De vajon ki állja a cechet, ha fizetésre kerül a sor? Megvalósul-e az elméleti édes hármas? Amióta az Európa Terv kiadta a jelszót: tanuljatok egy életen át, azóta nincs kibúvó: nemcsak elismerni kell, hogy az emberi erőforrás érték, állami szinten is tenni kell a kiaknázásáért. A magyar kormány idén júniusban elfogadta a felnőttképzés stratégiáját; hosszú távú fejlesztési irányokat és rövid távú cselekvési programot határozott meg, a megvalósítással pedig a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumot (FMM) bízta meg.
Közmunkaprogram. A munkanélküli támogatást kapók mintegy 60 százaléka harminc év alatti.
„TANULJATOK ÉS SOKASODJATOK!” – hangzott a hazai viszonyokra adaptált kinyilatkoztatás, vagyis legfőbb cél az lett, hogy nőjön a felnőttképzésben részt vevők száma. 2005-ben az idei 68 milliárd forintról 88 milliárdra bővülnek a munkaerő-piaci és a képzési programokra fordítható források. Csizmár Gábor szakminiszter szerint nem csupán ez generál majd kedvező munkaerő-piaci folyamatokat, de a csökkenő adók, a célzott járulékkedvezmények és az összességében hatékonyabb támogatás is ez irányba hat. „Nagy kihívást jelent a szakemberek számára az inaktív munkaerő sokoldalú segítése, hogy megkönnyítsék a különböző társadalmi csoportok belépését a munkaerőpiacra, illetve a hosszú ideje állástalan emberek visszatérését a munkahelyekre. Ugyancsak komoly feladatot jelent a munkaerő-piaci változásokhoz való alkalmazkodás és minőségi javulás elérése a megszűnő és az új munkahelyek tekintetében – fogalmazott Csizmár Gábor egy, a témában rendezett konferencián. A miniszter kedvezőnek nevezte, hogy az Unió pozitívan értékelte a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervet és széles társadalmi párbeszéd eredményeként alakította a programját. Számít arra, hogy a jövő évben az uniós pénzek is „megmozdulnak”, és hozzátette: az egész nemzet számára fontos lesz, hogy jól használjuk fel ezeket a forrásokat.
LÁSSUK, MIBŐL ÉLÜNK. Ami viszont az állam pénztárcáját illeti, abból több is van. 2005-ben az állam több forrással – a központi költségvetés keretében normatív támogatással (3 milliárd Ft), a Munkaerő-piaci Alapból (13 milliárd Ft) és személyi jövedelemadó-kedvezménnyel (mintegy 2 milliárd Ft) segíti a felnőttek képzését. A források kiegészülnek a szakképzési hozzájárulás címén befolyó pénzekkel és a Nemzeti Fejlesztési Terv Humánerőforrás-fejlesztési Operatív Program keretében meghatározott összegekkel (2005-ben mintegy 35 milliárd Ft, 17%-kal több mint 2004-ben). Hogy adott tanuló belekerül-e a pikszisbe, az már kérdéses, hiszen a kormány évente meghatározza, hányan kaphatnak normatív támogatást (idén harmincezren), vagyis hány ember között dobják szét a sokmillió forintot.
Így egyben soknak hangzik az összeg, az életünket azért nem oldja meg, hiszen egy fő egy órányi tanulásra 350 Ft-ot költhet ebből a kasszából első, Országos Képzési Jegyzékben említett szakképesítésének megszerzéséhez. A támogatási körbe tartozó felnőtt a képző intézmények közül kiválaszthatja a számára legelőnyösebb ajánlatot nyújtót. „Jövőre is kiemelt támogatási feladatként kezeljük a munkaadók saját munkavállalóinak a gazdasági szerkezet, struktúraváltás érdekében történő át- és továbbképzését. A Munkaerő-piaci Alap iskolarendszeren kívüli felnőttképzési célú kerete terhére jelentős keretösszegű pályázatot írunk ki. Jelentős összeggel támogatjuk a külföldi befektetők által létrehozott új munkahelyekre kerülők képzését” – mondta el a szakminisztérium illetékese.
A felnőttképzés ügye 2000-re vált valóban háromszereplőssé – amikorra a munkaügyi szervezet képzéstámogatási arányához felzárkóztak a gazdasági szervezetek, utóbbiak teherviselése azóta erősödőben. Az 1996. évi szakképzési hozzájárulásról és a képzés fejlesztésének támogatásáról szóló törvény teszi lehetővé, hogy a munkaadó az éves bérköltség másfél százalékának egyharmad részéből képeztesse az embereit.
FÉKEK A LEJTŐN – MUNKA NÉLKÜL, TÁMOGATÁSSAL. Sokunknak jól jön, ha nem magunknak kell összespórolnunk a tanfolyamok, képzések teljes árát. A tanulni vágyók egy sajátos csoportjának viszont a központi segítség létszükséglet. Ők, a munkanélküliek, a munkaerőpiacon különböző hátrányokkal küszködők kapják a legnagyobb volumenű támogatást. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi törvény meglehetősen tágan értelmezi a fogalmat, hiszen segíteni rendeli nemcsak a pályakezdő fiatalokat, a kisgyermekkel otthon lévő szülőket, a romákat vagy az ötven év felettieket, de azokat is, akik most még dolgoznak ugyan, de veszélybe kerül az állásuk, ha nem képeztetik tovább magukat, vagy várhatóan egy éven belül megszűnik a státuszuk. Önálló programok indulnak a cigányság és a hajléktalanság felzárkóztatására is. Szakképzésen kívül belekezdhetünk nyelvtanulásba, számítógépes ismereteket sajátíthatunk el, jogosítványt szerezhetünk, de magát az álláskeresést is tanulhatjuk állami pénzen. A legtöbben (körülbelül a regisztráltak fele) nyelvórákra járnának, illetve a számítógéphez szeretnének érteni, és legszívesebben a fiatalok vállalják, hogy tovább koptatják az iskolapadot – a munkanélküli támogatást kapók mintegy 60%-a harminc év alatti. A munkaügyi központ szakemberei együttműködési tervet készítenek a jelentkezővel, összeállítják azon legfontosabb lépések listáját, amik az ügyfél munkába állását elősegítik. A szándékok szerint csak azokat a szakirányokat támogatják, amire valós piaci igény mutatkozik, általában kikérik a szakmai szervezetek, kamarák véleményét ez ügyben, de elvileg a közelmúlt állásajánlatait is átböngészik. A piaci tendenciákra abból is lehet következtetni, hogy milyen a pillanatnyilag regisztrált munkanélküliek szakképesítés szerinti összetétele, vagyis mely csoportoknak mutatnak ajtót leginkább.
