vonulhat be a magyar gazdaságtörténetbe a 2005-ös esztendő. Az idén minden eddiginél nagyobb csatát vívhat egymással a gazdasági populizmus és a (gazdasági) racionalitás, más szavakkal: a rövid távú szavazatgyűjtő attitűd és a hosszú távra szóló érvelő, szakpolitikai hozzáállás.
Mert nem kétséges, hogy a kormányzó koalíció balszéléről és az ellenzék populista szárnyából az idén szintén felhangzanak majd a demagóg szólamok. A privatizáció leállítása, az egészségügy állami kézben tartása, a gázár állami dotációja, az adókedvezmények meghagyása, illetve kiterjesztése, a teljesítmény-független béremelések, a reformok elutasítása, az állami vállalatok mesterséges életben tartása, a tőzsdeellenesség és a bizalmatlanság légkörének tartósítása nagyon sokak érdeke – annak dacára, hogy hosszabb távon kikezdik az ország széles értelemben vett versenyképességét.
A másik oldalon azt a (kényszer)pályát látjuk, amelyen a tavaly az Európai Unióba felvételt nyert Magyarországnak az elkövetkező időszakban végig kell mennie. Ez modernizálódó gazdasági és társadalmi viszonyokat, egyensúlyőrző növekedést jelent, továbbá a polgármentalitás elterjedését, a bizalmi viszonyok kiépülését, az érdekek artikulációját és érvényesítését, szerkezeti reformokat és az ország versenyképességének növekedését.
Ahhoz, hogy a populizmus hálójában vergődő demokratikus politika és az elkerülhetetlen reformok ne kerüljenek végzetes ellentétbe egymással, 2005-ben véleményünk szerint a következőkre van szükség:
HITELES KÖLTSÉGVETÉSI POLITIKA. A büdzsé sarokszámai az elmúlt időszakban rendre nem teljesültek. Ma még bízhatunk abban, hogy a többszörösen felfelé korrigált 2004-re várt 5,3 százalékos GDP-arányos államháztartási deficit tartható lesz, bár az Európai Bizottság például 5,5 százalékot jelez előre. A fő probléma persze nem a kéttized százalékpontnyi eltérésben keresendő, hanem azokban a – például a 2002-es bérkorrekció, a kamatterhek és az uniós büdzsébe történő befizetés okán kialakult – szerkezeti kötöttségekben, amelyek a kiadási oldalon lényegében gúzsba kötik a költségvetést. Félő, hogy a hiány-újratermelés csapdájából tartósan csak a nagy elosztó rendszerek átforgó reformja mutathatna kiutat, ennek azonban nincs politikai realitása.
VISSZAFOGOTT, DE HATÁROZOTT MONETÁRIS POLITIKA. Szakértők között mára konszenzus alakult ki arról, hogy a jelenlegi gazdaságpolitikai keverék (mix) rossz, hiszen laza költségvetési politika társul szigorú monetáris politikával. A késhegyre menő viták az okokról és a következményekről szólnak. Véleményünk szerint az egyetlen járható út a fiskális és a monetáris politika autonómiájának tiszteletben tartása, illetve a közös (inflációs) cél követése. Ha a kormány nem bírálná a jegybank politikáját, a jegybank pedig nem kritizálná az államháztartást, viszont mindkét fél őrködne a közösen (!) meghatározott inflációs cél betartása felett, akkor az a bizonyos mix is kedvezőbb lenne, nem kerülne veszélybe az euró 2010-es bevezetése, és lassan, de biztosan csökkenteni lehetne a kamatokat. Ha.
KISEBB ÉS HATÉKONYABB ÁLLAM. Magyarország a versenyképességi listák szerint az elmúlt években egyre hátrébb csúszott. Ennek sok oka van, de mindenekelőtt az állami szektor elmaradottsága, korszerűtlensége. A túltengő és nem hatékony bürokrácia gátjává vált az ország felzárkózásának. A bürokratikus és a jogi környezet egyszerűsítése és modernizációja tehát halaszthatatlannak tűnik.
VILÁGOS FEJLESZTÉSI PRIORITÁSOK. Az eddigi egyenlőségelvű fejlesztéspolitika helyett országstratégiára, a prioritások világos megfogalmazására van szükség a második Nemzeti Fejlesztési Terv készítése során.
ÉRDEMI ADÓCSÖKKENTÉS. A 2006-os költségvetés tervezéskor tovább kell folytatni az szja mérséklését, és általában az élőmunka terheinek csökkentését, megfontolandó továbbá az áfa, és az iparűzési adó további lefaragása.
TÖBB MUNKAHELY ÉS JOBB OKTATÁS. Külön figyelmet kellene fordítani a gyászosan alacsony aktivitási rátára, vagyis az aktív munkavállalók számának növelésére, valamint a szakképzésre, mielőtt az oktatási rendszerünk teljesen elszakadna a munkaerő-piaci igényektől.
TISZTÁBB KÖZÉLET ÉS GAZDASÁG. A polgárosodás és a modern Magyarország előfeltétele a bizalmi viszonyok kiépülése és a korrupció visszaszorítása. Minden kis lépés, amelyet ennek érdekében a gazdasági és politikai szereplők végrehajtanak, nagy lépés az országnak.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
