Hollandia hosszú évtizedeken át a tolerancia mintapéldája volt Európában. Most felgyújtott mecsetek és leégett templomok szomorú látványa árulkodik róla, hogy a hollandiai idill a múlté. Egy, az iszlám fundamentalizmust gyakorta bíráló holland filmrendező, Theo van Gogh brutális meggyilkolása kiengedte a gonosz szellemet a palackból, elmérgesítve a viszonyt a többség és a néhány százezres muzulmán kisebbség között. A „fazék” azonban már jó ideje fortyogott az országban, amelyet két évvel ezelőtt egyszer már megdöbbentett az idegenellenes jelszavakkal népszerűvé vált szélsőséges populista politikus, Pim Fortuyn erőszakos halála.
Marseille-i tiltakozás a francia fejkendő-törvény ellen. Egyszerre európaiak és muszlimok.
IDEGENEK? Bár a hollandiai eseményekre több európai állam is erőteljes fellépéssel reagált az iszlám radikálisokkal szemben, Theo van Gogh meggyilkolásának számos elemző szerint az égvilágon semmi köze nincs a kontinensünkön is egyre tapinthatóbb terrorveszélyhez. „Ez a gyilkosság a társadalmi beilleszkedéssel, és nem a terrorizmussal kapcsolatos probléma” – hangsúlyozza Joanna Apap, a brüsszeli székhelyű Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) szakértője. Egyúttal emlékeztet arra, hogy Frits Bolkestein, a török EU-csatlakozást vehemensen ellenző volt uniós biztos a kilencvenes években még hágai pénzügyminiszterként „tisztavérű” hollandokra és más, „nem igazi hollandokra” osztotta a társadalmat. Apap ezért úgy véli, a történet azoknak az „idegeneknek” a társadalmi integrációjáról szól, akikkel szemben – különösen a gazdasági recesszió mélyülése óta – egyre gyakoribbak a kirekesztő, előítéletes megnyilvánulások.
Hágai politikusok azonban mintha más nézőpontból értékelnék a megrázó eseményt. Ôk inkább azt a kérdést feszegetik, vajon kifizetődő volt-e az elmúlt évtizedek liberális politikája. Tudvalevő, hogy az al-Kaida terrorszervezet nem egy tagja belga, német, francia, vagy éppen holland útlevéllel rendelkezett. Tény, hogy különösen a 2001. szeptember 11-i amerikai merényletek óta Európában is egyre többen látnak fenyegetést az iszlámban, igazságtalan általánosítással terroristának tekintve majdnem minden arabot.
A terror árnyékában
Az unió tagállamai 2001. szeptember 11-e, valamint a 2004. március 11-i madridi pályaudvari robbantás óta számos intézkedést hoztak a terrorfenyegetés csökkentésére. Íme a legfontosabbak:
• Egységes európai elfogatóparancs
• A terrorista cselekmények közös definíciója és a büntetési tételek közelítése
• Szolidaritás a terrortámadás célpontjául szolgáló tagországokkal
• Terrorizmus elleni főkoordinátor kinevezése, Gijs de Vries személyében
• Az Europol és az Eurojust nevű ügyészségi nyomozószervek megerősítése
• A biztonsági szolgálatok közötti együttműködés javítása
• Az útlevelek és EU-vízumok biometrikus azonosító jegyekkel való ellátása 2006-tól
• A kikötők és más stratégiai létesítmények fokozott őrzése
• A pénzmosás elleni irányelv szigorítása
• A külső határokon történő készpénzmozgás szigorúbb ellenőrzése
• Az elektronikus és mobiltelefonos üzenetek nyilvántartása és vizsgálata
Az Európai Unióban becslések szerint 12,5–15,0 millió muzulmán vallású ember él, amiből szakértők szerint az is következik, hogy az iszlám többé már nem kül-, hanem belpolitikai téma, azaz helyi, országos és európai szinten kell kezelni. Legfőbb ideje, hogy ezt az európai országok felismerjék, és komolyan kezdjenek foglalkozni a muszlim vallású és más bevándorlók társadalomba való beilleszkedésének problémájával. Joanna Apap fontosnak tartja, hogy a külföldiek integrációjába az egész társadalmat bevonják, és szankciókkal sújtsák az idegenellenes megnyilvánulásokat. Az unió tagállamai a közelmúltban olyan közös alapelveket fogadtak el, amelyek reményeik szerint megkönnyíthetik a legális bevándorlók társadalomba való beilleszkedését. Ebben a tagországok a beilleszkedés fontos előfeltételének nevezik az EU alapértékeinek a tiszteletben tartását, valamint a fogadó ország nyelvének, történelmének és intézményeinek alapfokú ismeretét. Az egész társadalom érdekének tartják azt is, hogy a bevándorlók a helyiekkel azonos esélyt kapjanak a foglalkoztatásban, az oktatásban, az intézményekhez és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésben.
Iszlám feszültségpontok Európában
• Theo van Gogh holland filmrendező meggyilkolása
• Vita a fejkendő-viseletről Franciaországban, és az elmúlt
hetekben Bajoroszágban is
• Al-Kaida sejtek és hálózatok Európa több országában
• Európa-szerte – főleg Franciaországban – erősödő muszlim antiszemitizmus és szórványos incidensek
• Gyűlöletet terjesztő imámok tevékenysége Franciaországban és Nagy-Britanniában
A terrorpszichózis nyomai egész Európában tetten érhetők. A közintézményekben példátlanul szigorú biztonsági intézkedéseket vezettek be. Lassanként már nemcsak Amerikáról mondható el, hogy semmi sem a régi. De vajon a nagy felhajtás elérte-e célját, azaz biztonságosabb lett-e tőle Európa? Joanna Apap, a CEPS szakértője szerint nem. A terroristák ugyanis „közöttünk élnek” és nem kívülről jönnek, következésképpen jól ismerik a rendszert. Egyértelműen más előjellel, de nem elégedett Európa jelenlegi készültségi fokával a NATO főtitkára sem. A holland Jaap de Hoop Scheffer nemrég amerikai látogatása során azt mondta, hogy az európaiaknak komolyabban kellene venniük a terrorizmus fenyegetését. Az unió országainak szerinte éppoly messzire kell menniük a külső és belső biztonságról alkotott koncepciójuk összehangolásában, mint az amerikaiaknak. „Felfogásbeli szakadék jött létre az Atlanti-óceán két partja között a 2001. szeptember 11-i terrortámadás óta” – hangsúlyozta a NATO főtitkára.
Az öreg kontinensen ugyanakkor sokan úgy gondolják, hogy az EU már így is túl messzire ment a polgári jogok korlátozásában. A brüszszeli kutatóintézet elemzőjének az a véleménye, hogy az unió intézkedései az ártatlanokat sújtják, ahelyett, hogy a terroristák dolgát nehezítenék meg. „Az elfogadott döntések akadályokat gördítenek az emberek mozgása elé egész Európában” – szögezi le Joanna Apap. Hozzá hasonlóan Tony Bunyan, a Statewatch emberjogi kiadvány szerkesztője is arra hívja fel a figyelmet, hogy az EU-vezetők által még márciusban elfogadott nyilatkozat olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek hatással lesznek a polgári és az alapvető jogokra. A két legkorlátozóbb intézkedés Bunyan szerint a hírközlési adatok (például telefonbeszélgetések) kötelező rögzítése, valamint a kötelező ujjlenyomat-vétel a biometrikus azonosítókkal ellátott útlevelekhez. „Ilyen még a drákóian szigorú amerikai belbiztonsági csomagba sem került bele, mert a polgárok hangosan tiltakoztak, amikor az elképzelés felmerült” – állítja a Statewatch szerkesztője.
