Világosan látszik már a Gyurcsány-kormány megalakulása óta, hogy nincs meg a kellő politikai támogatottság az államháztartás komolyabb átfazonírozásához. Lássuk be, ilyen lépéseket nem is egy választási ciklus harmadik-negyedik évében szoktak a kormányok végrehajtani. Innen kezdve a jövő évi büdzsé a korábbi évek megszokottnak mondható kényszerpályáin, alkuk és érdekek egymással bújócskát játszó szövevényében formálódott. Félő, hogy a végrehajtása során is megismétlődnek az elmúlt évek folyamatai; a túlfeszített bevételi előirányzatokban rejlő kockázatokat nem ellensúlyozzák az államapparátus számára keserű pirulának tűnő kiadáscsökkentési elképzelések.
FÉLELEM A FELLAZÍTÁSTÓL. A piaci elemzők szinte egybehangzóan úgy vélik: a 2006-os választások tekinthetők a legfőbb kockázatnak a jövő évi költségvetés megvalósulását illetően. A politika oldaláról érkező nyomás – hangzanak az elemzői félelmek – vajmi keveset törődik majd a belső és a külső egyensúly problémáival. Így aztán – mutatnak rá az elemzők – korántsem lesz könnyű dolga a pénzügypolitikának akkor, amikor a megváltozott módszertan alapján számolt GDP-arányos hiány a valóságosnál kedvezőbb képet fest majd az államháztartásról. A könyvelési változtatásoktól nem lesz több elkölthető pénz a kasszában.
Az Eurostat által engedélyezett másfajta deficitszámítás szépségflastrom csupán, hiszen a könyveléstechnikai módosítás nem befolyásolja a nemzetgazdaság forrásbevonási igényét, s így nem szolgálhat megoldásként a külső egyensúly problémáira sem. Az állam finanszírozási igénye látszólag csökken azzal, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket nem számolják bele a hiányba, ugyanakkor – a kettős számbavétel elkerülése végett – e tételek nem szerepelnek majd a lakossági megtakarítások között, vagyis a tényleges finanszírozási helyzet nem változik.
Így várhatóan fokozódik majd a nyomás a jegybankra – s annak megváltoztatott összetételű monetáris tanácsára -, hogy az erősnek ítélt forint gyengüljön, csökkentve a büdzsé kamatkiadásait. A politikusoknak azonban látniuk kell azt, hogy a külföldi befektetők hozamelvárásai – vagyis az ár, amelyért hajlandóak a magyar államadósságot finanszírozni – alapvetően magától az államháztartástól függenek, nem pedig a forint árfolyamától.
A GDP szerkezetében az elmúlt időszakban kedvező változások álltak be. A beruházások és az ipari export bővülése, valamint a lakossági fogyasztás növekedési ütemének megtorpanása egészségesebb szerkezetű gazdaságot eredményezhet. E folyamat elősegítése érdekében a büdzsé akkor teheti a legtöbbet, ha nem szívja el a saját adóssága finanszírozására a gazdaságban keletkező megtakarításokat. Ehhez arra lenne szükség, hogy a kormány végre képes legyen átugrani a saját maga által emelt lécet, és év közbeni korrekciók, valamint utólagos módosítások nélkül hajtsa végre a költségvetési törvényt.
TÚLZOTT OPTIMIZMUS. Ez nehéz feladat lesz, mert a 2005-ös költségvetéssel kapcsolatban már a tervezés időszakában megfogalmazódott – hasonlóan a korábbi évekhez -, hogy túlságosan optimista prognózisokon alapulnak a kalkulációk. A lakossági fogyasztás 3 százalékos növekedési üteme és a kormány által 4 százalékra várt GDP-növekedés nemcsak a belföldi piaci elemzők, de a nagy nemzetközi közgazdasági műhelyek – így például az OECD – szerint sem a visszafogott becslések közé tartozik. A bevételi oldal erősen behatárolt a 2004-es folyamatok által. Így például az áfabevételeket az idei nem teljesült előirányzatok determinálják, becslések szerint a tervezetthez képest 30-40 milliárd forint elmaradást okozva. Hasonló helyzet állhat elő az szja-bevételek terén is. Az idei várható bevételek bizonytalansága, valamint a jövő évi adócsökkentések nehezen tervezhető hatása akár további 40 milliárd forint kiesést is előidézhet.
A jövő évi büdzsé nagy kiadásmegtakarító ötlete, a magántőke bevonásával, PPP konstrukciókban megépülő autópályák és egyéb beruházások ugyan rövid távon megkönnyítik a költségvetés terheit, azonban a következő évekre átterelt kiadási többletek implicit államadósságot generálnak. A PPP ráadásul többletkeresletet idéz elő a gazdaságban, ennek mértéke a GDP 1,0-1,5 százalékára tehető. Elemzői becslések szerint összességében nagyjából 150 milliárd forint hiány-túllépésre van kilátás jövőre, s erre a költségvetés által zárolt 100 milliárd forint nem nyújt teljes egészében fedezetet. Nagy kérdés, hogy a külföldi befektetők milyen hozamelvárások mellett lennének hajlandóak finanszírozni ismét egy újabb költségvetési fiaskót.
