Jean-Francois Revel példaadóan liberális gondolkodó. Talán szabatosabb, ha szabadelvűnek nevezzük – mint a XIX. századból Constant-t vagy Eötvöst, a XX.-ból meg Jászit vagy Raymond Aront. Ez sem franciául, sem magyarul nem gyakori jelenség. Revel emiatt is ütött meg minduntalan polémikus hangot. Félszázada publikál, akadémikus is lett, könyveit számos nyelvre lefordították. Politikai tanulmányain kívül írt filozófiatörténetet, jóízű gasztronómiai esszét, vagy épp elbűvölően szarkasztikus könyvet Olaszországról, ifjúkori lektorkodása színhelyéről. Vitázó éle van az Amerika-ellenességről írt és zsebkönyvként is megjelent esszéjének. Vádolták ezért, hogy „pápább a pápánál”, a pszichopatológiai mélységű anti-amerikanizmust ellenkező elfogultsággal bírálja. A bírálat viszont elmeéllel vág. Az Amerika-ellenesség, írja, éppoly eleven volt a totalitárius veszedelem idején, mint azután, hogy az, „legalábbis szovjet változatában”, elenyészett. Emiatt vizsgálja Revel az érzület forrásait, működését és habókos érvrendszerét. Revel szerint szocializmus és liberalizmus csatája volt a XX. század.
Jean-Francois Revel: L’obsession anti-américaine Plon/Pocket, Párizs
