Borászatunk megújulását hozta a rendszerváltás, feje tetejéről a talpára állította a palackot és tiszta bort öntött a pohárba. A változás részleges ugyan (a borjog, a marketing, a közösségi összefogás, az állami vízió hiánya és néhány hasonló hangyányi nüansz hibádzik), de a változás akkor sem jelent kevesebbet, mint a mennyiségi paradigmáról a minőségire való áttérést. Mostanában pedig mintha egy vadiúj hullám emelkedne a magyar bor tengerén, melyen képzett, tehetséges, széles látókörű, nyelveket beszélő fiatal borász hölgyek és urak szörföznek, és nemzetközi mércével mérve is figyelemreméltó, egyre koncentráltabb és komplexebb borokat készítenek. E hullám sajátos képviselői a Tokajon gyökeret eresztett francia borászok. A világvégi Tokaj-Hegyalja második nyelve a francia, több borász tartósan vagy végleg ideköltözött, családot alapított, és beoltotta Tokajt a maga francia borkultúrájával.
Tokaji Szamorodni 2001, Samuel Tinon
E termékeny frigy egy bámulatos gyümölcsét állítjuk az e heti borpultra. A bordeaux-i borászcsaládból származó Samuel Tinon 1991-ben érkezett Tokajra, részt vett a Royal Tokaji, majd az Oremus fejlesztésében-felépítésében. Vett egy házat Olaszliszkán, ami alatt persze szép régi pince húzódik, itt érlelődnek Samuel kézműves, kis tételekben gondolkozó pincészetének borai.
Ezek a borok eredeti és megkapó tokajik, melyek nem tartoznak semelyik stilisztikai-technológiai típushoz sem. A 2001. évi édes szamorodni színe az arany és borostyán között játszik, illata bolondul gazdag, szinte konyakos, feltűnő sajátsága a telt és lágy tapintási érzet, a finom faktúra (amit a magyar borleírás kitartóan összekever a struktúra fogalmával, noha a faktúra a felületet jelölő kétdimenziós fogalom, szemben a teret, mélységet, háromdimenziós szerkezetet jelző struktúrával). Nyoma sincs benne a túloxidáltságnak és a reduktív jellegnek sem, a komoly savak, az édesség és a 13 százalékos alkohol szentháromsága hibátlan harmóniát alkot benne. Tinon tokaji borai, a 2001-es szamorodni és a 2000-es 5 puttonyos aszú máris a legnagyobbak közé tartoznak. Ilyenek lettek volna a legjobb értelemben vett tradicionális tokajik, ha nem lett volna ez a majd’ fél évszázadnyi izé, a minőségi borkészítést a perifériára szorító intermezzo.
