A kár a milliméter egyszázezred részének megfelelő elmozdulást is képes érzékelni az a detektor, amelyet az amerikai védelmi minisztérium egyik kutatóközpontja, a Sandia National Laboratories fizikusai fejlesztettek ki. A rendkívüli érzékenységű eszközt az a kutató, Dustin Carr alkotta meg, aki néhány évvel ezelőtt a szilíciumból kivésett nanoméretű tárgyak, például a nanogitár megalkotásával vált ismertté.
Nanofésűk fedésben. Nincs náluk pontosabb mozgásérzékelő.
Az új detektor a tárgyak mindössze tíz nanométernyi elmozdulását is jelzi, így érzékenyége a ma használatos mozgásdetektorokénak mintegy ezerszerese. Működése a fény sajátos viselkedésén alapul, s az alábbi példával szemléltethető: ha két egymást fedő fésűt hátulról megvilágítanak, majd az egyik fésű elmozdul, a másik mögül kilépő fény ereje a takarási viszonyok módosulása miatt alaposan megváltozik. Nanoméretekben ugyanez történik. A kutatók úgy építik fel a szilíciumból a csipgyártásban használt módszerekkel előállított detektort, hogy a parányi lézerdiódával megvilágított egyik nanofésűt rögzítik, míg a másik a gyorsulást mérű szenzorokhoz hasonlóan kilenghet; így a fogak közötti távolságnak megfelelő elmozdulásokat már jelzi a rendszer.
A Sandia szerint a jelenség alapján gyártott detektorok az épületfelügyeletben hasznosíthatók, földrengés-előrejelzésre, vagy járművek, repülőgépek alkatrészeinek monitorozására lesznek alkalmasak – ha minden jól megy, már három éven belül.
