Sokáig úgy tűnt, hogy az Alcatel teljesen tiszta cég. A francia távközlési társaság 2001-ben – válaszul a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tagországainak a korrupcióellenes törvények szigorítását célzó döntésére – új vállalati etikai kódexet készített, amelyet el is küldött világszerte több mint 60 ezer alkalmazottjának. Ebben arra figyelmeztette őket, hogy tilos kenőpénzt adniuk. Magas rangú cégvezetőkből emellett külön etikai bizottságot is felállítottak a kódex betartásának ellenőrzésére, tavaly pedig az igazgatótanács tagjává nevezték ki Daniel Lebégue-t, a Transparency International (TI) nemzetközi korrupcióellenes szervezet francia részlegének elnökét.
GYANÚS DÍJAK. Ehhez képest Costa Rica-i államügyészek most banki átutalási bizonylatok alapján azt állítják, hogy az Alcatel az elmúlt néhány évben 15 millió dollárnyi összeget fizetett ki törvénytelen módon helyi vezető politikusoknak és hivatalnokoknak. Október végén Miguel Angel Rodríguez ex-államfőt börtönbüntetésre ítélték, amiért 2001-ben kenőpénzt fogadott el az Alcateltől egy távközlési szerződés odaítéléséért. Rodríguez tagadja a vádat, egy másik volt elnök, José María Figueres viszont elismerte, hogy 2000 és 2003 között 900 ezer dollár „tanácsadói díjat” kapott a társaságtól. Mindezek után október közepén korrupciós vád alapján előzetes letartóztatásba helyezték Edgar Valverdét, az Alcatel Costa Rica-i részlegének korábbi vezetőjét. Emellett az ország hatóságai azt is vizsgálják, nem sértette-e meg az Alcatel a politikai kampányok külföldi támogatásának tilalmát – a gyanú szerint Abel Pacheco jelenlegi államfő is kapott pénzt a cégtől.
Az Alcatel elismeri, hogy Valverde és egyik felettese, a cégcsoport latin-amerikai alelnöke lepénzeltek Costa Rica-i politikusokat, egy, a vállalat által megbízott ottani tanácsadó cégen keresztül (az Alcatel-alelnök ellen nem emeltek vádat). A társaság szóvivőjének állítása szerint a párizsi központban a csúcsvezetők csak szeptemberben – Costa Rica-i újságcikkekből – értesültek az egész ügyről, majd a belső vizsgálat megállapította, hogy Valverde és az alelnök saját célokra is felhasznált vállalati pénzeket. Azóta mindkettőjüket kirúgták, és vádemelést kérnek ellenük a Costa Rica-i hatóságoktól. „Az Alcatelnél érvényben vannak bizonyos szabályok és eljárások, és a két alkalmazott nem tartotta be azokat. A társaság reagált, együttműködik az igazságszolgáltatással, és rendelkezésére áll a médiának” – mondja Lebégue.
Némelyek azonban nem hisznek a vállalatnak. „Hogyan lehetséges, hogy az Alcatel vezérkara nem tudott arról, hogy a New York-i bankszámlákról 14-15 millió dollárral díjaztak nagyon magas rangú tisztviselőket?” – kérdi Mario Carazo, a Transparency International Costa Rica-i részlegének alelnöke.
Az Alcatel korántsem az egyetlen vállalat, amely korrupciós ügybe keveredett. Nemrég vizsgálat indult a szintén francia Total négy vezetője ellen, miután felmerült a gyanú, hogy az olajtársaság egy svájci cégen keresztül fizetett kenőpénzeket. Az amerikai értékpapír-piaci felügyeletnél (SEC) valaki a német DaimlerChryslert súgta be, azt állítva, hogy az autógyártó titkos bankszámlákat tartott fönn megvesztegetések céljára. S folyamatban van több tucat más ügy is Európában, Latin-Amerikában és Afrikában.
A megvesztegetés ősrégi gyakorlat. Ám újabban már látszanak annak biztató jelei, hogy a kormányok végre bekeményítenek. Az 1999-ben hatályba lépett OECD-egyezmény nyomán 35 országban szigorú törvényeket hoztak, amelyek büntetni rendelik a megvesztegetéshez folyamodó vállalatokat. Korábban gyakorlatilag egyedül az Egyesült Államokban volt érvényben ilyen jogszabály. Néhol – például Franciaországban és Németországban – még azt is megengedték, hogy a cégek levonják adójukból a kenőpénzként kifizetett összegeket. „Mára határozottan megváltozott a helyzet, a törvények módosítása kezdi éreztetni hatását” – mutat rá Susan Hawley, a korrupcióellenes erőfeszítéseket nyomon követő brit The Corner House munkatársa.
A megvesztegetést tiltó törvényeken kívül vannak más eszközök is a korrupcióval szemben. Az elmúlt években szigorodtak a nemzetközi átutalásokra vonatkozó bejelentési szabályok, ami alapvetően a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harcot szolgálja ugyan, de megkönnyíti a korrupcióra utaló pénzmozgások felderítését is. Így például a Total esetében Philippe Courroye vizsgálóbíró azt követően indított vizsgálatot 2002-ben, hogy a Tracfin nevű francia pénzmosás-ellenes hatóság jelentette: a Total egyik leányvállalata pénzt utal át a svájci Teliac cégnek. A gyanú szerint a Teliac ezután tisztviselőket fizetett le Irakban, Oroszországban és Tanzániában, ahol a Totalnak aktuális üzletei voltak. A Total elismeri, hogy kereskedelmi kapcsolatban állt a Teliackal, de hangsúlyozza, hogy vizsgálat nem ellene, hanem a svájci cég ellen folyik. Courroye mindazonáltal négy Total-vezető ellen is vizsgálatot rendelt el, akik között ott van a globális kereskedelmi divízió volt főnöke és a közel-keleti kitermelési részleg egyik magas beosztású menedzsere.
Bátrabb európai ügyészek külföldi cégeket sem kímélnek. Renaud Van Ruymbeke francia vizsgálóbíró most éppen azt akarja kideríteni, hogy egy, az amerikai Halliburton olaj- és gázipari óriást is magában foglaló konzorcium fizetett-e kenőpénzt egy brit ügyvéden keresztül azért, hogy megkapja a nigériai hatóságoktól az engedélyt egy cseppfolyósított földgázt előállító üzem létesítéséhez. A Halliburton szóvivője szerint a belső ellenőrzés során nem találtak bizonyítékot a megvesztegetésre, de együttműködnek a vizsgálatban. Franciaország úgy jön be a képbe, hogy a konzorciumnak tagja a francia Technip gépipari cég is. Ez utóbbinál csak annyit nyilatkoztak, hogy együttműködnek a hatóságokkal.
BECSUKOTT SZEMMEL. Miként ebben az esetben, a gyanú általában is sokszor az, hogy a vállalatok jó kapcsolatokkal rendelkező közvetítőket alkalmaznak külföldi üzletek elnyerése céljából. „A cégek a megfelelő emberekhez akarnak eljutni, ezért felfogadnak egy ügynököt, aki aztán kenőpénzt kér tőlük, ők pedig úgy tesznek, mintha nem látnák, mi történik” – mondja Jermyn Brooks, a TI globális igazgatója. Lebégue szerint az Alcatel azért nem tudott a Costa Rica-i megvesztegetésekről, mert a pénzek forrása az ottani tanácsadóknak kifizetett díj volt.
Az új törvények értelmében azonban a vállalatok az ilyen közvetett juttatásokért is felelősek, még akkor is, ha nincs rá bizonyíték, hogy azokat a legfelső vezetés engedélyezte. A norvég Statoil olajtársaság például októberben 3 millió dollárt fizetett egy peren kívüli egyezség részeként, miután azzal vádolták, hogy egy tanácsadó cég törvénytelenül járt el a norvég vállalat érdekében iráni megrendelések megszerzése végett. Az olajtársaság nem ismerte el a vádat, igaz, nem is tagadta.
A DaimlerChryslerrel kapcsolatos SEC-vizsgálat előzménye az a bejelentés, amelyet a vállalat volt belső auditora, David J. Bazzetta tett a hatóságok felé. Eszerint még 2001-ben tudomására jutott, hogy az autógyár a Mercedes-eladásokból származó bevétel egy részét negyven titkos külföldi bankszámlán helyezi el, és azokról fizet le köztisztviselőket. Bazzettát januárban kirúgták, állítása szerint azért, mert kifogásolta feletteseinél a gyakorlatot. Az amerikai munkaügyi minisztérium nem talált bizonyítékot arra, hogy csakugyan beszélt volna feletteseivel a titkos számlákról, ezért nem is biztosította számára a Sarbanes-Oxley-törvény értelmében a hasonló titkos svindlikről információt szolgáltatóknak járó védelmet. Bazzetta most magánúton perli a DaimlerChryslert, a SEC pedig külön vizsgálatot indított. A vállalat nem kíván többet nyilatkozni azon túl, hogy együttműködik a hatósággal.
REJTVE. A törvényeknek nagyon nehéz érvényt szerezni. Az amerikai külügyminisztérium becslése szerint az áprilissal zárult 12 hónapban szerte a világon 47 üzletet kötöttek meg – 15 milliárd dollár összértékben – úgy, hogy nem amerikai vállalatok lefizettek külföldi tisztviselőket. Ám ugyanebben az időszakban csak néhány megvesztegetési ügyet sikerült felgöngyölíteni. A külföldi megvesztegetésekre vonatkozó amerikai törvény nem bizonyult igazán hatékonynak. Huszonhét éve lépett hatályba, s azóta az igazságügyi minisztérium csupán 39 büntetőjogi vizsgálatot folytatott le.
Szakértők szerint mindazonáltal van ok az optimizmusra. Miután immár 35 másik országban élnek hasonló jogszabályok, a vállalatok számára kevésbé lehet csábító a megvesztegetés, hiszen tudják, hogy külföldi riválisaik nem tehetik meg ugyanezt büntetlenül. Ezenkívül várhatóan emelkedni fog a nagy médiafigyelemben részesülő vizsgálatok száma, ahogyan az agresszív ügyészek célba veszik a lassan reagáló társaságokat. „Néhány országban a tényleges gyakorlat még elmarad a törvényi szabályozás mögött” – mondja Anne-Josée Fulgeras, az Ernst & Young International párizsi irodájának vezetője, aki korábban a francia államügyészségen dolgozott pénzügyi bűncselekményekre szakosodott vizsgálóbíróként. Persze ha ez megváltozik is, a megvesztegetés akkor sem tűnik el teljesen. Ám már az is komoly eredmény lenne, ha valamelyest visszaszorulna.
