Gazdaságpolitikai téren a múlt év egyik legkevésbé örömteli – ám meglepőnek aligha nevezhető – eseménye az volt, amikor az Európai Bizottság december 22-én a Magyarország ellen folyó úgynevezett „túlzott deficit eljárás” (excessive deficit procedure) folytatását javasolta. A határozat azért különösen fájdalmas, mert az előző, tavaly májusi mérlegelés során ugyancsak hasonló vizsgálat alá vont többi új EU-tagország – Ciprus, Csehország, Lengyelország, Málta és Szlovákia – esetében a bizottság az eljárás felfüggesztését javasolta, mivel költségvetési politikájuk alapján reális esély van rá, hogy az általuk előirányzott időpontban csatlakozzanak az euró-övezethez. Ezzel ellentétben a magyarországi államháztartási folyamatok fényében a bizottság nem tartja valószínűnek a májusban előterjesztett magyar konvergencia program céljainak teljesülését.
Ádám Zoltán, gazdaságkutató
Ennek a ténynek a súlyát válaszközleményében a Pénzügyminisztérium (PM) sajnálatos módon csökkenteni igyekszik. A tárca szerint csupán annyi történt, hogy a brüsszeli döntéshozók még nem vehették figyelembe a decemberben előterjesztett, módosított konvergencia tervet, ami összhangba hozza az államháztartás tényleges – a májusban megcélzottnál kétségtelenül jóval kedvezőtlenebb – helyzetét a 2010-es eurócsatlakozás feltételeivel.
TELJESÍTETLEN VÁLLALÁSOK. A probléma azonban a bizottság szerint sem az, hogy a magyar kormány nem képes új, a korábbinál gyorsabb hiánycsökkentést előirányzó tervekkel előállni, hanem az, hogy nem tartja be a vállalásait. Brüsszelben feltehetően úgy gondolják, ha a tavalyi, viszonylag gyors növekedéssel, magas inflációval és alacsony béremelkedéssel jellemzett évben nem sikerült tartani a májusi konvergencia programban előirányzott 4,6 százalékos hiánycélt, akkor miért sikerülne az idén – egy várhatóan lassúbb növekedést és alacsonyabb inflációt hozó évben.
Az EU szakértői szerint nem is fog sikerülni: a költségvetési törvényben szereplő 4,7 százalékos államháztartási hiánnyal szemben az unió az idén 5,2 százalékot vár. Ez minimális deficitcsökkentést hozna tehát csupán a tavalyi – a PM által szeptemberben 5,3 százalékra tett, a bizottság által azonban 5,5 százalékra várt – 2004-es hiányhoz képest. Az eltérés okai ugyanazok, mint amire itthon is hivatkozni szoktunk: a túl magasra tervezett áfabevételek, a kétséges mértékű kamatkiadás, valamint a kiadási oldal általában vett bizonytalansága. A tavalyi tapasztalatok szerint ugyanis a központi költségvetés kiadásait a legjobb esetben is csak a PM kézi vezérlésével, különféle tételek zárolásával és elhalasztásával volt lehetséges a tervekhez közelíteni. Ami persze még mindig sokkal jobb, mint ha a pénzügyi kormányzat erre sem lett volna képes, ám jól jellemzi a költségvetési gazdálkodás esetlegességét. Ez várhatóan az idén sem változik.
MEGTAKARÍTÁS VAGY TÖBBLETKIADÁS? A tervezett megtakarítások tetemes része egyszeri intézkedésekből fakad, ám ezek hoszszabb távon akár többletkiadást is okozhatnak. Kérdéses például, hogy az állam és a magánszféra együttműködéséből megvalósuló PPP-projektek képesek-e csökkenteni az állami büdzsé folyó kiadásait a betervezett 300 milliárd forinttal, és ha igen, milyen – később megfizetendő – áron. Eközben a nagy pénzfelhasználó rendszerek – az egészségügy, az oktatás és az államigazgatás – érdemi átalakítására a kormány a legnagyobb jóindulattal is csupán szerénynek nevezhető kísérletet tesz.
A 2005-ös költségvetést a 2006-os választási megfontolások dominálják – és ezt Brüsszelben is tudják. Vagy ha véletlenül valakinek elkerülte volna a figyelmét, a miniszterelnök év végi sajtótájékoztatóján nem habozott közölni: „Magyarország elsősorban saját igényeinek akar megfelelni, és utána Brüsszelnek.” Az állítás kísértetiesen hasonlít Orbán Viktor és Medgyessy Péter megnyilvánulásaira, és erősíti a gyanút, hogy kormányok jöhetnek-mehetnek, de a gazdaságpolitikai rövidlátás és a társadalompolitikai provincializmus marad. Amitől persze akár tartható is lehet a 2010-es eurócsatlakozás terve. A kérdés csak az, hogy, ha – a növekvő elemzői pesszimizmus dacára – öt év múlva idehaza is bevezetik az eurót, valóban európai országként lépünk-e majd a kontinens gazdasági magjához tartozó országok sorába.
