Kontinensünkön Skandinávia vezet napilapolvasás terén: az uniós rangsorban Finnország és Svédország áll az első két helyen, de dobogós Németország is. A még a legutóbbi bővítés előtti unióban végzett felmérés szerint elsősorban a kontinens északi felén olvasnak sokat (lásd a grafikont). Ezt a hajlamot kihasználva a kiadók el is látják olvasnivalóval a közönséget. A 82 millió lakosú német piacon például a 135 független kiadó összesen 355 napilapot ad ki rendszeresen. Az értékesített példányszám e szegmensben 2002-ben 31,1 millió volt, ezen belül 17,1 millió darab a helyi, illetve regionális napilapokból fogyott. A 8 milliós Ausztriában 15 napilap jelenik meg, szinte mind a 9 tartománynak van külön lapja. Sőt, ezek közül némelyik országos terjesztésű.
Európa nyugati és keleti felén is a bulvársajtó tarol
Ha a lapok műfaját tekintjük, már nem ilyen szívderítő a kép: a bulvársajtó tarol. Ausztriában 2,9 millióan olvassák az erősen bulvárjellegű, tabloid formájú Neue Kronen Zeitungot, amely inkább a középtől jobbra elhelyezkedők lapja, a populista mozgalmak felkarolója. Az utána következő legnépszerűbb lap, a Karintiát és Stájerországot kiszolgáló Kleine Zeitung mintegy 800 ezer olvasóval büszkélkedhet; az adat jelzi a regionális lapok fontosságát. Ez után jön a Kurier, amely egyértelműen liberális beállítottságú, s bulvárjellege nem domináns. A komoly Der Standard és Die Presse azonban csak a negyedik, illetőleg a hetedik helyet tudja megszerezni, 390 ezer, illetőleg 340 ezer olvasóval, köztük két regionális lap szerepel a toplistán.
CSÚCSTARTÓK. Németországban a piacvezető bulvárlap a Bild, amelyből naponta 4,4 millió példányt értékesítenek. Belgiumban is a bulvár az úr: messze lekörözik az országosan terjesztett minőségi napilapokat. Az abszolút csúcstartó a flamand nyelvű Het Laatste Nieuws, a maga 1 milliós napi eladott példányszámával. Szorosan követi francia nyelvű megfelelője a La Derniere Heure/Les Sports, 900 ezres eladási mutatóval. Hasonló a helyzet Romániában: a legjelentősebb bulvár napilap a Ringier tulajdonában levő Libertatea, amely naponta 330 ezer példányban kerül az utcára. Igaz, a második jócskán lemarad mögötte: a román tulajdonban levő Ziarul alig 25 ezer példányban fogy el.
A bulvárlapok erősségét jelzi az osztrák Media Analyse elemzése is, amely azt vizsgálta, milyen arányban olvasnak egy-egy lapot a legmagasabb végzettségűek. Ez a felmérés legutóbb azt a meglepő eredményt hozta, hogy míg 22 százalék a Der Standard olvasója, a második helyen már a Kurier áll, 20,2 százalékkal, és csak a harmadik a Die Presse, 20 százalékkal, a negyediken pedig a Kronen Zeitung tanyázik, 18,9 százalékkal.
Szívderítően eltér az uniós trendtől a 11 országos és 38 regionális napilapot felmutató Lengyelország, ahol a komoly, liberális Gazeta Wyborcza vezet 500 és 600 ezer között mozgó példányszámmal. A demokratikus elveket és a gazdasági átalakulást támogató lap nem kötődik politikai párthoz, tulajdonosa az „örök ellenzéki” Adam Michnik, s az elmúlt években részt vásárolt benne az amerikai Cox Enterprises is. A lapot a bulvársajtó kategóriába sorolható, svéd tulajdonú Super Express követi, amely 370 ezres példányszámával csak nehezen állja a versenyt a piacra az idén berobbant Axel Springer-tulajdonban lévő – a német Bild mintájára készülő – Fakt című újsággal, ez utóbbi 300 ezres példányszámot ért el.
Nemcsak Ausztriában vannak félig-meddig országosnak tekinthető regionális lapok, hanem Németországban is, ami a tartományi rendszer meghatározó szerepéből következik. A négy vezető országos napilapnak, a Süddeutsche Zeitungnak (430 ezer példány), a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak (380 ezer példány), a Die Weltnek (250 ezer példány), illetve a Frankfurter Rundschaunak (185 ezer példány) is meghatározó a regionális kötődése.
A belga napilappiac nyelvek mentén „hasad”, olykor példányszámban is tükrözve a lakosságot, amely 6 millió flamand és 4 millió francia ajkúból áll. Az országos minőségi napilapok közül az inkább baloldali Le Soirt olvassák a legtöbben, naponta 100 ezer példányban fogy el. A kereszténydemokrata értékeket valló La Libre Belgique olvasótábora körülbelül fele akkora. Flamand oldalon a kereszténydemokrata gyökerekkel rendelkező De Standaard a listavezető (80 ezres példányszámmal), megelőzve a De Morgent (55 ezer) és a gazdasági profilú De Tijdet (40 ezres példányszám).
Nyugat-Európában jellemzőnek tekinthető az osztrák lapok példája, amelyek pártoktól függetlenek, de ez nem jelenti azt, hogy nincs markáns, a tulajdonos szemléletét követő irányvonaluk. Igaz, kifejezetten pártlap is létezik, ám a Volskstimme, a kommunista párt kiadványa ma már csak hetilap, míg a Szabadságpárt szintén újság kiállítású orgánuma, a Zur Zeit, kéthetente jelenik meg. Németországban pedig éppen az idén vásárolta meg a szociáldemokrata párt (SPD) médiaholdingja, a DDVG a veszteséges Frankfurter Rundschaut. Igaz viszont, hogy a szerződés részét képezi, hogy a lap független marad, s ennek betartását kuratórium felügyeli.
ELHAJLÁSOK. Lengyelországban a jelenlegi kormánypárthoz, a Baloldali Demokratikus Szövetséghez (SLD) közel álló Trybuna 110 ezres példányszámot ér el. A jobboldali, sokszor nacionalista megnyilvánulásáról híres Radio Maryjához közelálló Nasz Dziennik pedig 250 ezres példányszámot tud felmutatni. Romániában mostanában a nagy külföldi kiadók tulajdonában lévő lapok függetlensége is megkérdőjeleződik, ugyanis mind a német Westdeutsche Allgemeine Zeitunghoz (WAZ) tartozó Romania Libera, mind a svájci Ringier kezén lévő Evenimentul Zilei szerkesztősége nyílt levélben tiltakozott az ellen, hogy a tulajdonosok „beavatkoznak a szerkesztői politikába”, és – a rivális Jurnalul National mintájára – kevésbé ellenzékire, egyúttal bulvárosabbra akarják átformálni a két szerkesztőséget. A tulajdonosok cáfolják a vádakat. Az Evenimentul Zilei a jobboldali olvasótábor lapja, hivatalosan 122 ezer példány fogy belőle. A szintén jobboldali Romania Libera példányszáma ennél szerényebb: 76 ezer. Ezzel a harmadik-negyedik helyet foglalják el az országos politikai napilapok között. Az első a román tulajdonban levő, enyhén baloldali Adevarul. A Ceausescu-idők egykori kommunista pártorgánuma, a Scinteia átkeresztelt utódlapja napi mintegy 140 ezer példányban jelenik meg, igaz, ez a szám fokozatosan csökken. A második helyezett a Dan Voiculescu humanista pártvezér sajtóbirodalmának részét képező Jurnalul Nationalé, amely átmenet a politikai és a bulvár napilap között. Ennek, valamint új formátumának és agresszív reklámkampányának köszönhetően példányszáma a januári 33 ezerről júniusra elérte a 132 ezret.
