Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed zsinórban a negyedik emelésről döntött a múlt héten. Ezzel a korábban több mint egy évig a 40 éves mélypontnak minősülő 1 százalékon időző irányadó ráta megduplázódott, elérve az európai szintet (lásd a grafikont). A ciklusnak azonban még messze nincs vége, további kamatemelések várhatók.
Amerikában gyakran elhangzó szólás: „Fél, mint Greenspan az inflációtól”. A Fed nagyhatalmú elnöke, az ember, akinek szavai a legnagyobb mértékben tudják befolyásolni a különféle piacokat, most is megpróbál egy lépéssel az infláció előtt járni. Öt évvel ezelőtt olyan sokáig emelgette a kamatokat, hogy kritikusai szerint neki is része volt a technológiai lufi kipukkadását követő drámai visszaesésben. Három évvel később viszont volt bátorsága szinte nulláig csökkenteni az irányadó rátát azért, hogy újra beindítsa az amerikai gazdaság motorját. Ma egyértelműen látszik, hogy ez sikerült. A GDP növekedési üteme már több mint egy éve tanyázik a 4 százalék környékén, a munkaerőpiac a nyári bizonytalanság után éledezik, a lakosság egy éve nem látott mértékben költekezik, s a beruházások harmadik negyedévi 12 százalékos növekedése is kedvező.
Alan Greenspant nem foglalkoztatja a súlyos ikerdeficit problémája és a dollár gyengülése. Viszont a munkaerőpiacról és az ipari termelésről érkező, inflációt előrevetítő kedvező adatok annál inkább izgatják. A kamatemelési ciklus meglepően nyugodt, a kötvényárak kamattól, dollártól és olajártól függetlenül stabilak. Noha a Fed azt kommunikálja, hogy nem feltétlenül szándékozik minden egyes ülésen szigorítani, decemberre egyértelműen újabb 25 bázispontos emelést áraz a piac, s a február elején tartandó következő Fed-ülésen is nagy valószínűséggel hasonló döntés születik.
