol végigjárta a szamárlétrát; ma a cég ügyvezetője. 2001-ben menedzser szakmérnöki másoddiplomát szerzett, most jogot tanul. Zalakomáron önkormányzati képviselő.
Nős, 3 gyermeke van, hobbija a vadászat. |
|
|
|
|
|
|
BÁNYÁBÓL CSATORNA. Szabadics József 1965-ben végezte el a bányaipari technikumot, a bányászatot azonban 3 hónap után otthagyta, és inkább a Pápai Víztársulathoz szegődött építésvezetőnek. Hét év múlva Zalakomárra került, ahol a helyi víztársulat főépítés-vezetője lett. A rendszerváltás után rádöbbent, hogy az állami cég nem fogja megállni a helyét a piacgazdaságban, így 30 éves szakmai múlttal a háta mögött kilépett a cégtől, és egyéni vállalkozónak állt. Első munkáját éppen a társaság mostani székhelyén, Zalakaroson sikerült megszereznie, ahol 6 fős brigádjával egy gázvezetékszakaszt kellett megépíteniük. Megspórolt 600 ezer forintjából szerszámokat vásárolt, továbbá az önkormányzattól bérbe vett és megjavított egy szeméttelepen lévő, kiszuperált munkagépet. Fokozatosan fejlesztve a céget, a bérelt munkagép helyett használtat, később meg egy újat is tudott venni, és egyre nagyobb összegű – zömében szennyvízcsatorna építésére szóló – pályázatokat nyert meg.
Mindeközben két fia, Zoltán és Attila a honvédségnél próbált szerencsét, ott azonban már csak a leépülés jeleivel találkoztak. Először Zoltánnál telt be a pohár, ezért 1993-ban a családi magánvállalkozáshoz igazolt. Szabadics apuka itt végigjáratta vele a szamárlétrát, beleértve a gödörásást is. „Attilát sokáig fűztük, mert ő a seregbe volt szerelmes” – emlékszik vissza Szabadics József arra, hogy a másik fia tovább kitartott a honvédség mellett. Azután 1996-ban ő is megérkezett a céghez – szintén a ranglétra aljáról indulva -, miután egy németországi NATO-hadgyakorlaton szembesült a magyar hadsereg technikai lemaradásával. A végső lökést az adta meg számára, amikor svéd főtisztek megérdeklődték a fizetését, és láthatóan megdöbbentek a hallottakon.
HÁRMAN PÁRBAN. Ők hárman alapították meg 1997-ben a Szabadics Kft.-t, amelyben Szabadics József 52, Zoltán 33, Attila pedig 15 százaléknyi tulajdonrészhez jutott. A munkamegosztás szerint Szabadics József és Zoltán feladata a munkák megszerzése, Attiláé pedig a kivitelezés. Ekkoriban sikerült elnyerniük egy 600 milliós megrendelést, amelynek révén ki tudták cserélni az összes régi gépüket, ettől kezdve pedig hosszabb távra is tudtak tervezni. Öt évvel később, 2002-ben már milliárdos nagyságrendű munkákat is megszereztek, így egyetlen év alatt közel a háromszorosára, több mint 4 milliárd forintra ugrott az árbevételük.
A céget azonban még ekkor is a régi struktúrában vezették, ám a kézi vezérlést egy ekkora méretű cégnél már nem volt könnyű megoldani, amit az egyre romló hatékonyság is jelzett. Sokat őrlődtek azon, megéri-e pénzt fektetniük a cég átvilágításába, de végül is belátták, hogy ez elengedhetetlen a továbbfejlődéshez.
 |
„Élmény volt a Szabadics Kft.-vel együtt dolgozni, olyan szemlélettel találkoztunk, ami a nagyvállalatoknál is ritka” – meséli Turi Ferenc, a cég szervezetfejlesztési projektjét elkészítő Capitol Consulting ügyvezető partnere. Turi tapasztalatai szerint az ekkora méretű családi vállalkozásokra nem jellemző, hogy különösebb hangsúlyt fektetnének a stratégiára, sőt, általában a nagyobb társaságok is csak a szűk menedzsment átvilágítását kérik, ezzel szemben a Szabadics Kft.-nél ez egészen művezetői szintig megtörtént.
Szabadics József a szervezet-átalakítás fő célját abban látja, hogy a jövőben hatékonyabban, és a tulajdonosok részéről kevesebb munkával tudjon működni a cég. „Hosszú távon azt is szeretnénk elérni, hogy az ország távolabbi pontjain, de akár külföldön is pályázni tudjunk csatornaépítési munkákra” – mond egy másik érvet az átvilágítás mellett Szabadics Attila; jelenleg csak Zalakaros 100 kilométeres körzetében képesek gazdaságosan dolgozni. Az alapító szerint az uniós csatlakozás révén érkező tőkeerős külföldi vállalkozások miatt a következő három-négy évben nehezebb dolguk lesz. „Utána viszont óriási lehetőségek nyílnak, mert 2015-ig az ország csatornázottságának a jelenlegi 45-ről el kell érnie a 85 százalékot, ehhez pedig majd EU-források is rendelkezésre állnak” – vázolja fel a jövőt Szabadics József.
BARÁTKOZÓ BRIGÁDOK. Szabadicsék többnyire kisebb településeken dolgoznak, ahol a csatornaépítés eseményszámba megy, ráadásul egy-egy brigád akár több évig „áskálódhat” egy faluban. A tapasztalat az, hogy a helybeliek az első néhány nap után megkedvelik a munkásokat, s attól kezdve reggelivel, kávéval, üdítővel várják őket. „Előfordult, hogy egy-egy településről feleséggel tért haza a dolgozónk” – villantja meg a csatornaépítés egy másik szépségét a cégvezető.
Szabadicsék amúgy nem a gyógyvíz miatt kerültek a zalai fürdővárosba, az utóbbi néhány évben azonban már elkezdték kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket is. Zalakaros központjában apartmanokat és lakóházakat építettek, telkeket vásároltak, amelyek már a következő csapásirány, az idegenforgalmi üzletág felé mutatnak.
