a Pénzügyminisztérium; Draskovics Tibor 2006 végéig 3,5 százalékra akarja mérsékelni a pénzromlás ütemét, amihez meg kívánja nyerni a jegybank támogatását is. E kijelentésével a tárca vezetője minden eddiginél nagyobb lépés tett annak érdekében, hogy tartóssá váljon a magyar gazdaság iránt az utóbbi időben megnőtt bizalom. Az euró bevezetéséhez szükséges maastrichti követelmények teljesítése közül ugyanis – az államháztartási hiány csökkentése mellett – az infláció leszorítása tűnik a legnehezebbnek. Ahhoz, hogy a kormányzati elképzeléseknek megfelelően 2010-ben végre be lehessen vezetni a közös európai fizetőeszközt, 2008 elejére a magyar gazdaság egyensúlyi mutatói nem térhetnek el jelentősen az euróövezet hasonló adataitól. A 2006 végi 3,5 (plusz-mínusz 1) százalékos pénzromlás beleillik ebbe az ütemezésbe. Ráadásul az infláció mértéke és az államháztartási deficit lefaragása összefügg: ha az előbbi csökkentése mellett eltökélt a PM, az utóbbit sem engedheti „elszállni”.
A pénzügyi tárca és a jegybank között kibontakozni látszó együttműködés – a közös inflációs cél deklarálása – háttérbe szorítja a monetáris tanács tagjainak kinevezése körül fellángolt politikai vitát. A kormányfői és/vagy a jegybankelnöki kinevezési procedúra megítélése azon nyomban veszíthet jelentőségéből, mihelyst a Magyar Nemzeti Bank vezetése meg lehet győződve arról, hogy az infláció leszorítása a kormánypártoknak is érdekükben áll. Még kisebb jelentősége lenne a monetáris tanács létszámának és összetételének, ha a költségvetési hiány mérséklésének kormányzati ütemtervét az éppen hatályos büdzsé vissza is igazolná. Ebben az esetben végleg világossá válna mindenki számára: a minél előbbi eurózóna-tagság nemcsak a jegybanknak, hanem a kormányzatnak is elemi érdeke.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
