 |
Izraelbe Franciaországból érkezett a rabbi. Feltett szándéka volt, hogy oda, vagyis haza érkezve közvetíteni fog a béke érdekében izraeliek és palesztinok között. Kiváltképp ott, ahol otthonos, vagyis a vallási vezetők körében. Néhány hónap múltán döbbenten állapította meg, hogy izraeliek és palesztinok jóformán semmit sem tudnak egymásról, a szomszéd történetéről és sorsáról.
Az esetet Avi Primor beszéli el könyvében, mely arról szól, mi is a terrorizmus, és kik haszonélvezői. A szerző a tel-avivi egyetem rektorhelyettese volt, jelenleg a herzliyai egyetem Európa-tanulmányok intézetének vezetője. Korábban Izrael nagyköveteként dolgozott Brüsszelben, az Európai Bizottságnál, majd Bonnban. Egyik „munkanyelve” a francia. Könyvét párizsi kiadó felkérésére franciául írta.
A terrorizmust általában, azon belül a közel-keleti, izraeli-palesztin kérdést azért elemzi, hogy a párbeszédre módot találjon. A párbeszédről tréfabeszédet idéz. A kisdiák nem tudja, mi a dialógus. A monológot ismered? – kérdi a tanár. Nem. Az az – szól a magyarázat -, amikor valaki egymagában beszél. Jó, és akkor mi a dialógus? Ugyanaz, csak ketten csinálják. A professzor szerint az izraeli-palesztin párbeszéd jelenleg éppen ilyen.
Kitetszik ebből is, hogy Primor figyelmet ébren tartó tanárként ír. Tanulmánya az egyik legalaposabban dokumentált munka az égető kérdésről. Kölcsönös engedményeket sürget, hogy a két nép végre békében élhessen. Munkáját, derűlátóan, unokáinak ajánlja, akik, reménye szerint, „az első olyan nemzedékhez fognak tartozni, mely békében él a Közel-Keleten”.
