Négyéves csúcsra jutott novemberben a tőzsdei bevezetések száma az Egyesült Államokban, az internetboom óta nem látott mennyiségben célozzák meg a tőkepiacot a magukat ígéretesnek tartó vállalatok. Felszálló ágba került Európa is, az unióhoz frissen csatlakozottak közül pedig Lengyelországban tombol a bevezetési láz. A magyar tőzsdére tavaly a kvázi visszatérő BorsodChem mellett egyetlen új cég érkezett, viszont 2005-re már nagyobbak az ilyen irányú várakozások. Ez azonban hazai viszonylatban csak annyit jelent, hogy az érkezők száma ezúttal meghaladhatja a kivonulókét.
A BÉT Rt. vezérigazgatója
ÉRKEZÉSI OLDAL
Horváth Zsolt. Növekedhet a bevezetések állami támogatása.
Akár fél tucatnál több cég is beléphet az idén a tőzsdére – véli Horváth Zsolt.
Tavaly mindössze egyetlen új társaság jelent meg részvényeivel a pesti tőzsdén. Ehhez képest 2005-re „robbanásszerű” növekedésre számítanak. Reális ez a várakozás?
– A két-három új bevezetésről szóló forgatókönyv pesszimistának számít, a reális szám öt-hat, de esély van ennél többre is.
– Mi változik 2004-hez képest?
– A tőkepiaci helyzet szépen javult, ugyanakkor egyre szigorúbb a vállalatok szabályozása is. Kevesebb a kiskapu, csökken a társasági adó, a hatóságok rámozdultak a színlelt szerződésekre. Minél jobban rákényszerülnek a cégek a transzparens működésre, annál inkább reális alternatívát kínál számukra a tőzsdei megmérettetés.
– A FreeSoft bevezetése milyen visszhangot váltott ki?
– Egyértelműen pozitívan értékeljük a cég megjelenését és eddigi tőzsdei teljesítményét. Kiderült, hogy egy jó kilátásokkal rendelkező társaság képes magánbefektetőktől 700 millió forintnyi tőkét bevonni, s az is kedvező, hogy a kibocsátási árhoz képest értékelhető erősödést ért el a papír. Nem lett alvórészvény, folyamatosan adják-veszik, ami szintén fontos üzenet a többi hasonló méretű, tőzsde felé kacsingató cég számára.
– Az ilyen társaságokat tömörítő Tőzsdeképes Cégek Klubja (TCK) már több mint két éve működik. Milyen eredményeket hozott az elmúlt esztendő?
– Jelenleg 35 tagból áll a klub. Bebizonyosodott, hogy a tagoknak – főként a hazai cégeknek – folyamatosan tájékoztatásra van szükségük, ezért rendszeresítettük a TCK-találkozókat, ahol magyar és külföldi szakemberek tartottak előadásokat a tőzsdei megjelenéssel kapcsolatos tapasztalataikról.
– Sokan kétlik, hogy a szabályozás szigorodása az eddig alapvetően adóelkerülő, cégeket a törvényes és transzparens útra tereli, hiszen továbbra is riasztó lehet számukra a tőzsdei társaságok folyamatos adatszolgáltatási kötelezettsége.
– Ez a vélekedés már csak azért is gyenge lábakon áll, mert a bankok is legalább ilyen szigorúak. Ha a tőzsdei forrásbevonás helyett hitelt kíván felvenni a vállalat, a pénzintézet is kíváncsi azokra az adatokra, amelyeket a börzének, illetve azon keresztül a részvényeseknek el kell juttatni. Továbbá a cég növekedésével a tulajdonosok számára is fontos az átláthatóbb működés.
– Az adatok nyilvánosságra hozataláért folyamatosan fizetni is kell.
– Valóban, ez jelenleg 2-10 millió forint körüli költséggel jár a tőzsdei cégeknél. A Pénzügyminisztériummal és a felügyelettel azonban már tárgyalunk a tőkepiaci törvény módosításáról, ami lehetővé tenné az elektronikus adatszolgáltatás bevezetését, így a költségek számottevő mértékben csökkenhetnének.
– A tőzsdei jelenlét finanszírozásáig el is kell jutni, s magának a bevezetésnek szintén tekintélyes egyszeri költsége van. A cégek támogatására ugyan a pénzügyi tárcától kapott a tőzsde 100 millió forintot, ez azonban nem tűnik soknak.
– A parkettre csábítást a világban kétféle módszerrel támogatják: az egyik ez a fix összegű támogatás a bevezetési költségekre. A másik módszer, az adóági támogatás, amely sikerrel működik például Görögországban és Törökországban. Ennél az állam semmit sem kockáztat, a tőzsdei lét pedig általában pozitívan hat az eredményességre, s a bevezetéshez adott adókedvezményt a növekvő társasági adóból később visszakapja a költségvetés. Mivel egy közepes cégnél a bevezetési költségek 30 és 80 millió forint körüliek, mi olyan összeget szerettünk volna kérni a kibocsátók számára, ami évi tíz társaság bevezetését könnyíthette volna meg. Az uniós csatlakozás nyomán erősödő versenyhelyzetbe kerülnek a hazai közepes cégek, a növekedéshez pedig tőke kell. Folytatjuk az egyeztetéseket a pénzügyi és gazdasági tárcával, hogy növekedjen a tőzsdei bevezetések támogatása, mind több cég számára könnyebbé téve ezáltal az efféle forrásbevonás lehetőségét.
– A jogászok, auditorok díjazása mellett a fix bevezetési költségek között szerepel a forgalmazó díja is.
– Még az 1989-es törvény határozott úgy, hogy a kibocsátás alapjául szolgáló tájékoztatóért mind a forgalmazónak – azaz a brókercégnek -, mind a kibocsátónak egyetemleges felelősséget kell vállalnia. Ezt a kockázatot, illetve a vállalásához szükséges nagyon aprólékos cégátvilágító munkát a brókercégek „beárazzák” díjukba, és ez a közepes társaságok számára nagyon megemeli a költségeket. Ezért azt javasoltuk, hogy a törvényhozókkal együtt találjuk meg azt az EU-konform megoldást, amely egyformán szolgálja a kibocsátók és a forgalmazók érdekét, illetve a befektetők védelmét.
– De van-e befektetői érdeklődés az ilyen vállalatok iránt? A hazai kereslet igen kicsi, a külföldiek pedig egy meghatározott méret alatt nem igazán érdeklődnek.
– Mi úgy látjuk, a következő években a felvilágosító munka és a csökkenő kamatszint jóvoltából növekedni fog a hazai befektetők érdeklődése a részvények iránt, a kis és közepes cégek esetében nagyrészt rájuk számítunk. A reálkamatok, a kisebb kockázatú befektetések hozamának csökkenése a világon mindenhol az ilyen alternatívnak is tekinthető megoldások felé tereli a befektetők és az alapkezelők figyelmét. Ács Gábor
„Merész dolog egy olyan országban optimistának lenni, ahol egy forint munkabér több mint kettőbe kerül a cégnek” – ezt már egy olyan üzletember mondja, aki lényegében a semmiből építette fel az egyik legsikeresebb hazai brókercéget. Albrecht Ottó, a Cashline Értékpapír Rt. vezére az elmúlt években egyike volt a Budapesti Értéktőzsde és a Budapesti Árutőzsde felvásárlóinak, legutóbb pedig a Herz Rt.-be vásárolt be, s lapunknak megerősítette, hogy 2005-ben bevezeti a céget a parkettre. Úgy tűnik, a tőzsdei megjelenéshez kell egy elkötelezett ember, aki nem tudja levetkőzni tőkepiaci vonzódását. Albrecht Ottó mellett ilyen régi motorosnak számít Móricz Gábor is, akinek a FreeSoft tőzsdére jövetelében volt jelentős szerepe. S e kategóriába lehet sorolni Jancsó Pétert, a Graboplast Rt. elnök-vezérigazgatóját is, aki nemrég nyilatkozott úgy, hogy a tőzsdét 2001-ben elhagyó cég akár még az idén visszatérhet. Mindez teljesen logikusnak is tűnik, hiszen a társaságot annak idején felvásárló Wallis Rt. most viszonylag jó áron ki tud szállni az 1998 után megfeküdt, a befektetők által szinte sárba döngölt, s ezért olcsón megszerzett, de azóta ismét jól muzsikáló, 2004-ben 20 milliárd forint körüli árbevételt elérő cégből.
Maga a Wallis is tagja egyébként a Budapesti Értéktőzsde által létrehozott Tőzsdeképes Cégek Klubjának (TCK), s itt is megtaláljuk a tapasztalt tőkepiaci személyiséget Bajnai Gordon személyében. A KFKI-csoportnál Lőrincz Benedek neve lehetett ismerős azoknak, akik börzei körökből figyelemmel kísérték a cég belépését a TCK-ba. Minthogy a fenti társaságok nem reagáltak lapunk megkeresésére, konkrét idei terveikről nem tudunk beszámolni, megfigyelők szerint azonban 2005-ben egyikük cége esetében sem valószínű a bevezetés.
Sőt, körkérdésünk során az első félévre egyetlen társaság sem kötelezte el magát. Feltételes igent mondott azonban 2005 második felére a Hungaricamion és Volán Tefu egyesüléséből fő tulajdonosa neve alatt létrejött Wáberer’s. A dinamikusan terjeszkedő logisztikai társaság továbbra is azt tervezi, hogy ha a tőkepiaci kondíciók megfelelőek maradnak, az esztendő második felében készek lesznek a tőzsdei megmérettetésre. Ezt a szakértők is reális elképzelésnek tartják, ugyanis friss tőke bevonása mellett a céget az elmúlt években finanszírozó AIG kockázati tőkealap részleges kiszállása előtt is megnyílik az út. A jelentős méretű TCK-tagok közül az RTL Klubot üzemeltető Magyar RTL Televízió Rt.-nél nincs változás abban, hogy amíg érvényben van a médiatörvény rendelkezése a tulajdonosi változások 30 napon belüli kötelező bejelentéséről, addig nem lehet napirendre tűzni a bevezetést. Karsai Béla, a szintén klubtag Karsai Holding fő tulajdonosa azt mondta lapunknak, hogy cégének előbb meg kell erősödnie, ezért egyáltalán nem foglalkoznak ma e kérdéssel.
Sajnos az állami vállalatok közül sem számíthatunk tőzsdeaspiránsok feltűnésére. A Szerencsejáték Rt. privatizációja már 2004 tavaszán lekerült a napirendről; az MVM Rt. ugyan tőzsdekonformmá tette alapszabályát, de a miniszterelnök itt is a magánosítás elhalasztását jelentette be. A Posta pillanatnyilag alkalmatlan erre, a Volán-társaságoknál pedig ha lesz is a közeljövőben privatizáció, az elhangzott nyilatkozatok fényében szinte kizárt, hogy annak formája tőzsdei lenne.
A kisebb cégek között szerencsére van mozgolódás. Erre az évre „ígéri magát” a Morgan Hill Consulting, a Comgenecs biotechnológiai cégnél pedig úgy nyilatkoztak a Figyelőnek, hogy januárban döntenek arról, mennek-e tőzsdére. A Plusssz Kft.-nél tartják magukat ahhoz, hogy 1,5-2,0 milliárd forint éves árbevétel kell a tőzsdeérettséghez, s amint ezt elérik (várhatóan három-négy év múlva), tervezik is a megmérettetést.
A kisebb cégeknél pedig még nagyobb súllyal merül fel az a kérdés, hogy mi a helyzet a keresleti oldallal. A tőzsde vezetői tavaly számtalan nyilatkozattal próbáltak ébresztőt fújni a hazai befektetőknek. Szalay-Berzeviczy Attila elnök év végi összegzésében elmondta, hogy a hazai cégek által megtermelt, s jelentős mértékben növekvő nyereséget külföldön szüretelik le, a papírok 80 százalékát birtokló külföldi befektetők 1200 milliárd forint körüli nyereséghez jutottak. Ha a magyar befektetőknek nem kellenek a szárnyaló blue-chipek, ki veszi meg a kis és közepes cégeket? Azokat, amelyek már túl kicsik a külföldieknek? A kézenfekvő választ Albrecht Ottó azonnal cáfolja. „Hazai intézményi befektetők gyakorlatilag nincsenek” – mondja, hozzátéve: a „profi” nyugdíjpénztárak kizárólag állampapírokban ülve nézték végig a BUX duplázódását, a részvényalapokban alig van pénz, a biztosítók pedig a rendkívül rossz hozamot nyújtó befektetéshez kötött (unit-linked) konstrukciók ügyfélre tukmálásában jeleskednek.
Való igaz, a hazai intézmények a részvények 6-8 százalékát birtokolják csak, miközben a megfelelő ráta Lengyelországban 30, Amerikában 40 százalék feletti. Egyértelmű, hogy a hazai befektetők aránya és a tőzsdei bevezetések száma között van összefüggés. Egyelőre abban bízhatunk, hogy ha valamelyik tényező kimozdul a holtpontról, az magával húzza a másikat is. Ez a jelenlegi optimista forgatókönyv szerint azt jelentheti, hogy a FreeSoft sikere meghozza a kisbefektetők jegyzési kedvét, a kedvezően fogadott új kibocsátások pedig további cégeket vonzanak a tőzsdére. S ekkor talán még a hazai intézmények is kicsit nagyobb súlyt adnak a részvényeknek.
