Uralkodó eszmék

Maguk a gondolatok és eszmék benne vannak a történelemben. Nem az termi ezeket, s nem ezek teremtik a történeti valóságot. Kölcsönös függésük és összefüggésük rendszere bonyolultabb ennél – fejtegeti François Dosse. Könyvében ezért foglalkozik a gondolatoknak és „termelőiknek”, a gondolkodóknak a társadalomtörténetével. A párizsi professzor új könyvének első fele az értelmiség-történeti kutatásokat tekinti át. Franciául ennek nagy hagyományai vannak. A Dreyfus-ügytől Sartre-ig folyamatos az értelmiségi szerepvállalás. Az, amikor az értelmiség – a példaadás szándékával is – olyasmivel foglalkozik, ami „nem tartozik rá” (mint irodalmi, bölcseleti „szakemberre”). A köztéren így szereplő értelmiségről több nagymonográfia szól tehát: a főbb szereplőket és intézményeiket bemutató (Julliard
-Winock-féle) történeti enciklopédia éppúgy, mint a XX. század második felének párizsi szellemi mozgásait, az „írástudók törzsi életét” feltérképező szociográfia (a Rémy Rieffelé). Az eszmetörténet elnevezésnek viszont franciául támadt néhány mellékzöngéje – mondja Dosse. Könyve második felében ennek irányzatait – Lovejoytól Berlinen át Kosseleckig – úgy tekinti át, hogy a tüzetes szemle az eszmék és az

A gondolatok társadalmi „vaskosságukban” jelennek így meg. Tegnap és ma között pedig folyamatos a párbeszéd, hiszen „jelenünkből kiindulva tesszük föl kérdéseinket a múltnak” – írja Dosse.