Európa messze leggyorsabb növekedést produkáló gazdasága Ukrajna. Az 1999-ben kezdődött boom ötödik évére a GDP több mint egyharmadával gyarapodott, és az idén minden korábbinál lélegzetelállítóbb ütemben, akár 11-13 százalékkal is bővülhet. A banki hitelkihelyezések évi 50 százalékkal nőnek, a tőzsdeindex pedig az elmúlt tizenkét hónapban a kétszeresére emelkedett. Az ország egyre színesedő és egyre kozmopolitább fővárosában kézzelfogható a pezsgés – a központban felhúzott bevásárlóközpontoktól a külső kerületekben épülő luxus lakóparkokig mindenütt. „Ma már mindenki külföldi autóval jár, és új lakást építtet. Az elmúlt pár évben a város életre kelt” – mondja Szlavics Petrenko taxisofőr. Íme, Európa új gazdasági tigrise: Ukrajna.
Két Viktor, de ki lesz a győztes?
A választás első fordulójában fej-fej mellett végzett a két legesélyesebb jelölt.
VIKTOR JANUKOVICS
• 54 éves, 1997-től 2002-ig a donyecki régió kormányzója, 2002 novemberétől miniszterelnök.
• A kormány mögött álló Ukrán Régiók Pártja vezére. Miniszterelnökként mérsékelt piaci reformokat hajtott végre, ugyanakkor támogatta a központi árszabályozást, és kedvezett a Leonyid Kucsma államfővel szövetséges ipari érdekcsoportoknak. Bevezetné hivatalos nyelvként az oroszt is, és engedné az ukrán-orosz kettős állampolgárságot.
• Nyerésre áll Dél- és Kelet-Ukrajnában, ahol az orosz anyanyelvű ukránok csekély többségben vannak. Élvezi Oroszország nyílt támogatását.
VIKTOR JUSCSENKO
• 50 éves, 1993-tól 1999-ig az ukrán jegybank kormányzója, 1999 decemberétől 2001 áprilisáig miniszterelnök.
• A Mi Ukrajnánk elnevezésű ellenzéki blokk vezére. Miniszterelnökként piacgazdasági reformokat vezetett be. Ha államfővé választják, visszaszorítaná a korrupciót, gyengítené az oligarchák hatalmát, és kedvezőbb adózási és adminisztratív feltételeket teremtene a vállalatok számára. Erősíteni kívánja a kapcsolatokat az Európai Unióval, de Oroszországgal is jó viszonyt akar fenntartani.
• Ő a favorit Nyugat- és Közép-Ukrajnában, ahol az ukrán anyanyelvűek vannak többségben az oroszokkal szemben. Élvezi a Nyugat hallgatólagos támogatását
Kucsma heteken belül távozik hivatalából, mivel lejárt második ötéves mandátuma, harmadikat pedig nem enged az alkotmány. Az elnökválasztás október 31-i első fordulójában gyakorlatilag döntetlen eredmény született a két legesélyesebb jelölt, Viktor Janukovics jelenlegi és – az időközben ellenzékivé vált – Viktor Juscsenko volt kormányfő között. A szavazatszámlálás végleges eredménye szerint az első forduló győztese Juscsenko, miután őrá az ukrán választók 39,87 százaléka szavazott, míg a Leonyid Kucsma – és nem mellesleg Vlagyimir Putyin orosz államfő – által favorizált „utódjelöltre”, Janukovicsra a 39,32 százalékuk. Azaz a tucatnyi jelölt közül a két Viktor mérkőzik meg egymással a november 21-ei második fordulóban.
Tekintettel a gazdaság szárnyalására, a választás kimenetele nemcsak a kormányok, hanem a befektetők számára sem közömbös. Juscsenko elkötelezett nyugatbarát politikus, a jelenlegi fellendülés az ő 1999-től 2001-ig tartó miniszterelnöksége idején indult be – előtte hat éven át irányította az ukrán nemzeti bankot -, így ha ő győz, akkor olyan jelentős reformokra lehet számítani, amelyek révén Ukrajna kiemelten fontos országgá válik a nemzetközi befektetők térképén. Ezzel szemben Janukovics mérsékeltebb reformer, ráadásul ha a hatalmon lévő elit esetleg csaláshoz vagy más törvénytelen eszközhöz folyamodik a győzelme érdekében – amitől sokan tartanak -, akkor Ukrajnát a nemzetközi elszigetelődés és belpolitikai válság fenyegeti.
Bár eddig a politikai botrányok nem törték meg a gazdaság lendületét, ehhez szükség volt a szerencse és a jó makrogazdasági politika kombinációjára is. A szerencse abban áll, hogy Ukrajna exportjának 60 százalékát a fémek teszik ki – közülük is az acél a legfontosabb -, ezek világpiaci ára pedig újabban nagyon felment a Kínában és más ázsiai országokban mutatkozó kereslet következtében. Ami a gazdaságpolitikát illeti, ezen a téren az egymást követő kormányok az 1998-as pénzügyi válság óta egyöntetűen szigort tanúsítottak. A folyó fizetési mérleg a GDP 9,7 százalékának megfelelő többletet mutat, az államadósság mindössze a GDP 24 százalékára rúg, az infláció pedig egyszámjegyű. A kilencvenes évek privatizációs hulláma nyomán ma a GDP mintegy kétharmadát a magánszektor állítja elő, amely így mára a növekedés legfőbb motorjává vált. Igaz, a vállalatok jelentős része kevés számú oligarcha tulajdonában van, ők azonban komoly összegeket fektetnek be olyan szektorokba, mint a mezőgazdaság, a távközlés vagy a banki szolgáltatások. „Igen, a privatizáció piszkos volt, de hatékonynak bizonyult” – állítja Olekszandr Paszhaver, a kijevi gazdaságfejlesztési szervezet elnöke.
ELSŐ BEFEKTETŐK. Fennáll persze a veszély, hogy a fémárak esetleges zuhanása miatt lefékeződik a növekedés. Ám a kockázatot enyhíti az egészséges makrogazdasági helyzet, valamint az, hogy gyorsan fejlődnek a nyersanyagtermelésen kívüli ágazatok. Ez év első felében a gépgyártás 34, az építőipar 31 százalékkal bővült a tavalyi azonos időszakhoz képest. Nagyobb kérdés az, megteremtődik-e a tőkebeáramláshoz nélkülözhetetlen politikai stabilitás. A külföldi befektetők megjelenése sokat segíthetne abban, hogy az oligarchák dominálta gazdaságban igazi verseny alakuljon ki, és hogy az ország integrálódjék a nyugati exportpiacokhoz. Eddig a működőtőke-beáramlás igen csekély volt, a függetlenség 1991-es elnyerése óta csupán 7 milliárd dollár érkezett az országba – miközben Lengyelországba például közel 50 milliárd. A befektetőket a politikai bizonytalanság mellett persze a rettenetes ukrán bürokrácia, s az azzal együtt járó széles körű korrupció is távol tartja. Ám akik eddig befektettek az országban, kezelhetőnek látják a problémákat. „Kihívás az ilyen környezet, de végső soron lehet itt üzletelni. Elégedettek vagyunk eddigi befektetéseinkkel, és továbbiakat is tervezünk” – mondja Garry Levesley, az amerikai AES villamosenergia-ipari óriás ukrajnai igazgatója. Az AES 2001-ben 70 millió dollárért megvásárolt két ukrán áramszolgáltatót, és évi 10-15 millió dollárt fordít a korszerűsítésükre.
Mindazonáltal a legfontosabb a nagy feldolgozóipari társaságok megtelepedése lenne. Tavaly két autóipari beszállító cég, a német Leoni és a japán Yazaki nyitott üzemet Nyugat-Ukrajnában, 50, illetve 40 millió dolláros beruházással. A szingapúri Flextronics, a világ vezető szerződéses elektronikai gyártója 50 millió dollárért autóelektronikai üzemet kíván létesíteni a régióban, ami erős bizalmi jelzés.
CSÁBÍTÓ BÉREK. A Flextronics és mások számára elsősorban az olcsó, de jól képzett munkaerő vonzó. Az egy dolgozóra jutó munkaerőköltség az összes adóval és járulékkal együtt mindössze 160 dollár, míg ugyanez Lengyelországban 400 dollár. S ahogyan az Európai Unióhoz újonnan csatlakozott országokban meredeken emelkednek a bérköltségek, Ukrajna úgy válik egyre csábítóbbá.
Janukovics, aki korábban a kelet-ukrajnai Donyeck régió kormányzója volt, szorosan kötődik az ottani szén- és acélbárókhoz. Kormánya nyíltan támogatta ezeknek az oligarcháknak az érdekeit, akik nem mellékesen Kucsma szövetségesei. Májusban nagy port kavart a legnagyobb ukrán acélmű, a Krivorozssztal privatizációja, a vállalatot ugyanis az államfő veje, Viktor Pincsuk által irányított üzleti csoport vehette meg 800 millió dollárért, holott az amerikai U.S. Steel 1,5 milliárd dollárt kínált érte. Mindazonáltal a Janukovics-kormány kivette a részét a gazdaság rendbetételéből is. A legmagasabb jövedelemadó-kulcsot 40-ről 13 százalékra szállította le, megalkotta a földtulajdon privatizációjához szükséges törvényeket, erősítette a szellemi jogok védelmét, és megkezdte a tárgyalásokat a Kereskedelmi Világszervezethez való csatlakozásról, amelyre előreláthatólag 2006-ban kerül sor.
Választási csalás esetén Juscsenko támogatói valószínűleg az utcára vonulnának – ahogyan egy évvel ezelőtt Grúziában tették a választók -, ami akár erőszakba is torkollhatna. Polgárháború vagy a gazdasági csoda folytatódása – akár így is meg lehet fogalmazni az ukrajnai elnökválasztás tétjét.
