Gazdaság

Amerikai álom

Amerikai céget vásárolt, hogy a tengerentúli piacokra összpontosíthasson a Monarchia Borászati Kft.


Amerikai álom 1
Kovács Nimród. Hódítási tervek.

Nincs jó magyar bor az Egyesült Államokban. Kovács Nimródnak, az Amerikából hazatelepült reklámpiaci és kábeltelevíziós üzletembernek – amúgy a UPC Central Europe Group elnökének – ez a személyes tapasztalata szakmai ismeretek nélkül is elég volt ahhoz, hogy borászati céget alapítson. Az 1971-ben kivándorolt menedzsernek sokat kellett reprezentálnia. Csalódottan tapasztalta, hogy a világ legnagyobb borpiacán, ahol az olasz, az osztrák, a francia termékektől az ausztrál és chilei reformpincészetekig minden fontosabb termelő jelen van, hiába keresi a magyar hegyek levét, legfeljebb silány, olcsó bikavért, édes tokajit talál mutatóban a szupermarketek boros polcainak legalján. Hazaköltözve befektetőtársaival az ezredfordulón megalapította a különleges „szuper prémium”, kézműves borok forgalmazására szakosodott Monarchia Borászati Kft.-t.

ÚJ PARTNERSÉG. A négyéves, az idén már 300 ezer palack, ebből 100 ezer magyar termelésű csúcsminőségű bort forgalmazó cég az idén összevonta kereskedelmi tevékenységét a Matt Brothers amerikai borkereskedelmi vállalkozással, így 62 százalék tulajdonjogot szerzett az új Monarchia Matt International globális kereskedelmi társaságban. Kovács Nimród, a Monarchia elnöke szerint ezzel az 5 millió dolláros (950 millió forintos) fúzióval három éven belül évi 1 millió palackra növekszik az értékesítés. A cégvásárlással a magyar vállalat árbevétele – amelynek 75 százaléka az exportból származik – a tavalyi 350 millió forintról az idén 1 milliárd forintra emelkedik. A fő piac az Egyesült Államok, ahová nem csak magyar, hanem francia, olasz, osztrák borokat is szállítanak a helyi termeltetésűek mellé, ugyanakkor a magyarországi értékesítésben is megjelenik majd az import választék.


Amerikai álom 2

Kovács Nimród bízik az Amerikából hozott szemléletben és a televíziós szakmában bevált marketingmódszerekben. A Monarchia árbevételének 15 százalékát fordítja a termékhez illő technikákra, főleg a promóciókra, kóstoltatásra, személyes ismeretségre építő marketingre.A termék is más. Nem a borászok ízlése szerint alakított borokhoz keres piacot a cég, hanem a pontosan feltérképezett fogyasztói igényekhez szabott „receptúrák” szerint termeltetett, házasított saját márkás borokat forgalmaz Monarchia márkanév alatt. A 22 hazai borvidék közül mindössze Buda környéke, Eger, Sopron, Szekszárd, Tokaj, Villány legnevesebb borászataival (egyebek között a Demeter, a Hét Szőlők, a Nyakas, a Pók, a Takler, a Weiniger, a Wylyan pincészettel) kötött a társaság termeltetési szerződést, és a jobb minőség érdekében saját egri pincészetet is vásárolt.

„A hazai borászatok egyetlen túlélési esélye a különleges minőség” – állítja Kovács Nimród, a magyar boroknak azonban mindössze 5 százaléka közelíti meg a világszínvonalat. Reménytelen a magyar borászoknak a világfajtákkal, a Chardonnay-val, a Cabernet Souvignon-nal a tömegborok piacán versenyre kelni az olcsóbban jobb minőséget előállító chilei, vagy a francia, olasz termelőkkel. A magyarok csak azokkal a fajtákkal és olyan minőséggel lehetnek sikeresek, amelyek a világon máshol nem találhatók meg. A Monarchia ezért főleg jellegzetes saját márkás magyar termékeket, egyebek között Irsai Olivért, Leánykát, Zengőt és Kékfrankost, speciális házasítású küvéket (például Monarchia Revolution, Rhapsody in Red, Regnum) szállít az amerikai piacra.


Amerikai álom 3

Kovács Nimród szerint a magyar borászok fele rövidesen végleg lakatot tehet a pinceajtóra, s ezt a rossz szemléletnek is tulajdonítja. Az amerikai borpiacon a márkanév az érték. Ezzel szemben egyes hazai sztár borászok sokszor a gyenge minőségű termékeiket is a nevükkel akarják eladni. Ha jó helyezést érnek is el valamelyik nemzetközi borversenyen, és ezzel megszereznek egy-két jó külföldi üzletet, a leszállított bor legtöbbször már nem ugyanaz, pedig a minőség pontosan mérhető. A hazai termelők ezért nem tudnak a külföldi láncok borpultjain feljebb lépni a legalacsonyabb „3 dolláros” polcról. Ha viszont egy márkát „beskatulyáznak” a kereskedők, véres verejtékkel sem tud a jövedelmező drágább árosztályokba felkerülni. Pedig a különleges minőségű, prémium szegmensben a vevőnek már szinte mindegy, hogy 50 vagy akár 200 dollárba kerül egy palack, ha az áhított különlegességet meg akarja szerezni.

Megerősíteni látszik Kovács Nimród sötét prognózisát, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának adatai szerint ismét értékesítési zavarok várhatók a hazai borpiacon. A remek tavalyi évjárat után zömmel középszerű és bőséges termés szaporítja a termelők gondjait. A szőlő átvételi ára több helyen még az önköltséget sem fedezte, és aki maga érleli a borát, lehet, hogy nehezen tudja majd eladni.

TELI HORDÓK. A szakmában 4,7 millió hektoliter újbor előállítására számítanak, de csak 3,0 millió hektoliter a hazai fogyasztás és 0,7 millió hektoliter az export. Tavalyról 3,3 millió hektó az áthúzódó készlet, és jövőre az idén csak 100 ezer hektóra becsült borimport látványos növekedésére lehet számítani.
„Ügyes a Monarchia” – ismeri el Raskó György, a mádi Royal Tokaji ügyvezető igazgatója. E cég a kilencvenes évek közepe óta jelen van a amerikai piacon, ahová az 5-6 puttonyos aszú termelésének a felét szállítja. Raskó szerint lenne keresnivalója más cégeknek is a tengerentúlon, hiszen a miénknél gyakran szerényebb minőségű burgenlandi bor is jelen van San Franciscótól New Yorkig, de ehhez helyben öt éven át évi 10-10 millió dollár kollektív bormarketinget kellene befektetni.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik