Néplapozó

Bulvár stílusban indította bevezető kampányát a hétfőn megjelent, magát független, közéleti újságként definiáló Reggel. Az Axel Springer Magyarország Kft. új lapja a szintén e kiadó érdekeltségi körébe tartozó Világgazdaság című üzleti napilapban egy egész oldalon mutatkozott be, formailag szerkesztőségi felületen, tartalmilag hirdetésben. A cím- és hátlap kivételével fekete-zöld oldalak ezúttal harsány színeket kaptak, s a pr cikk szövege sem elitlapot sejtetett, hiszen a négy országos politikai napilapot egy kalap alá véve megállapította, hogy ezek „közvetlenül vagy közvetve pártok és hozzájuk közel álló intézmények felügyelete alá tartoznak. Emiatt politikai függetlenségük erősen megkérdőjelezhető.” Néhány sorral lejjebb pedig ennél is tovább ment, leszögezve: „Budapesten nincs független napilap.”

Aligha hihető, hogy e kijelentés a Világgazdaság szakújságírójának tollából származik – a szöveget nem is szignálta senki. A négy országos napilap ugyanis nem egyforma: kettő – a Magyar Nemzet és a Népszava – valóban köthető párthoz, de a tulajdonosi struktúra ezt inkább csak sejteti, igazából a tartalom alapján sorolhatók be „fideszes”, illetőleg „MSZP-s” kategóriába (lásd külön írásunkat). A Népszabadság 26,5 százalékban a jelenlegi MSZP-hez köthető Szabad Sajtó Alapítvány tulajdonában van, ám 49,97 százalék a svájci Ringier kiadóé, amely további 17,68 százalékot vásárolt a Bertelsmanntól, s folyamatban van a versenyhatósági eljárás arról, hogy ezt megtarthatja-e (további 5,5 százalék a Népszabadság Egyesület, 0,4 százalék a dolgozók tulajdona). Itt tehát a többségi tulajdon közvetve sem párté, hanem egy nagy nemzetközi kiadóé. A legnehezebb azonban a Magyar Hírlapra ráütni a „pártfelügyelet” bélyegét, ez ugyanis száz százalékban a Ringier kiadóé.

Papp Béla, a Ringier Kft. ügyvezető igazgatója vissza is utasítja a vádat. „Egyértelmű, hogy hamis az állítás, a Ringier kiadó független” – szögezi le. Lengyel L. László, a Népszabadság Rt. vezérigazgatója egyenesen felháborítónak tartja, hogy a Reggel kiadója a többiek minősítésével kezdi a kampányát. „Ha ez így folytatódik, nem hagyjuk majd szó nélkül” – jegyzi meg.

POLITIKAI SZEREP. Az, hogy egy kevéssé tőkeerős háttérrel rendelkező politikai napilap – anyagi támogatásban is reménykedve – párthoz közelivé váljon, érthető. A magyar piac nem tart el négy komoly országos hírlapot. Mint a gazdálkodási eredményekből is kitűnik (lásd a táblázatot), ha egy ilyen lap nyereségessé válik is, akkor sem képes kitermelni az ágazatban elvárt 10 százalék körüli árbevétel-arányos üzemi eredményt. (A 2003-ra 7,7 százalékos rátát kimutató Magyar Nemzet adatai egyébként elgondolkoztatók: a megelőző évben jóval magasabb árbevétel mellett üzemi veszteséget produkált, márpedig ilyen változást gazdálkodási javulással nehéz megmagyarázni.)

Pártok számára is logikus lépés lehet egy-egy lap támogatása, hiszen ezáltal szócsövet nyernek maguknak. Elég egyetlen orgánumnak szivárogtatni – ha a hír érdekes, a többi médiumban is nyilvánosságot fog kapni. Nyugat-Európában is előfordul, hogy egy párt újságot vesz magának: a német szociáldemokrata párt (SPD) médiaholdingja, a DDVG az idén „megmentette” a komoly veszteségekkel küzdő Frankfurter Rundschaut.

A közéleti-politikai lapok külföldön is teret veszítenek (lásd cikkünket az 52-53. oldalon). Mostanában elsősorban az internetet emlegetik veszélyként, s való igaz, hogy az internetezők mindenekelőtt hírek, információk szerzésére használják a világhálót (a Szonda-Ipsos idei első félévi felmérése szerint az 1,93 millió internethasználó 84 százalékáról mondható ez el). Magyarországon az Index vagy az Origo látogatottsága összemérhető egy-egy napilap olvasottságával (előbbit a Szonda-Ipsos adatai szerint naponta 137 ezren, utóbbit 308 ezren látogatták átlagosan az idei első negyedévben). Ám ha a fogyasztási szokásokat tekintjük, erre a médiumra kevesebb időt szánnak az emberek, mint a hírlapokra. A legtöbb időt a televízió viszi el, s ez az a médium, amelyik a reklámpiacon is tarol, s a leginkább elszívja a hirdetőket a nyomtatott sajtótól.

„Attól, hogy egy új médium megjelent, még sosem tűnt el egy régebbi, ezt láttuk a televízió és a rádió esetében is. Az internettel is csak a média mix változik” – vélekedik Julien Jacob, az OPA Europe, az online kiadók európai szövetségének elnöke. Hozzátéve, hogy a szokások átalakulnak, különösen a fiataloknál. Az internet tehát kihívás a kiadóknak, ugyanakkor jó eszköz például egy márka bevezetésére, fiatalabb olvasók megnyerésére. Ha jól használják, nem versenytársa, hanem kiegészítője a nyomtatott sajtónak. Ez annál is inkább így van, mert az internetes újságokat a túlnyomó többség személyi számítógépen böngészi, ez pedig nem megy akárhol – például metrón, vonaton -, oda kell ülni az asztal mellé.

A kiadók fel is ismerik ezt a kiegészítő szerepet, s ma már valamirevaló újság nincs online megjelenés nélkül. A legújabb dilemma a fizetős tartalom bevezetése. Ezzel világszerte próbálkoznak, növekszik is az ebből származó bevétel. „Az internetes reklámköltés azonban nagyobb ütemben nő” – mondja Julien Jacob. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a teljes tartalmat sehol sem merik fizetőssé tenni, csak külön szolgáltatásokért, emelt szintű tartalomért kérnek pénzt az online újságok.

KÖZÉPÚTON. A bulvárlapoktól nem vesz el közönséget az internet, ezek olvasottsága – miként itthon a Blikké – az egeket ostromolja. Ugyanakkor a regionális lapok példányszáma évek óta stabilnak mondható. Érthető tehát az Axel Springer próbálkozása egy fővárosi, de országos terjesztésű, középutas (a komoly és a bulvárlapok közé eső) lappal. Igaz, a szakmában nincs egyetértés a Reggel besorolását illetően. „Korszerű néplap, hasonló a USA Today-hez” – vélekedik Papp Béla. „Közéletinek titulálják, és nem tesznek pucér fenekeket a címlapra, hogy a prűdebb közönség is megvegye, de attól még nem komoly lap” – fanyalog viszont egy szakértő. Erre utal az ára is:10 forinttal drágább a Blikknél, de olcsóbb a Mai Napnál és a Színes Mai Lapnál, no meg valamennyi komoly országos napilapnál.

A hétfői első számot nézve kétségtelen, hogy a Reggel komolyabb, mint a Blikk, nem a véres és a „ki kivel” történetekre helyezi a hangsúlyt, de az is biztos, hogy a szerkesztőinek más srófra jár az agyuk, mint a négy országos politikai napilap szerkesztőinek. Utóbbiak hétfői számában például mindenütt fényképpel került a címlapra az MSZP kongresszusa, míg a Reggelben az Újpest-Fradi meccs „ért meg” fotót a címlapon. A „négyek” viszont – a Népszavát kivéve – Lékó Péter sakkvilágbajnoki döntőjét értékelték címlapképes sporthírnek. A Reggelben hangsúlyos a sport, hétfőn négy oldalt kapott, (a többiek két oldalt szenteltek neki), miközben a belpolitika és a külpolitika egy-egy oldal. Van két oldal gazdaság, benne főanyagként interjú Straub Elekkel, a Matáv elnök-vezérigazgatójával – az első kérdésből azt az „újdonságot” tudhatjuk meg, hogy „a Magyar Postából született Matáv 1993-ig állami tulajdon maradt”. Küllemét tekintve a Reggel színesebb, és több fotót közöl a többinél.

Tulajdonosi hátterek A Magyar Nemzetet kiadó Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-nek 1994-től 2000-ig tulajdonosa volt az a Mahir Rt. (illetőleg annak leányvállalata, a Mahir Lap- és Könyvkiadó Rt.), amelynek igazgatósági elnöke 1998-ig Simicska Lajos volt, valamint az a B-Reklám Kft., amelynek a tulajdonosi körében szintén fellelhető volt a Fidesz-kormány idején kinevezett adóhivatali elnök. Az Igazságügyi Minisztérium online céginformációs rendszere szerint 2000-ben bekerült a tulajdonosi körbe Liszkay Gábor főszerkesztő, s az amerikai Delaware államban bejegyzett A.A.B.Marketing Services. Utóbbi 2003 áprilisában kivált, majd 2004 februárjában megjelent a Pro-Aurum Vagyonkezelő Rt., amelynek többségi tulajdonosa Sárkány Nagy Erzsébet, annak a Nagy Eleknek a testvére, aki 2002-ig az Orbán-kormány autópálya-építéseit kivitelező Vegyépszer igazgatósági elnöki tisztét töltötte be. A Népszavát 2003 januárjában az NSZ 1999 Rt. eladta az Editorial Kft.-nek, amely Börcsök Dezső és felesége tulajdonában van. Börcsök Dezső a rendszerváltás előtt MSZMP-s parlamenti képviselő volt, majd 1991-től a Budapesti Elektromos Művek Rt. vezérigazgatója, 1994-től elnök-vezérigazgatója, 1999-ig ismét vezérigazgatója, onnantól 2001-ig igazgatósági tagja, jelenleg pedig felügyelőbizottsági tagja.

ESÉLYEK. A Reggel mellett szól, hogy a számos megyei napilappal rendelkező Axel Springer palettájáról a hirdetők szempontjából eddig nagyon hiányzott az értékes fővárosi közönséget elérő lap. Ám a kiadónak meg kell oldania azt a problémát, hogy azokban a megyékben, ahol van vidéki lapja, az országos terjesztésű Reggel ezeknek teremthet konkurenciát. A sikerben kétkedők arra mutatnak rá, hogy új fővárosi lap a rendszerváltás után nem élt meg nálunk (azelőtt az Esti Hírlap sikeres volt). Megbukott a Budapesti Nap is, igaz viszont, hogy az nem rendelkezett az Axel Springerhez hasonló kiadói háttérrel – a Budapesti Piac Rt. jegyezte. „Az Axelnek van saját nyomdája, hírgyára, fotógyára, jóformán melléktermékként megcsinálhatja a lapot, miközben a fővárosi szerkesztőség a vidéki lapoknak szállít anyagot” – mutat rá egy, a területen jártas szakember. Az összedolgozás pedig azt valószínűsíti, hogy a Reggel tartalma az Axel vidéki lapjainak színvonalán lesz – ennek az első szám sem mond ellent.

Sokan osztják azt a véleményt, hogy a Reggel a politikai és a bulvárlapok piacából is elvehet. „Ez kihívás mind a Blikknek, mind a Népszabadságnak, de az egész piacnak is. A kisebb bulvárlapok, mint a Napi Ász vagy a Színes Mai Lap jövője kilátástalan” – vélekedik Papp Béla. A Ringier Kft. ügyvezetője ugyanakkor úgy látja, hogy a hirdetési piacon akár az ingyenes terjesztésű Metro is veszíthet. Bízik viszont abban, hogy a Magyar Hírlap példányszáma nem csökken. „Lojális olvasói vannak” – mondja, s a Figyelő kérdésére ismételten cáfolja, hogy bezárnák a lapot. „Előrehaladott tárgyalásaink folynak más befektetőkkel, akik biztosítani tudják a lap fejlődését” – közli Papp Béla.

„Kihívást jelent a Népszabadságnak, de komoly veszélyt nem, mert az újság olvasótábora hűséges” – állítja Lengyel L. László, hozzátéve, hogy a példányszámuk stabil, a Magyar Terjesztés Ellenőrző Szövetség (Matesz) által auditált adatok szerint január óta 160-164 ezer között ingadozik. Mint mondja, a Reggel olyasmivel próbálkozik, ami még nem volt, s maga is kíváncsi, sikeres lesz-e. Bayer József, az Axel Springer Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója nyilván bízik a sikerben, de a Figyelőnek sem erről, sem másról nem kívánt nyilatkozni.