 |
Jó a gyerek matematikából, de hadilábon áll a történelemmel, a rajzzal. Mi lenne nagyobb baj: ha a gyenge, vagy ha a jó tárgyakból rontana? Hasonló a már-már közhelyszerűvé vált képlet a hazai gazdaság megítélésében: a „reálgazdaság” úgymond jól teljesít, az ipari termelés, az export, a beruházások fellendülnek, a GDP növekedésének üteme eléri a 4 százalékot, csak kár, hogy a belső és a külső egyensúly, az államháztartási és a fizetés mérleg megbillent. Hozzá kell tennünk: 2004 közepén az erős és a gyenge „tantárgyakban” is kellemetlen meglepetés következett be: a reálgazdaságban is, az egyensúly terén is nőttek a kockázatok.
A Figyelő Gazdasági Kockázati Indexe (EcoRisk) az év közepi adatok alapján mindössze 47,6 pont, több mint 3 ponttal kisebb a negyedévvel korábbi értéknél (Figyelő, 2004/32. szám). A negyedévenként, szakértőink – Bartha Attila, a Kopint-Datorg Rt., Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő Rt., valamint Török Zoltán, a Raiffeisen Bank Rt. közgazdásza – segítségével, objektív statisztikiai mutatók alapján számított EcoRisk százpontos skáláján a magasabb indexérték mutatja (jobban mondva mutatta volna) a kedvezőbb helyzetet, azaz azt az állapotot, amelyet alacsonyabb kockázatok jellemeznek.
SÜLLYEDÉS. A múlt év közepétől az addig csaknem egy éven át kedvező konjunktúrában a második negyedév zordabb széljárást hozott, a nyugat-európai, illetve azon belül is a számunkra legfontosabb német piacok fellendülése elmaradt a várttól. Idehaza pedig lelassult a gépberuházások növekedése. Végül is a konjunkturális kockázati alindex 13,9 ponttal – 50,6 pontra – zuhant, és ez döntőnek bizonyult a teljes mutató, az EcoRisk süllyedésében is.
 |
Közben az egyensúlyi alindex szerényebb mértékben, mindössze 1 ponttal esett, ám ez aligha feledtetheti, hogy e téren a kockázat 2002 vége óta egyfolytában magasnak tekinthető. Alkalmazott sémánk szerint ugyanis egy-egy részmutató 20 pont alatt nagyon magas, 20-40 pont között magas, 40-60 pont között közepes kockázatot tükröz, e fölött pedig alacsony, illetve nagyon alacsony rizikóról beszélhetünk; márpedig az egyensúlyi összetevők – a folyó fizetési mérleg, az államháztartás, a lakossági megtakarítás és a tőkebeáramlás – alakulása terén magas kockázatok mutathatók ki.
Az államháztartási és a folyó fizetési mérleg hiánya egyideűleg, egymással „versengve” emelkedik. A büdzsé tizenkét hónapra visszamenőleg összesített, GDP-hez viszonyított hiánya a tavaly év végi 5,9-ről június végére 7,9 százalékra dagadt, míg a folyó fizetési mérlegben 9,0 helyett már 9,3 százalékos mínusz alakult ki az év közepére. Egyre többen beszélnek ikerdeficitről – arról, hogy a büdzsében keletkező többletkiadások okozzák a folyó fizetési mérleghiány további duzzadását, bár a közvetlen összefüggés a kétféle deficit növekedése között nem mutatható ki egyértelműen. A gépberuházások említett megtorpanása kétségkívül arra utal, hogy a külső mérleget a fogyasztás és az épületberuházások – ezen belül is a jó részben az állami kamattámogatással finanszírozott lakásépítkezések – folytán növekvő import terheli. Összességében azonban a fizetési mérleg nem az áruforgalmi deficit miatt romlik (hiszen az export valamivel gyorsabban nő, mint az import), hanem az idegenforgalmi bevételi többlet további apadása, valamint a külföldi tulajdonosok megugró jövedelem-kivonása miatt. A büdzsében speciális gondot okoznak továbbá a tervezés során túlbecsült forgalmiadó-bevételek, amelyekben az EU-csatlakozás után a vártnál nagyobb kiesések keletkeztek.
 |
IKERDEFICIT? Bár a lakossági eladósodás lelassult, és így a nettó megtakarítások GDP-hez viszonyított, tizenkét havi szintje a fél évvel korábbi 0,2-ről 1,5 százalékra nőtt, döntő részben változatlanul külső forrásokból tömik be a rést a termelés és a fogyasztás között. Ennek elsődleges formája pedig az eladósodás a külföldi hitelezőkkel szemben, miután az adósságot nem növelő nettó tőkebeáramlás – részben persze a hazai cégek külföldi befektetéseinek egyébiránt örvendetes gyarapodása miatt – a GDP 1 százalékát sem éri el.
Mindennek ellenére a pénzpiacok lényegesen nyugodtabbak, mint 2003 második felében, a pénzügyi kockázatok csökkentek. Sőt, a második negyedévben ezen a téren tapasztaltuk a legnagyobb stabilitást: a pénzügyi alindex a tavaly év végi 59,8-ról 62,4 pontra emelkedett, azaz átkerült az alacsony kockázatok tartományába. A forint ingadozása kismértékű, és mérséklődött a forinthitelek kamatprémiuma, bár ez június végén még mindig meghaladta a 9 százalékpontot. A tízéves hazai államkötvények hozamfelára a német Bundhoz képest az év közepén 4 százalékpont alá süllyedt (szeptember végére viszont ismét 4,37 százalékpontra emelkedett). Bár a kormányfőváltás után engedtek a 4,6 százalékos államháztartási célból, és a kormány immár a GDP 5,0-5,3 százalékának, a jegybank pedig 5,8 százalékának megfelelő hiányt tart reálisnak, a pénzpiac ezt magas kamatszinten bár, de tudomásul vette. Egyelőre.
