Egészséges elit

Kizárólag olyan cégek díszelegnek az építőipari ágazati toplistán, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) kartellezés miatt megbírságolt – no meg a Vegyépszer. Utóbbi már csak azért sem keveredhetett kartellügybe, mert jó ideig nem is versenyzett senkivel a megbízások elnyeréséért. A politikai kurzusváltás érződik is az árbevételén: ez tavaly majdnem a harmadára csökkent a 2002-eshez képest, s a cég az elsőről a második helyre szorult vissza a szektorban. Az autópálya-kartellesek közül a Strabag és a Betonút bevétele is csökkent, míg a Hídépítő, valamint az Egút és a Debmút anyacége, a Colas Hungária növelni tudta forgalmát. Csakúgy, mint a Kész Kft., amelyet a Fővárosi és Pest Megyei Nyugdíjbiztosító székházának felújítása kapcsán bírságoltak meg kartellezésért.

HERNÁDI ZSOLT, a Mol Rt. elnök-vezérigazgatója: „Az üzemanyag-kereskedelemben hosszú évek óta nem egy-egy ország piacáért, hanem regionális pozíciókért folyik verseny a nagy társaságok között. A Mol e szempontból szerencsés helyzetben van, mivel a régióban hasonló kultúrák élnek együtt, így egy nyelvet beszélünk, ezért a csoportba tartozó leányvállalatokkal könnyebb a dolgunk, mint egy nagy, nemzetközi cégnek. A töltőállomások piaca nyugaton telített, a magyar kútpiac ehhez közeli állapotban van. A következő években Romániában, Bulgáriában és a volt Jugoszlávia államaiban várható a legdinamikusabb értékesítési növekedés. Ennek megfelelően a Mol kúthálózat-fejlesztési stratégiája – a meglévő erős szlovák pozíciók megtartásával – elsősorban a Balkánra fókuszál. Két-három éves távlatban a Mol átlagosan 10 százalékosra kívánja növelni piaci részesedését azokban a balkáni országokban, ahol eddig megvetette a lábát. Magyarországon növekedés inkább csak a nagy hipermarketekhez kapcsolódó, kedvezményes áron értékesítő benzinkutak területén várható, számuk azonban többéves távlatban sem haladhatja meg a néhány tucatot. Ezek nem borítják majd fel a jelenlegi piaci viszonyokat. E mellett inkább a most épülő forgalmas csomópontokhoz és utakhoz kapcsolódhatnak még nagyobb töltőállomás-fejlesztések.”

Az építőipar a többi ágazattal összehasonlítva kakukktojásnak tekinthető abból a szempontból, hogy az állam befolyásoló szerepe itt jelentős – az autópálya-építő cégek esetében az állami megbízások, a kisebbeknél a kedvező lakáshitelek szolgáltak hatalmas bevételi forrásként.

Más ágazatok többnyire elsősorban mint szabályozóval, s nem mint megrendelővel kerülnek kapcsolatba az állammal. S bár a viszony nem mindig felhőtlen, a rossz döntések sem képesek nagy kárt okozni a gazdaság, vagy akár egy-egy ágazat egészét tekintve.

EXPORTSIKER. A legszélesebb körben a kormány és a jegybank közös „erőfeszítésének” következtében felértékelődött forint volt kedvezőtlen hatással. Az exportáló vállalatok bevételük növekedését féltették, a hazai piacra termelők az olcsó import által teremtett konkurenciát kárhoztatták. Mégis, az Ecostat és a Dun & Bradstreet által összeállított Figyelő TOP 200-as listán szereplő cégek kivitele öszszességében 17 százalékkal nőtt.

Egészséges fejlődésről tanúskodik az árbevétel és az üzemi eredmény növekedésének összehasonlítása, az előbbi ugyanis a Kétszázak körében 11 százalékkal, utóbbi viszont 28 százalékkal bővült. Ez a hatékonyság biztató javulására utal.

Figyelemre méltó, hogy a legnagyobbak közül 35 cég veszteséges volt – köztük olyan állami monstrumok, mint a Magyar Villamos Művek, a MÁV és a Malév -, s ezek együtt 150 milliárd forint ráfizetést termeltek, szemben a többiek 1100 milliárdos profitjával. A Kétszázak hatékonysági fölényét jelzi, hogy az egy foglalkoztatottra jutó árbevételük két és félszer magasabb, mint a kettős könyvelést végző többi 217 ezer cégé.

Van azonban olyan adat, amely a Figyelő TOP 200-on kívüli kör számára kedvezőbb, mégpedig az adózás előtti eredmény változása. Ez ugyanis az elitklub esetében az árbevétellel nagyjából azonos ütemben, vagyis az üzemi eredménynél jóval kisebb mértékben nőtt, míg a többiek együttesen 35 százalékkal gyarapították adózatlan eredményüket. Ebben szerepet játszott, hogy a tőkeáttétel a nagyoknál magasabb – a kisebb cégek kevésbé mernek kölcsönt felvenni -, ráadásul a devizahiteleken a forintárfolyam alakulása miatt a vállalatoknak veszteséget kellett elkönyvelniük. „Ez rontotta a pénzügyi eredményt” – erősítette meg Becsei József, az Ecostat osztályvezetője, hozzátéve, hogy ágazatonként eltérő a negatív hatás, amely leginkább a távközlést érintette.

THOMAS FAUSTMANN, az Audi Hungaria Motor Kft. ügyvezető igazgatója: „Vállalatunk 1993-as alapítása óta folyamatosan, nagy ütemben fejlődött, ezt egyebek mellett a gépjármű-eladási mutatók világszintű javulása indokolta. Ez a növekedés másfél évvel ezelőtt megtorpant, a nemzet-közi gépjárműpiac stagnál, így az eddig is kiélezett verseny még inkább erősödik. A nagy autógyártó konszernek a konjunktúra időszakában sorra építették ki párhuzamos kapacitásaikat Kelet-Európában, Kínában, az úgynevezett „low cost” országokban. A gépjármű-eladások terén tapasztalható pangás új helyzetet teremtett nemcsak az említett országok, de az itt létrejött leányvállalatok számára is. Ezek a vállalatok, így az Audi Hungaria is, csak akkor tudnak tovább növekedni, ha képesek a termelékenységet növelni. Erre annál is inkább szükség van, mert a konszernen belüli versenyben is helyt kell állnunk. Fontos, hogy Magyarország is megőrizze versenyképességét a környező országokkal szemben.”

ÖNÁLLÓSODOTT CÉGEK.

A cégek túlnyomó többsége képes önállósítani magát, még akkor is, ha az állam nem hozzáértő módon avatkozik bele az életébe. A gyógyszeripar már tavaly is sokat kényszerült viaskodni a kormányzattal, ez azonban a múlt évi teljesítményén nem érződött, az ágazat legnagyobb cégei jóval a Figyelő TOP 200-as átlag fölött növelték mind árbevételüket, mind adózás előtti profitjukat (25, illetőleg 26 százalékkal). Az állam azonban az idén újból támadásba lendült, a gyártókat kárhoztatva a gyógyszerkassza hiányáért (Figyelő, 2004/13., 16., 23. és 28. szám). Csak az idei eredmények ismeretében derül majd ki, hogy az átfogó reform helyett alkalmazott tűzoltás következményeit még mindig sikerül-e ellensúlyozniuk a gyártóknak. A szektor legnagyobb cége, a Richter Gedeon Rt. külön is megtapasztalhatta az állam pénzéhességét, ugyanis az idén döntöttek a még állami tulajdonban lévő 25 százalékos részvénycsomag értékesítéséről. Ettől a magyar gyógyszergyártó a függetlenségének elvesztését féltette. Végül ötéves haladékot kapott, ugyanis átváltoztatható kötvényeket adnak el, s ezeket csak öt év elteltével lehet majd részvényekre cserélni (Figyelő, 2004/31. szám).

Az állammal való alkudozásban a Mol vélhetően sok jó tanáccsal láthatta volna el a Richtert, a Figyelő TOP 200 évek óta kirobbanthatatlan első helyezettje ugyanis a gázárak kapcsán ebben már nagy gyakorlatot szerzett (a szabályozás a Mol rovására tartotta alacsonyan a gázárakat). Tavaly nyáron végül elfogadták az új gáztörvényt, amely szerint az árképzés alapja az importált földgáz ára. A változás üdvös hatása érződik: míg a tavalyi első félévben veszteségforrás volt a gázüzletág, ez az idén megfordult. Nem véletlen, hogy az olajtársaság elérkezettnek látta az időt gázüzletágának meghirdetésére.

BOGSCH ERIK, a Richter Gedeon Rt. vezérigaz-gatója: „A gyógyszerfelhasználás növekedése az idén folytatódik. Míg 2001-ben a hazai gyógyszerpiac nagysága 260 milliárd, addig tavaly már 368 milliárd forint volt. Ugyanakkor a gyógyszerár-támogatásra fordítható költségvetési keret nem nőtt ennek megfelelően. Jelentősen beszűkültek a gyógyszeripari kutatási lehetőségek, igazán átütő terápiás újdonságot jelentő új molekulák egyre kisebb számban jelennek meg. Másrészt az egyre szigorodó minőségi követelmények növekvő beruházásokat igényelnek. Mindezek nyomán véleményem szerint a felhasználásnak egyértelműen el kell tolódnia a költséghatékony, ugyanakkor korszerű terápiát jelentő generikus készítmények irányába, s ezzel párhuzamosan erősíteni kell a lakosság egészségtudatos hozzáállását. Magyarországon a gyógyszeres alapellátás túlnyomó részét továbbra is a hazai cégek biztosítják. Ehhez stabilabb és kiszámíthatóbb gyógyszerpiaci környezet szükséges, amelyet a kormányzat tud biztosítani a gyártók számára.”

LIBERALIZÁLT ÁGAZATOK.

A távközlésben a verseny kialakulását minden kormányzati szándék ellenére sem igazán jól szolgálta a szabályozás. Az illetékes tárca a 2002-ben életbe lépett liberalizációs törvényt joggal tartotta elavultnak, ám egy évig bíbelődött az új szöveg megalkotásával. A vezetékes szegmensben az idén életbe lépett hírközlési törvény ellenére is csak lassan bontakozik ki a verseny. Igazi küzdelem a mobilszolgáltatók között tombol, s mivel a piac telítődött, a múlt év végére a cégek egymás előfizetőinek elcsábításába kezdtek.

A szektort érintő sokat támadott döntés, hogy a széles sávú internet elterjesztését szolgáló támogatás adókedvezmény formáját öltötte. Ezt ugyanis csak a Matáv tudja igénybe venni, a többi szereplő még a befektetés időszaknál tart és veszteséges.

Előre is tört a vezetékes telefonra épülő ADSL a kábeles internettel szemben. A nem igazán versenysemleges ösztönző rendszer ellenére szép eredmény, hogy összesen már 400 ezer internet-előfizetőt számláltak a múlt év végén. Utóbbiak szaporodását a Sulinet-program is ösztönözte, hiszen az ennek keretében megvásárolt új gépekhez sokan internet-szerződést is kötöttek. Jól jött a magánemberek számítástechnikai bevásárlása a gyártó cégeknek is, az ágazat mégis ellentmondásos évet zárt 2003-ban, a kormányzat, a közigazgatás és egyes ágazatok informatikai beruházásai ugyanis csökkentek. Az IT szektor növekedése azonban még így is meghaladta a 10 százalékot.

STARUB ELEK, a Matáv elnök-vezérigazgatója: „Tény, hogy a hazai távközlési piac 1999 óta évente átlagosan 11 százalékkal bővült, és a növekedés döntő részét a mobil üzletág adta. A mobilpiac telített-sége miatt a tempó várhatóan lassulni fog, és a jövőben a mobil mellett az adatátvitel és az inter-net – azon belül is a szélessávú hozzáférés – lesz a növekedés igazi hajtóereje. A vezetékes szegmensben a távközlési piac liberalizációja óta folyamatosan erősödik a verseny, s ezt mi is érezzük. A szolgáltatók egyre olcsóbb ajánlatokkal állnak elő, és az idén több új szereplő is belépett a piacra. Az egyre intenzívebb konkurenciaharcban nem akarunk lemaradni, ezért a Matáv is számos új kedvezményes díjcsomagot vezetett be lakossági és üzleti előfizetői részére egyaránt. A mobil szegmensben az erős, nemzetközi tulajdonosi háttérrel rendelkező versenytársak ugyancsak kiélezett, s egyre fokozódó küzdelmet folytatnak az ügyfelek megszerzéséért és megtartásáért. Véleményem szerint a távközlési piac jövőbeni alakulását alapvető-en a vezetékes és a mobil telefó-nia viszonya határozza meg, s az egyre élénkebb verseny igazi nyertesei a fogyasztók lesznek.”

A verseny kialakulására vár az energetika is, hiszen a villamos energia piacán végbement a nyitás a nem lakossági piacon: 2003 januárjától a nagyfogyasztók, az idén júliustól pedig minden nem lakossági fogyasztó a szabadpiacról elégítheti ki áramszükségleteit. A továbblépésnek azonban gátat szab, hogy a fölös kapacitású hazai erőművek jórészt elavultak, drágán termelnek, az importot pedig a határt keresztező vezetékek szűkös kapacitása akadályozza. Az idén a földgázpiac is megnyílt a nagyfogyasztóknak, ám itt a lehetőségek az árampiacinál is szűkösebbek.

Az ipari beruházások csaknem negyede a vegyiparban történt, értékük folyó áron számolva 50 százalékkal meghaladta az előző évit.

A jármű- és alkatrészgyártás tavaly összességében nőtt, de ezen belül a járművek előállítása csökkent. Ugyanakkor nagy fejlesztésekről döntöttek, s ennek hatása várhatóan már az idén érződik. Ugyancsak a nagyberuházók számára létrehozott ösztönző program haszonélvezője a gépipar; a befektetések ebben a szférában is bővülnek. A fejletlen infrastruktúra egyre kevésbé szab ennek gátat, annál inkább a képzett munkaerő hiánya. S mivel a gyártók évek óta hiába hangoztatják, hogy nehéz megfelelően felkészített embereket találni, kényszerűségből a képzést is mindinkább a maguk kezébe veszik.

DEVECZ MIKLÓS, a Flextronics International Kft. igazgatója: „Bár 2004 elejétől több adómérséklési lépést is tett a kormányzat, leghamarabb másfél-két év távlatában érhet be ezek gyümölcse a gépiparban, mert egy-egy beruházás megvalósítása legalább ennyi időt igényel. Ezzel együtt két friss uniós irányelv alapjaiban rendezheti át az elektronikai gyártók közti erőviszonyokat. Az egyik szerint a feleslegessé vált elektronikai termékeket kötelező a gyártónak visszagyűjteni a fogyasztóktól, méghozzá térítésmentesen. A másik 2006 júliusától megtiltja, hogy olyan elektronikai terméket adjanak el Európában, amely bizonyos veszélyes anyagokat, például ólomtartalmú fémforrasztást tartalmaz. Ezért a cégeknek új technológiájú gyártósorokat kell telepíteniük Ázsiában vagy Európában, vagy úgynevezett szerződéses gyártókat kell megbízniuk – ilyen a Flextronics is. Magyarország jelentős versenyhátrányba került azért is, mert a szükségesnél jóval kevesebb a jó középfokú végzettségű szakember. Nagy szükség lenne arra, hogy az oktatáspolitikát – legalább részben – a vállalatok igényeinek figyelembevételével alakítsák ki.”