Beszélhetünk-e arról, hogy a mai huszonévesek valóban új generációt alkotnak? A Medián decemberi kutatásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy értékrendjük miben különbözik az idősebbekétől.
„A mai fiatalok olyan mások” – az egymást követő korosztályok gondolkodásának különbözősége, amely e kijelentés mögött meghúzódik, ősrégi tapasztalata az emberiségnek. E felismerést új szempontból vizsgálja a modern szociológia. A mai fiatalok harminc év múlva hasonlóan fognak-e gondolkodni, mint a megelőző ötvenes generáció, vagy az egymást követő nemzedékek az idő múlásával is különböző értékeket vallanak? Nyilván mindkettőben van igazság: a „nagybetűs életbe” kikerülve, a munkavállalás, a családalapítás után a legtöbb ember értékrendje megváltozik, előbb-utóbb benő a fiatalok „feje lágya”. Ugyanakkor a különböző történelmi körülmények között felnőtt nemzedékek más értékek vállalásával építik fel a személyiségüket, tehát másképpen szocializálódnak. Ha az „érzékeny” korban kialakult értékválasztások legalább részben az idősebb korban is érvényesek maradnak, akkor az egyben a társadalmi értékrend átalakulását is jelenti. „Generációkká” azok a „korosztályok” válnak, amelyek nyomot hagynak az egész társadalom értékvilágán.
A kutatás során először arra kértük az embereket, hogy nyolc alapvető társadalmi érték közül válasszák ki a számukra legfontosabbakat. Az életkor mind a nyolc itt vizsgált társadalmi érték megítélését befolyásolta, különösen nagy az eltérés a 30 évnél fiatalabbak és az ennél idősebbek értékválasztásai között. A fiatalok az átlagnál kevésbé tartják fontosnak a családi boldogságot, az önbecsülést és más emberek megbecsülését, viszont fontosabb számukra az anyagi jólét, a szabadság, az izgalmas és változatos élet, valamint a meghitt emberi kapcsolatok: a szerelem, a barátság.
ÉLEN A CSALÁD. A különbségek azonban korántsem drámaiak és néhány esetben nem is egyértelmű, hogy közvetlenül az életkor van-e hatással az értékválasztásokra, vagy a háttérben valamilyen más társadalmi-demográfiai jellemző hatása húzódik meg. A családi boldogság például a fiatalok körében is a legáltalánosabban elfogadott érték, és a fontossága szorosabb összefüggést mutat a családi állapottal, sőt még a vallásossággal is, mint az életkorral. Magyarán a fiatalok elsősorban azért tartják a többieknél kevésbé fontosnak a családi boldogságot, mert a többségüknek még nincs saját családja, bár ennek az értéknek az ereje ezzel együtt is csökken valamelyest az idősebbektől a fiatalabbak felé haladva. Ez utóbbi igaz az önmegbecsülés értékére is: nincs igazi cezúra az egyes korcsoportok között, de minden nemzedék az előtte lévőnél valamelyest kevésbé tartja fontosnak azt.
Folyamatosan erodálódni látszik a más emberek megbecsülése is, bár ez a folyamat a 30 évnél fiatalabbaknál valóban átlép egy kritikus szintet: ez az érték ebben a korcsoportban kis túlzással senkit sem érdekel. A „piszkos anyagiak” megbecsülésében már egyértelmű választóvonal húzható, ám nem 30, hanem 50 éves korban: az ennél fiatalabbak számára a pénz jóval fontosabb, mint az idősebbeknek, de 50 alatt nincs különbség az egyes évjáratok között. A szabadság, függetlenség megítélésében kisebb az életkor szerepe (ez inkább a vallásossággal függ össze), az izgalmas, változatos élet kívánalma pedig sokkal inkább jellemző a fiatalokra, ám nem annyira, hogy ennek az értéknek igazán meghatározó szerepe lenne a huszonévesek világképében. A karrierhez és a meghitt emberi kapcsolatokhoz való ragaszkodás ennél jóval általánosabb, és szintén főleg a 30 alattiakra jellemző. Persze ennek a két értéknek a kiemelt szerepe jól magyarázható az életkori sajátosságokkal (párkeresés, munkakezdés), de számos jele van annak, hogy ennél azért többről van szó. A karrierépítés igénye például minden korcsoportban elsősorban inkább a férfiakra jellemző, viszont a legfiatalabbaknál sok nő is a számára fontos értékek közé sorolja a karriert – ha nem is az első, de a második helyen.
ÚJ NEMZEDÉK. Összességében a 30 évnél fiatalabbak alkotják azt a korcsoportot, amelynek értékvilága a leginkább különbözik a többiekétől, és bár ez jórészt egyszerűen az életút kezdeti stációjával magyarázható, számos jele van annak, hogy a mélyben az alapvető értékrendszerek átstrukturálódása zajlik – ami valóban új generációt formálhat a mostani huszonévesek nemzedékéből. Ez az értékrendváltás két momentumban ragadható meg a leginkább. Egyrészt a más emberek megbecsülésének igénye egyáltalán nem jellemző rájuk, míg a meghitt kapcsolatok szerepe erősödik, részben magában foglalva a belső harmónia keresésének „magányos” törekvését. Másrészt a „család vagy karrier” (talán hamis, de mégiscsak létező) dilemmájában a fiatal nők közül jóval többen állnak az utóbbi oldalra, mint ahányan teszik ezt az akár csak egy évtizeddel korábban születettek közül.
A felmérésről
A Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet 2004. december 3-a és 7-e között készítette a szóban forgó vizsgálatot, az ország felnőtt népességét reprezentáló 1200 fő személyes megkérdezésével. A minta kisebb torzulásait a KSH adatait felhasználva matematikai eljárással, úgynevezett súlyozással korrigálták, és így a minta pontosan tükrözi a szavazókorú lakosság településtípus, nem, életkor és iskolai végzettség szerinti összetételét. A közölt adatok hibahatára az adott kérdésre válaszolók számától függően plusz-mínusz 3-5 százalék.
A közvélemény jól érzékeli ugyan, hogy milyen értékek mentén különül el a 30 alattiak értékrendje az idősebbekétől, ám jelentősen eltúlozza az elkülönülés mértékét. A kutatás során arra is megkértük az embereket: a már vizsgált nyolc értékről mondják meg, hogy azok szerintük mennyire fontosak a mai fiatalok számára. A fiatalok értékrendjéről alkotott közítélet nem tűnik nagyon pozitívnak – már ha az idősebbek által fontosnak tartott értékekből indulunk ki. A legtöbben az anyagi jólétet sorolták a 30 év alattiak legfontosabb értékei közzé, ezt követte a karrier és az érdekes, változatos élet. Bár ez a korosztály a társadalom egészénél valóban többre tartja a felsorolt dolgokat, korántsem olyan mértékben, mint ahogy azt a közvélemény feltételezi. Különösen nagy a kontraszt a két legáltalánosabban elfogadott érték tekintetében. Az anyagi jólétnek nincs olyan kiemelt szerepe a fiatalok világképében, mint ahogy azt sokan gondolják, a családi boldogság pedig nekik is a legfontosabb érték, miközben ezt csak az emberek 11 százaléka feltételezte róluk.
A fiatalokról alkotott képben a tényleges súlyánál kisebb jelentősége van a szerelem és a barátság értékének is, pedig a mai idősebbek úgy emlékeznek, hogy az „ő idejükben” ez sokkal fontosabb volt a számukra. A 40 évnél idősebbeket ugyanis arra is megkértük, hogy mondják meg, fiatal korukban mik voltak a számukra legfontosabb értékek. (Erre az utóbbi kérdésre persze az emberek feltehetően másképpen válaszoltak volna, ha valóban fiatal korukban kérdeztük volna meg őket erről, az időutazás azonban egyelőre nem tartozik a közvélemény-kutatások bevett módszerei közé.) Nem lehet meglepő, hogy a fiatalok a társadalom egészénél lényegesen reálisabb képpel rendelkeznek a saját korosztályuk értékrendjéről. Ez valamifajta generációs tudat kialakulására is utalhat, ami szintén elősegítheti, hogy a mai fiatalok majdan egy generáció tagjaiként vonuljanak be a történelemkönyvekbe.
