Nyithatok-e cukrászdát Bécsben? – merült fel a kérdés óriásplakátokon az EU-csatlakozási kampány idején. A tépelődő kérdést megmosolyogták az Ausztriába szakadt magyar üzletemberek, akik többéves aktív vállalkozásaikkal élő példái annak, hogy ha valaki kellően ambiciózus, az már jóval a csatlakozás előtt megnyithatta saját boltját. Magyar állampolgár az uniós tagállamokban ugyanis egy évtizede különösebb korlátozások nélkül hozhat létre vállalkozást.
Nem mindegy persze, hogy az ember mibe fog. „Cukrászdát például nem érdemes nyitni” – összegezte tapasztalatait egy Bécsben élő magyar. Okfejtése szerint a Sacher torta szülőföldjén nehéz léket ütni a zászlóshajónak számító Sacher és Demel cukrászdákon. Magyarként viszont nem bevehetetlen vállalkozási terület a szállodaüzemeltetés, pláne, ha a hazai vendégkör az elsődleges célcsoport. Meg is nevezett egy erre szakosodott üzletembert, akit az osztrák fővárosba vásárlási vagy kulturális céllal érkező magyarok szállásadójaként definiált. „Tibor régi vágású úr – szólt a jellemzés -, aki olyan dörzsöltséggel varázsol elő két belépőt a Rubens-kiállításra, amilyen könnyedséggel szerez páholyjegyet a későn eszmélő magyaroknak az Újévi koncertre.”
Tarnai Tibor. Sok magyar, ha nem tudok szállást adni, inkább foglal egy héttel későbbre, de nem megy máshova.
SZOBAGYŰJTŐ. Tarnai Tibornak a Mariahilfer Strassén lévő hotelje nem klasszikus szálloda. Nincs utcai portája. Egyszerű szobái egy mellékutcából megközelíthető bérház első emeletén vannak. Tarnai megerősíti, hogy beszerzési kérdésekben nem ismer lehetetlent, aminek bizonyítéka az általa üzemeltetett hotelszobák módszeres begyűjtése. „Ennek története kalandos, akárcsak 1984-es idekerülésem” – kezdi a múltidézést a szakember, aki a mai HungarHotels által 1984-ben Bécsben nyitott Hungária Hotel értékesítési vezetőjeként került az osztrák fővárosba. Itteni főnöke a 14 éves szállodaipari múlttal rendelkező férfit egyből a mélyvízbe dobta. Megkérte kollégáját, hogy szerezzen szobát két magas rangú magyar vendégnek az őszi vásár, három nagy kongresszus és az oberammergaui passiójátékok idejére, vagyis olyan időszakban, amikor Bécsre minden évben kikerül a megtelt tábla.
„Főnököm azt mondta, ha nem sikerül, nem is vagyok igazi szállodás” – jegyzi meg. Ennek ellenkezőjét egy ismerős magyar kolléganő segített igazolni. Adott egy címet, ahol Tarnai egy idős bácsitól, feketén és méregdrágán kivett két szobát. A bácsival baráti viszonyt alakított ki, majd amikor öt évvel később az öregúr felszámolni készült vállalkozását, 1989-ben átvette tőle a szobák üzemeltetését, amelyekhez a bécsi ingatlantulajdonlási hagyományoknak megfelelően tulajdonosként nem, csakis bérlőként juthatott hozzá. Ezt követően Tarnai alapított egy kft.-t, 5 millió schilling banki kölcsönből átalakította a szobákat, majd 1990-ben Hotel Continental néven 17 szobával elindította saját vállalkozását. Már az első évben a szobakihasználtság 70-80 százalékát magyarok révén könyvelhette el. Amikor pedig a házban megüresedett egy lakás, a főbérlő, a folyamatosan befolyó pénzek reményében először mindig neki ajánlotta fel a bérlemény használati jogát.
„Jelenleg 28 szobában 56 fő elszállásolását tudom megoldani” – mondja a szállodás, aki 75-80 százalékos kihasználtsággal üzemelteti szobáit, decemberben azonban mindig teltház van nála. Elmondása szerint a magyar vendégek inkább a kulturális események, és nem elsősorban a vásárlás miatt jönnek Bécsbe. „Sok magyar, ha nem tudok szállást adni, inkább foglal egy héttel későbbre, de nem megy máshova.” Bécs nagyváros, nem tűnik fel, ha egy magyar terjeszkedni kezd. „Nekem pedig ezt kellett tennem, mert a felvett kölcsön 7 százalékos kamata 1991/1992-ben 13 százalékra, havi 350 ezer schillingre ugrott, amit csak a növekedés árán tudtam fedezni” – teszi hozzá. Az a tény, hogy Tarnai évente egy jobb Mercedes árát tolta vissza a bankba csak kamatban, ha szóba került, tiszteletet ébresztett az osztrákokban, többségük azonban ezt, illetve az ezzel járó életmódot nem vállalná. Az effajta tevékenységet így meghagyják neki, vagy a vele szemközti épületben hasonló üzletet vezető perzsa vállalkozónak.
Herczegh Ferenc és felesége. Inkább fizettünk és fizetünk a helyi termelőknek egy euróval többet a piacon kínált árnál, mint hogy belemenjünk egy értelmetlen nemzetek közti háborúba.
HEGYEK KÖZÖTT. A beilleszkedés vidéken, ahol nem oszlik meg annyira a figyelem, kiemeltebben kezelendő. A Fórum Szállóban edződött, Bécsben 1990-től 1999-ig dolgozó aranysapkás szakács egy Stájerországban lévő állás sikeres megpályázása után tapasztalta meg ezt. Herczegh Ferenc, aki feleségével egy 15 éven át zárva lévő étterem és panzió lehetséges vezetőiként és konyhafőnökeként érkezett Wörsachba, a próbafőzés után a hegyek között ragadt. „Mielőtt igent mondtunk a munkaadónknak, körbejártuk és végigkóstoltuk a környező éttermeket, és csak ezután döntöttük el, hogy maradunk. Tudnom kellett ugyanis, hogy képes vagyok-e lefőzni a helyi vendéglősöket” – emlékszik vissza a vállalkozó, akinek a Panoramablick éttermet és hotelt hegyek között, 1100 méter magasan kellett beindítania.
Hogy magyarságuk ne ütközzön ellenállásba, Herczeghék gesztust gyakoroltak a családi gazdaságaikból élő helyiek felé. A beilleszkedés alapja az volt, hogy a házaspár a helyiektől vette meg a főzéshez szükséges alapanyagokat, a húst, a tojást, a tejet, a sajtot, a túrót, a zöldséget és a gyümölcsleveket. „Inkább fizettünk a helyi termelőknek egy euróval többet a piacon kínált árnál, mint hogy belemenjünk egy értelmetlen nemzetek közti háborúba” – mondja a szakács. A hozzáállás tetszett a helybélieknek. Olyannyira, hogy fel is merészkedtek az étterembe utánajárni, mibe vágta a fejszéjét a két magyar. Amikor látták, hogy „Der Ungarn” nem lazsál, hanem főz, a felesége pedig kedves szavakkal ajánlja a vendégeknek az ételt, megszűnt a tartózkodásuk.
Legalábbis részben. Osztrák vendég ugyanis három évig nem szállt meg a panzióban, amit helyiek híján Herczeghék magyarokkal töltöttek meg. Eleinte barátokkal, ismerősökkel, majd azok bátorítására olyan, nyelveket nem, vagy kevéssé beszélő magyarokkal, akik szívesen szállnak meg afféle helyen, ahol anyanyelvükön szól hozzájuk a személyzet, lehetővé téve ezzel, hogy külföldi pihenésük kellemes és problémamentes legyen.
A házat, amelyen a tulajdonos eredetileg is túl akart adni, ha jó forgalmat sikerül elérni, ennek megvalósulásakor eladásra kínálta. Herczegh Ferenc és felesége így három éve 7 millió schilling kölcsönért folyamodott, hogy megvehessék a panziót. „A vendégekből lett ismerősök voltak a mi üzleti tervünk, amiről nem akartunk lemondani” – magyarázzák a döntést. A házból olyan mesebeli szállót varázsoltak, ahol a bejáraton függő „Herzlich wilkommen” tábla nem üres lózung. „Érezte ezt Kozsó, a neves zenész-producer is, akit vendégként könnyekre fakasztott a miliő és a legendás, de otthon is csak nagyritkán tapasztalt csupa szív fogadtatás” – mesélik a tulajdonosok, akik hálásak annak, aki ezt értékeli. Herczegh folyamatosan azon töri a fejét, hogy az egész éves kihasználtság érdekében télen a 15 kilométerre lévő tauplitzi pályákra kommandírozzon síelőket, más időszakokban pedig hegymászókat, természetjárókat, tájfutókat. Azt mondja, egy vállalkozás felszínen maradásához öt év kell. Ezután dől el, merre tovább. Noha egyelőre nem látja, melyek a továbbfejlesztés fő irányai, abban biztos, hogy az egyre inkább feltörekvőben lévő, a magyarokat magyar nyelven kiszolgáló piacon van keresnivalója. Ám csakis kapacitásbővítés mellett, mert a 30 fős szálloda a főszezonban már szűknek bizonyul.
Rudas László. A szállodát körülvevő, már-már giccsesen szép környezetben a lábadozónak nincs betegségtudatuk.
EGÉSZSÉGOSZTÓ. Ha valamivel, hát kapacitásproblémákkal nem küzd Rudas Lászlónak a Wolfgangsee partján fekvő, több mint 110 szobás 4 csillagos szállodája, amelyhez az üzletember két évvel ezelőtt egy árverésen jutott hozzá. Egy barátján akart segíteni, aki többedmagával elvesztette üdülési jogát a hotelben, mert a cég, amely ott értékesített time share heteket, csődbe ment. Mivel a szállóra Rudas barátjának mint üdülőjog-tulajdonosnak jelzálogjoga volt, a csődeljárást követő árverésen, élve az elővásárlási lehetőséggel, Rudasék megvásárolták az ingatlant. „A helybéliek sérelmezték az adásvételt, hiszen a régió legnagyobb, hat és fél éve üzemen kívül álló szállodája került magyar kézre, ahol ráadásul a személyzet zöme is hazánkfia” – mondja Rudas László, miközben mondandóját az étteremben egy hazai előadócsapat, az Anima Sound System zenéje festi alá. Itt osztotta meg lapunkkal azon elképzeléseit, hogy a hotelt, amelytől nem messze található Erzsébet királyné nyári rezidenciája, idővel egészségügyi vállalkozása, az Istenhegyi Magánklinika rehabilitációs és lábadozóintézményeként hasznosítaná (Figyelő, 2004/27. szám).
„A szállodát körülvevő, már-már giccsesen szép környezetben a lábadozóknak nincs betegségtudatuk” – érvel Rudas, aki a gyógyulni érkezők mellett az egészségeseknek is összeállít programokat. Az üdülőszezon a salzkammerguti tóvidéken rövid ideig, májustól szeptemberig tart. Ekkor ugyan lehet hódolni a vízi és repülős sportoknak, ám a holtszezonban Rudas – akinek esze ágában sincs a szezonon kívül zárva tartani szállodáját – rákényszerült, hogy olyan programokat szervezzen, amelyekkel ekkor is folyamatosan be tudja csalogatni a vendégeket. Némi könnyebbséget ad ehhez két konferenciaterme, de feltehetően ennél is vonzóbbak a közeli hegyek sí és snowboard pályái. Ugyanakkor az olyan wellness csomagokat, amelyek önmagukban kevesek, egészségügyi – fogyókúrás, fiatalító, alvókúrás – programokkal egészíti ki. „Csak a kettő kombinálásával lehet kilógni az egyen-hotelek sorából” – véli a vállalkozó.
A magyar üzletember hosszú távú tervei között szerepel, hogy a németekkel kiegészült vendégkör legalább télen a magyarok javára billenjen. Ezt a tervét segíti, hogy megszerezte a schladmingi régió síjegyeinek kizárólagos magyarországi árusítási jogát. Ennek farvizén itthoni vendégekkel kívánja megtölteni a szállót, amely a legközelebbi pályától 15 percnyi autóútra van. Elárulta ugyanakkor, hogy a Normafánál európai színvonalú sípálya építésébe és üzemeltetésébe fog, amelynek bérleteit úgy árusítja majd, hogy azok a stróbli Seethurn hotel közelében lévő sípályákra is érvényesek legyenek. Vagyis, amíg a komolyabb pályák odakint várják a síbarátokat, Rudas a nagy síelésre a Normafánál teszi lehetővé a bemelegítést.
