Szépen szóló káosz

Komoly alkotói potenciállal elkészített, majdnem tökéletes lemezhez tökéletes tasak dukál. Nos, Nick Cave új albumának borítója olyan, mintha egy iparművészeti főiskolás diplomamunkája lenne. Egy vászondoboz két oldalára virágszirmokat ábrázoló fotókat ragasztottak, a „csomaghoz” tartoznak a halványrózsaszín és a világoszöld borítóba illesztett lemezek, illetve egy fotóalbum.

Cave újra aktivizálja az underground perifériájára szorult hagyományrétegeket, vállalja a mítoszokkal béklyózott konzervativizmusát. Játékba hoz olyan műfajokat, mint a blues, a gospel, vagy arcátlanul használja a múzeumokban már leltárba vett hammond orgonát. Persze, már évek óta ezt csinálja, viszont az 1994-es Let Love In óta ilyen jól nem szólaltatta meg a káoszt, és a szerelem illúzióvilágát. A két kompozíciós egységbe sorolt album minden pillanatát élvezni lehet. Az erőteljesebb, indulati szerzemények, mint amilyen például a Get Ready For Love, Cave legszebb perceit idézik meg.

Az ausztrál énekes Magyarországon is hallatlan népszerűségnek örvend, számos teltházas koncertet adott már Budapesten, az elsőt pont tíz éve, a Petőfi Csarnok színpadán, ahol a nézők között az undergrounddal kollaboráló politikusok is szép számmal képviseltették magukat. Cave minden koncertje, lemeze presztízs produkció. Rosszindulatú megközelítéssel a művész koncertjeinek látogatása a sznobéria kötelező egészségügyi sétáihoz tartozik. Rendben, de a semmiért nem tesz szert valaki már-már nem evilági státusra. Ugyanis Cave maga a „művész allegóriája”. Jelenleg a József Attila-díjas Kemény István fordítja a „költő és rockzenész” verseit. Cave új vállalkozásának szépség- és nívódíjjal kitüntetett szerzeményei a következők: Supernaturally, There She Goes, My Beautiful World, és a Let The Bells Ring.

Cave-ben az a nagyszerű, hogy a posztmodern poétikai eljárásokat úgy kapcsolja össze a pop – és az egyetemes kultúra – örök mítoszaival, hogy egy cseppet sem tűnik modorosnak. Na jó, egy kicsit.