Másfél éves csúcsra emelkedett a hét elején a forint árfolyama az euróval szemben, egy euróért imár csak 243 forintot kellett adni. A makrogazdasági egyensúlyi mutatókra oly érzékeny forintpiac mintha megfeledkezni látszana a fundamentumokról (az államháztartás és folyó fizetési mérleg magas hiányáról). Korábban a magyar valuta erősödése mögött jellemzően erős állampapír-piaci vételek húzódtak meg, ugyanakkor az elmúlt hónapokban tapasztalt folyamatok már feltehetően más okokra vezethetők vissza.
A folyó fizetési mérleg hiánya az idén elérheti a 7 milliárd eurót, a GDP mintegy 9 százalékát. Ez leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a nemzetgazdaság belföldi szereplői (háztartások, vállalatok, állam) ennyivel költenek többet jövedelmeiknél, ezért ilyen mértékű külső forrásbevonásra szorulnak. A külföldi szereplőknek körülbelül ekkora mennyiségben kell működő tőkét, hiteleket biztosítaniuk a belföldiek számára. Az idén hozzávetőleg 2 milliárd euró körül lehet a külföldi működőtőke-befektetés, a maradék külföldi állampapír-vásárlásból, eurókötvény-kibocsátásból, hitelekből áll össze.
Az Államadósság Kezelő Központ adatai szerint a külföldi tulajdonban levő forint-állampapírok állománya egy hónap alatt mintegy 100 milliárd forinttal csökkent. Az apadásban szerepet játszott néhány nagyobb tétel lejárata is, a számokból azonban kiderül, hogy nincs drasztikus vételi nyomás. Az állam devizakötvény-kibocsátása erőteljes forintkeresletet támaszt emellett, ám inkább a lakosság és a vállalatok devizahitelei hatnak a forinterősödés irányába.
A bankok több száz millió eurós hitelekkel finanszírozzák a lakosság és a vállatok által devizában felvett alacsony kamatozású kölcsönöket. Ezeket a háztartások, a vállalatok forintban kapják, az euró forrásokat a kereskedelmi, illetve jelzálogbankok a bankközi piacon konvertálják át, ami meglehetősen erős és tartós forintkeresletet generált az elmúlt időszakban.
A külföldi bankok elemzői közül a makroproblémák miatt mind többen tartanak egy hirtelen árfolyam-korrekció lehetőségétől. Korábban is láttunk példát gyors árfolyamgyengülésre, aminek bekövetkezte most sem zárható ki. Hosszabb távon ugyanakkor érdemes megfontolni, hogy ha a lakosság és a vállalatok továbbra is elsősorban devizában adósodnak el, s az államháztartásban számottevő súlyú marad a devizafinanszírozás, illetve az EU-transzferek mellett a külföldi közvetlen befektetés is élénkül, akkor mennyire gyengülhet a forintra nehezedő nyomás.
