Meredek esésbe kezdett a múlt hét elején a dollár árfolyama, és a trend tartósnak ígérkezik. Magyarázatokban szokás szerint nincs hiány, de azt persze nem lehet tudni, miért most indult be a folyamat.
A dollár vesszőfutásának fő okaként az Egyesült Államok egyre hatalmasabb kereskedelmi mérleghiányát szokás emlegetni. Kétségtelen, hogy ennek tartóssága és a deficit folyamatos növekedése a zöldhasú ellen szól. Ez viszont egy hónapja, vagy fél éve is ugyanígy volt, mégsem mozdult el számottevően az árfolyam. A kilencvenes évek közepétől 2002-ig tartó dollárboomot, majd a tavalyi jókora gyengülést követően ugyanis az amerikai valuta az idén meglehetősen stabilnak látszott: az euró/dollár keresztárfolyam az 1,3-at közelítő csúcsról 1,2 alá hanyatlott, majd jó ideig az 1,21–1,24-es sávban folyt a kereskedés.
Sokáig az sem látszott meg egyértelműen a dolláron, hogy az olajár egy év alatt mintegy 80 százalékkal emelkedett, ma viszont természetesen ez is a magyarázatok között szerepel. Az olajexportáló országok a magas olajár nyomán befolyó egyre több pénzt mind kevésbé kívánják dollár alapú instrumentumokba fektetni, s egyes hírek szerint a százmilliárd dollárra rúgó orosz devizatartalék egy részét is euróra konvertálják.
Úgy tűnik, az amerikai gazdaság eurózónát tartósan leköröző növekedése és a kamatemelési ciklus beindulása egyelőre senkit sem érdekel. Nem tudni, hol borult fel az egyensúly a világ legfontosabb devizapárjában, az viszont tény, hogy a hangulat egyre dollárellenesebb. Lehet, hogy az október 14-én publikált, s újabb rekorddeficitről szóló adat volt az a bizonyos szikra, mindenesetre tény, hogy amikor a múlt hét közepén az euró/dollár kurzus áttörte a hét havi csúcsnak bizonyult 1,256 körüli szintet, a technikai jellegű eladások szinte pánikszerűvé váltak. A piaci szereplők egyre nagyobb része szerint dőlt el aznap véglegesen az idei trend, a dollár erősödésében bízók most kényszerűen zárják pozícióikat. Egyes vélemények szerint sokan lehettek olyanok, akik abban a régi törvényszerűségben hittek, hogy választási évben erősödik az amerikai pénz, a legfrissebb események láttán azonban ők is mentik a menthetőt, azaz zárják pozícióikat, veszik az eurót.
Ahogyan az olajár esetében is ádáz vita dúl a szakértők körében, hogy az 55 dolláros barrelenkénti árban hány százalék a terrorfelár, úgy a dollárnál sem lehet meghatározni, hogy mekkora a mostani ugrásban a technikai tényezők szerepe. A várakozások azonban egyértelműen arra utalnak, hogy a dollár az eddigi rekordmélységnél, 1,2927-nél akár napokon belül lejjebb eshet, sőt középtávon a deficit további növekedése esetén a húszéves elméleti – az euróövezeti tagvalutákból visszaszámolt – mélypontot jelentő 1,42-es szint elérése sem zárható ki. A következő hetekben viszont még arra lehet számítani, hogy az exportőrök védelmében az európai gazdaságpolitikusok és jegybankárok verbális intervencióval kísérlik majd meg lefékezni az euró dollárral szembeni túlzott erősödését.
