Elbukott a népszavazás, a kezdeményezők kudarcot vallottak – fújta meg a győzelmi kürtöket Gyurcsány Ferenc miniszterelnök vasárnap az egészségügyi privatizáció leállításáról és a határon túli magyarok kedvezményes állampolgárságáról kiírt ügydöntő népszavazás nem hivatalos eredményei láttán. Szavaival magától értetődően nem a kérdéseket kezdeményező Munkáspárt és a Magyarok Világszövetsége ellen kívánt demonstrálni, hanem az igenek mellett kampányoló fő belpolitikai ellenlábasára, Orbán Viktorra és a Fideszre gondolt. „A népszavazás jogi álláspontunk szerint érvényes volt, az igenek győztek” – hangzott alig néhány perccel később a megszólíttatott pártvezér részéről az előzőhöz hasonlóan egyoldalú és ugyancsak leginkább a belpolitikai erőtérben érvényes értékelés.
A valóságban ugyanis bár közjogi értelemben valóban „megbukott” a jogilag egyáltalán nem „érvényes” referendum, a témákat felkaroló jobboldal kudarca azonban egyáltalán nem egyértelmű. A leadott szavazatokat tekintve mégiscsak született egy határozott és egy „necces” igen, amely mindkét oldal számára az eddigi politika átgondolását teszi szükségessé, nemcsak a két feltett kérdés ügyében. Az Orbán Viktor által emlegetett érvényességi küszöb nem lévén, a hivatalos végeredmény eredménytelenséget jelent, hiszen a több mint 8 millió, választásra jogosult közül csak 37,48 százalék adta le voksát, az eredményességhez szükséges 25 százalék plusz egy darab azonos voks, vagyis 2 millió 6 ezer szavazat pedig egyik kérdés esetében sem volt meg. Az egészségügyi privatizáció leállítását támogatók 1 millió 921 ezer szavazattal, 65 százalékos többséggel ugyan majdnem elegen voltak az ügydöntő népszavazás eredményességéhez, hiszen az összes választó 23,88 százalékát képviselték. A kettős állampolgárságot 51,55 százalékos arányban támogatók azonban „csak” 1 millió 519 ezren voltak.
VESZTES ÜGYEK. „A nemet válaszolók, és a szavazástól távolmaradók markáns többségben vannak” – sorolta rögvest a saját táborába a „hiányzókat” az MSZP elnöke, Hiller István, aki mindkét kérdésben az eddigi politika változatlan továbbvitelét vetítette előre. A határon túli magyarok ügyében ez a kettős állampolgárság ötletének eltemetését, a szülőföldön való boldogulás elősegítését, – megfogalmazása szerint – a „felelős hazafiságot” jelenti, az egészségügyben pedig azt, hogy „nyitva marad az út a magánkezdeményezéseknek”. Hasonlóképpen nagyvonalú volt önmagával szemben Orbán Viktor is, aki ugyancsak az eddigi politikája hitelesítését látta az adatokban. Szerinte ugyanis az igeneknek a leadott szavazatokon belüli többsége egyrészt azt jelenti, hogy a Magyar Állandó Értekezletet azonnal össze kell hívni, fel kell állítani a kettős állampolgárságról szóló törvényt előkészítő bizottságot, másrészt pedig a kormánynak és a parlamentnek tartózkodnia kell a közkórházak eladását segítő törvény megalkotásától. A legnagyobb hibát persze mindkét oldal akkor követi el, ha nem tekinti át, és nem módosítja politikáját.
DEMAGÓGOK GYŐZELMEI. A kormánypártoknak a közszféra átalakítása, de akár nagyobb, részben vagy egészben közfeladatokat ellátó állami cégek magánosítása során figyelembe kell venniük azoknak az érzékenységét, akik félelemmel fogadják, vagy egyenesen elutasítják a magántőke megjelenését olyan érzékeny szektorokban, mint például az egészségügy. A privatizáció elutasítása olyan „nyugatos” megyékben, mint például Zala, vagy Győr-Moson-Sopron is magas volt. A jobboldalnak pedig nem árt azért finomítani álláspontján, mert a népszavazási kampányban képviselt érvei a magánosítás elutasításával, sokszor magántőke-ellenes felhangokkal részben olyan szavazói csoportokat is mellé állítottak most, amelyeket csak ezzel a saját hosszabb távú szándékaival is ellentétes retorikával tudna megtartani. Részben pedig eltaszít vele olyan, főleg nagyvárosi rétegeket, amelyek – feltételekkel ugyan – de támogatnák a privatizációt.
Szülőföld-program
Az „eszmei együvé tartozást” szimbolizáló nemzetpolgárság megteremtésével, 1 milliárd forintos kezdőtőkéjű Szülőföld Alappal, 20 milliárd forintos hitelprogrammal, s az anyaországgal való kapcsolattartás érdekében a szabad és akadálytalan határátlépést biztosító útiokmány megadásával segítené a határon túli magyarokat a kormány. A Szülőföld-program néven futó javaslatcsomag már az országgyűlés asztalán van, s párhuzamosan tárgyalják a képviselők a költségvetéssel. A programcsomaggal a 2005-ös költségvetési támogatás nominálértéken 4 milliárd forinttal haladja meg a 2004-évit (7-ről 11 milliárdra emelkedik), amihez pluszban társul egy 20 milliárd forintos hitelkeret a szomszédos országokban működő vállalkozások gazdaságfejlesztési és munkahelyteremtő beruházásainak finanszírozására. Az eddigi támogatási formákhoz képest új elemként jelenik meg a programban a Szülőföld Alap, amelynek kezdőtőkéjét a kormány a központi költségvetésből biztosítja, s azt várja, hogy magán és jogi személyek befizetésekkel, adományokkal gyarapítsák az alap forrását.
A politikai elit számára azonban a legnagyobb tanulság pártsemleges: 15 évvel a rendszerváltás után, az uniós csatlakozás évében mindkét oldal a klasszikus gazdasági demagógiával gyűrte le sikeresen a másikat: a magyar választók vevők voltak erre a hangnemre, stílusra és érvekre. Az egyik oldalon az MSZP ezzel a retorikával érte el, hogy egy hónap alatt saját szavazótáborán belül megváltoztak az arányok, az ellentáborban pedig elbizonytalanodás jelentkezett. A Capital Research felmérése szerint november elején még a szocialista szimpatizánsok 40 százaléka támogatta a kettős állampolgárságot, pár héttel később már csak 25 százalékuk. Az egészségügyi magánosítás leállításának – egyébként a kádári örökséget ápoló Munkáspárt által megfogalmazott – ügye pedig annyira hívószóként hatott jobb- és baloldalon egyaránt, hogy még fegyelmezett MSZP szimpatizánsok is nagy többséggel támogatták azt, pártjuk és miniszterelnökük ellenében.
