A kormányoldal a jegybanktörvény módosítására készül. A beterjesztett javaslat értelmében változna a Monetáris Tanács tagjainak kijelölési rendje, úgy, hogy a kormányzatnak nagyobb beleszólása lenne a névsor összeállításába. Egyetért ezzel a változtatással?
– Nem ez a legsúlyosabb probléma, hanem az, hogy a törvénymódosító javaslat a mandátumuk lejárta előtt szüntetné meg két jegybankalelnök Monetáris Tanácson belüli tagságát. Ez nagyon durva beavatkozás az MNB függetlenségébe. Igaz, 1991 óta számos próbálkozás történt, amellyel csorbítani akarták a jegybanki függetlenséget, de arra eddig nem akadt példa, hogy az intézmény legfelsőbb döntéshozói testületén belüli megbízatást annak lejárta előtt akartak volna törvénymódosítással felszámolni. Ráadásul a kormányzat az elmúlt időszakban fölöttébb gyakran bírálta az MNB monetáris politikáját, így az, hogy ebben a hangulatban állt elő egy ilyen a törvénymódosítással, csak még inkább jelzi: a monetáris politika megváltoztatásának szándéktól vezérelve be akar avatkozni a jegybank függetlenségébe úgy, hogy egy nagyon veszélyes precedenst teremt. Ha ez a törvény életbe lép, mi fogja megakadályozni a jövő kormányait, hogy ugyanígy viselkedjenek, ha nem tetszik nekik a monetáris politika?
– Mindeközben bőven várna feladat mind a kormányzatra, mind a jegybankra. Joaquín Almunia, az Európai iBizottság gazdasági és pénzügyi ügyekért felelős tagja szerint, amennyiben az új tagállamok nem teljesítik a konvergencia programban foglaltakat, akkor megvonható tőlük az uniós kohéziós támogatás. Reális ez a veszély?
– Úgy gondolom, a támogatások felfüggesztésére csak végső esetben kerülhet sor. Almunia maga mondta – bár nem ezt a kifejezést használta -, hogy ez mint Damoklesz kardja lebeg a fejünk felett. Az Európai Bizottság azt szeretné elérni, hogy az országok a saját érdekükben teljesítsék a konvergencia programot.
– Mennyire tekinti kőbe vésettnek a 2010-es eurócsatlakozási időpontot, illetve várható-e, hogy az elhúzódó költségvetési konszolidáció miatt ez a céldátum tovább tolódik?
– Azt reméljük, hogy a 2010-es euróbevezetés kőbe vésett, és bátorító, hogy Gyurcsány Ferenc kormányfő is kitart emellett. Fontosnak tartom leszögezni, hogy erre az időpontra elérhető a tagság. Jövőre a GDP-arányos államháztartási hiány 4,6-4,7 százalék lesz, innen kell 2008-ig 3 százalékra mérsékelni a deficitet. De egy növekedő gazdaságban ezt véghez lehet vinni. Olyankor érdemes felgyorsítani a hiány lefaragását, amikor a világgazdaság bővül. Most kedvező a klíma.
– A kormány folyamatosan kamatcsökkentésre akarja rábírni a jegybankot, az MNB szerint azonban a nagy költségvetési hiány indokolja a magas rátát. Hétfőn a jegybank 50 bázisponttal csökkentette a kamatot, de miként lehet tartósan kitörni ebből a végeláthatatlannak látszó „tyúk-tojás” vitából? Kinek a térfelén van a labda?
– A labda mindkettőnk térfelén van, hiszen a kormány és a jegybank egyaránt felelős a makrogazdasági stabilitásért. A központi banknak egy aránylag szűk feladatköre van, mégpedig az árstabilitás elérése és fenntartása, aminek tulajdonképpen csak egy instrumentuma van: a kamatláb. A monetáris politika mozgásterét nagymértékben befolyásolja a büdzsé helyzete. Ha nagy a hiány, akkor annak egyfelől van egy kiszorító hatása, ami a kamatokat magasan tartja, másrészt van egy hatása a fizetési mérlegre, ami megnöveli a felárat. Ezért van az, hogy a jegybankok általában – nemcsak Magyarországon – megpróbálják rávenni a kormányokat, hogy fiskális kiigazítást hajtsanak végre. Az nagyon rossz lenne, ha a laza fiskális politika laza monetáris politikával párosulna. Úgy gondolom, hogy amennyiben a költségvetési helyzet javul, az infláció csökken, az megteremti a lehetőséget arra, hogy mi is rugalmasabban álljunk hozzá a kamatokhoz.
– Függetlenül a forint aktuális árfolyamától?
– Az árfolyamot is nézzük, de a kamatpolitika lényegében független ettől. Az azonban biztos, hogy ha az árfolyam túlzottan ingadozik, akkor valami probléma van a gazdaságban.
– Mikorra tervezi a jegybank az eurózóna előszobájának tekinthető ERM II-höz való csatlakozást?
– Ez egy közös döntés részben a kormánnyal, részben pedig az Európai Bizottsággal, illetve az Európai Központi Bankkal. Azt gondolom, csak akkor érdemes belépni az ERM II-be, ha nagyon komoly az elszántság arra, hogy teljesíteni tudjuk a maastrichti kritériumokat. A pénzügyi tárcával 2005-ben ismét visszatérünk erre a kérdésre.
– Érdemes-e a szükséges két évnél többet eltölteni az ERM II-ben?
– Az általános vélemény az, hogy nem érdemes. De ha egy kormány nagyon elkötelezett, és ez világossá válik a piacok számára is, akkor egy valamivel korábbi belépés növelheti a gazdaságpolitika hitelességét. A portugál példa azt mutatja, hogy egy ilyen lépés kedvezően hathat a várakozásokra.
– Portugáliában azonban kedvezőtlen hatása is volt a konvergenciának, például „hitelbuborék” alakult ki. Előadásában említette, hogy Magyarországon is van ilyen veszély. Miért?
– Nem szeretném az ördögöt a falra festeni. De kétségtelen, ennek megvan a veszélye, ám nem most, hanem inkább 3-4 év múlva. Portugáliában is volt ilyen jelenség, néhány esztendővel az euró bevezetése után.
– Mit lehet ez ellen tenni?
– Két dologra kell odafigyelni. Az egyik az infláció, ha ugyanis e mutató megugrik, az a bérnövekedés révén a versenyképesség romlásához vezet. A másik potenciális veszély a bankrendszer. A hitelállomány növekedése ugyanis főleg a háztartások és a kis- és középvállalkozások szegmensében megy végbe, ami a bankok számára nagyobb kockázattal jár. A pénzintézeteknek fel kell hívniuk a lakosság figyelmét arra, hogy a devizában történő eladósodás a forint esetleges leértékelődése miatt komoly veszteségeket okozhat.
