![]() |
| Kovács Nimród. Hódítási tervek. |
Nincs jó magyar bor az Egyesült Államokban. Kovács Nimródnak, az Amerikából hazatelepült reklámpiaci és kábeltelevíziós üzletembernek – amúgy a UPC Central Europe Group elnökének – ez a személyes tapasztalata szakmai ismeretek nélkül is elég volt ahhoz, hogy borászati céget alapítson. Az 1971-ben kivándorolt menedzsernek sokat kellett reprezentálnia. Csalódottan tapasztalta, hogy a világ legnagyobb borpiacán, ahol az olasz, az osztrák, a francia termékektől az ausztrál és chilei reformpincészetekig minden fontosabb termelő jelen van, hiába keresi a magyar hegyek levét, legfeljebb silány, olcsó bikavért, édes tokajit talál mutatóban a szupermarketek boros polcainak legalján. Hazaköltözve befektetőtársaival az ezredfordulón megalapította a különleges „szuper prémium”, kézműves borok forgalmazására szakosodott Monarchia Borászati Kft.-t.
ÚJ PARTNERSÉG. A négyéves, az idén már 300 ezer palack, ebből 100 ezer magyar termelésű csúcsminőségű bort forgalmazó cég az idén összevonta kereskedelmi tevékenységét a Matt Brothers amerikai borkereskedelmi vállalkozással, így 62 százalék tulajdonjogot szerzett az új Monarchia Matt International globális kereskedelmi társaságban. Kovács Nimród, a Monarchia elnöke szerint ezzel az 5 millió dolláros (950 millió forintos) fúzióval három éven belül évi 1 millió palackra növekszik az értékesítés. A cégvásárlással a magyar vállalat árbevétele – amelynek 75 százaléka az exportból származik – a tavalyi 350 millió forintról az idén 1 milliárd forintra emelkedik. A fő piac az Egyesült Államok, ahová nem csak magyar, hanem francia, olasz, osztrák borokat is szállítanak a helyi termeltetésűek mellé, ugyanakkor a magyarországi értékesítésben is megjelenik majd az import választék.
![]() |
Kovács Nimród bízik az Amerikából hozott szemléletben és a televíziós szakmában bevált marketingmódszerekben. A Monarchia árbevételének 15 százalékát fordítja a termékhez illő technikákra, főleg a promóciókra, kóstoltatásra, személyes ismeretségre építő marketingre.A termék is más. Nem a borászok ízlése szerint alakított borokhoz keres piacot a cég, hanem a pontosan feltérképezett fogyasztói igényekhez szabott „receptúrák” szerint termeltetett, házasított saját márkás borokat forgalmaz Monarchia márkanév alatt. A 22 hazai borvidék közül mindössze Buda környéke, Eger, Sopron, Szekszárd, Tokaj, Villány legnevesebb borászataival (egyebek között a Demeter, a Hét Szőlők, a Nyakas, a Pók, a Takler, a Weiniger, a Wylyan pincészettel) kötött a társaság termeltetési szerződést, és a jobb minőség érdekében saját egri pincészetet is vásárolt.
„A hazai borászatok egyetlen túlélési esélye a különleges minőség” – állítja Kovács Nimród, a magyar boroknak azonban mindössze 5 százaléka közelíti meg a világszínvonalat. Reménytelen a magyar borászoknak a világfajtákkal, a Chardonnay-val, a Cabernet Souvignon-nal a tömegborok piacán versenyre kelni az olcsóbban jobb minőséget előállító chilei, vagy a francia, olasz termelőkkel. A magyarok csak azokkal a fajtákkal és olyan minőséggel lehetnek sikeresek, amelyek a világon máshol nem találhatók meg. A Monarchia ezért főleg jellegzetes saját márkás magyar termékeket, egyebek között Irsai Olivért, Leánykát, Zengőt és Kékfrankost, speciális házasítású küvéket (például Monarchia Revolution, Rhapsody in Red, Regnum) szállít az amerikai piacra.
![]() |
Kovács Nimród szerint a magyar borászok fele rövidesen végleg lakatot tehet a pinceajtóra, s ezt a rossz szemléletnek is tulajdonítja. Az amerikai borpiacon a márkanév az érték. Ezzel szemben egyes hazai sztár borászok sokszor a gyenge minőségű termékeiket is a nevükkel akarják eladni. Ha jó helyezést érnek is el valamelyik nemzetközi borversenyen, és ezzel megszereznek egy-két jó külföldi üzletet, a leszállított bor legtöbbször már nem ugyanaz, pedig a minőség pontosan mérhető. A hazai termelők ezért nem tudnak a külföldi láncok borpultjain feljebb lépni a legalacsonyabb „3 dolláros” polcról. Ha viszont egy márkát „beskatulyáznak” a kereskedők, véres verejtékkel sem tud a jövedelmező drágább árosztályokba felkerülni. Pedig a különleges minőségű, prémium szegmensben a vevőnek már szinte mindegy, hogy 50 vagy akár 200 dollárba kerül egy palack, ha az áhított különlegességet meg akarja szerezni.
Megerősíteni látszik Kovács Nimród sötét prognózisát, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának adatai szerint ismét értékesítési zavarok várhatók a hazai borpiacon. A remek tavalyi évjárat után zömmel középszerű és bőséges termés szaporítja a termelők gondjait. A szőlő átvételi ára több helyen még az önköltséget sem fedezte, és aki maga érleli a borát, lehet, hogy nehezen tudja majd eladni.
TELI HORDÓK. A szakmában 4,7 millió hektoliter újbor előállítására számítanak, de csak 3,0 millió hektoliter a hazai fogyasztás és 0,7 millió hektoliter az export. Tavalyról 3,3 millió hektó az áthúzódó készlet, és jövőre az idén csak 100 ezer hektóra becsült borimport látványos növekedésére lehet számítani.
„Ügyes a Monarchia” – ismeri el Raskó György, a mádi Royal Tokaji ügyvezető igazgatója. E cég a kilencvenes évek közepe óta jelen van a amerikai piacon, ahová az 5-6 puttonyos aszú termelésének a felét szállítja. Raskó szerint lenne keresnivalója más cégeknek is a tengerentúlon, hiszen a miénknél gyakran szerényebb minőségű burgenlandi bor is jelen van San Franciscótól New Yorkig, de ehhez helyben öt éven át évi 10-10 millió dollár kollektív bormarketinget kellene befektetni.



