Éppen a magyar Kovács Lászlónak kell az egyik legélesebb kanyart bevennie, aki a külügyminiszter kipárnázott bársonyfoteljéből ül át az energetikai biztos rázós „villamosszékébe”. Abból, hogy utóbbi milyen kényelmetlen tud lenni, a szocialista párt leköszönő vezetője már múlt heti európai parlamenti meghallgatásán kóstolót kaphatott. Rajta kívül a régi motorosok közül Günter Verheugen is „szűzföldre” lép, amikor az ipar- és vállalati politikára cseréli a mostani mandátuma alatt nevének széles körű elismertséget szerző bővítési posztot.
Kovács László. A leendő energetikai biztos nem mindenkit győzött meg.
Persze felvetődik a kérdés, hogy mi értelme a biztosok alkalmasságát szondázó parlamenti meghallgatásnak, ha néhányukról eleve tudható, hogy eddigi pályájuk még csak köszönőviszonyban sem volt a számukra kijelölt területtel? Ráadásul az Európai Parlament az uniós szerződés értelmében a meghallgatások végeztével csak a teljes testületről szavazhat, és nem mazsolázhat az egyes jelöltek között. Az ellentmondás abból a rendszerből fakad, hogy a kijelölt bizottsági elnök – jelen esetben a portugál José Manuel Barroso – csak a tárcák elosztásáról dönthet, a biztosok személyéről a tagállamok kormányai határoznak. Így fordulhatott elő az, hogy korábbi külügyminiszterből és pénzügyminiszterből szinte Dunát lehet rekeszteni a leendő testületben. Természetesen léteznek olyan posztok is, ahová rendszerint csak tisztes szakmai előélettel rendelkező politikusok kerülhetnek. Ilyen a mezőgazdaság és a versenypolitika, ahol a közösség (a brüsszeli bizottság) kifejezetten erős hatáskörökkel rendelkezik. A kultúra, a kutatás vagy a szociálpolitika azonban elsősorban tagállami kompetencia, így bocsánatos bűnnek számít, ha európai szinten való kezelését bizonyos szempontból outsiderekre bízzák.
MEGSZORONGATÁSOK. Az Európai Parlament szakbizottságaiban két héten át tartó biztosjelölti meghallgatások is nagyjából ilyen logikát tükröztek. Valahol egy tárca jelentőségét is le lehet mérni azon, hogy a kérdezők mennyire és milyen mélységig szorongatták meg a háromórás kérdezz-felelek során az előttük ülő jelöltet. Kovács László pillanatnyi balszerencséjére az energiapolitika egyáltalán nem olyan másodlagos ügy az Európai Unióban, mint ahogyan az időnként Magyarországról látszik. Az EU 50 százalékban energiaimportra szorul, s ha Brüsszel nem lép időben, energiafüggősége a meredeken növekvő fogyasztás miatt néhány évtizeden belül 70-80 százalékra emelkedik. A leendő energiaügyi biztosnak egyebek közt éppen az lesz a feladata, hogy nagyobb földrajzi diverzifikációval szélesebb alapokra helyezze az unió energiaellátását. Ezt az alapvetően diplomáciai érzéket igénylő feladatot a jelenlegi magyar külügyminiszter eredményesen elvégezheti, Barroso elnök állítólag ezért is testálta rá az energiapolitikát.
Mit aprítanak a tejbe?
Neelie Kroes. Vagyonosan. Vagyona alapján az Európai Unió leendő versenypolitikai biztosa vezeti a sort a bizottság 25 tagja közül – állapítható meg a jelöltek által parlamenti meghallgatásukat megelőzően közzétett vagyonnyilatkozatokból. A holland Neelie Kroesnak a sikeres üzleti karrier eddig jobbára csak hátrányt jelentett, amióta kiderült, hogy őt jelöli a felelősségteljes versenyjogi posztra José Manuel Barroso elnök. Kroest azért támadják, mert több tucat holland és nemzetközi vállalat igazgatótanácsában és felügyelőbizottságában betöltött funkcióit összeférhetetlennek tartják bizottsági megbízatásával. A volt holland közlekedési miniszter 14 oldalas vagyonnyilatkozatában gondosan felsorolta összes érdekeltségét, amelyektől egyébként szeptember elsejével megvált. Kroes ugyanakkor 1,6 millió euró értékű részvénynyel és 100 százalékos tulajdonrésszel rendelkezik egy Bergsche Maas BV nevű holland cégben. A vállalkozás egyetlen célja hivatalosan az, hogy a biztosjelölt jövendőbeli nyugdíjbefizetéseit fedezze. Kroes asszony egy alapítványt hozott létre és két általa nem ismert független személyre ruházta rá a cége irányítását.
José Manuel Barroso. Szerényen. Mariann Fischer Boel, a jövendőbeli agrárbiztos is biztos anyagi lábakon áll: férjével együtt két mezőgazdasági farm és egy erdő tulajdonosa. Férje egyébként tagja egy agrárvállalkozásnak is, amely sertéstelepet tart fenn Oroszországban.
Margot Wallström. Őszintén. Az esetleges gyanúsítgatások ellen transzparenciával küzdő biztosok „vagyonbevallásai” korántsem egységes séma alapján készültek. Margot Wallström svéd biztos az északi nyitottság jegyében még egy Volvo V70-es autóról is számot adott, továbbá minden egyes vagyontárgya, sőt hiteltartozása értékét is megadta svéd koronában. A magyar Kovács László neve mellett egy 104 négyzetméteres budapesti lakás és tételesen nem fölsorolt bankmegtakarítások szerepelnek. Jacques Barrot-nak, Balázs Péter jelenlegi társbiztosának 45 százalékos tulajdonrésze van egy fejlesztési holdingban, míg Peter Mandelson leendő brit kereskedelmi biztos 2 százalékkal „van benne” egy reklámügynökségben. A bizottság elnöke, José Manuel Barroso sem tartozik a szupergazdagok közé: két lisszaboni apartmant és társtulajdonosként egy vidéki házat mondhat magáénak.
Nem csak a magyar külügyminiszter élt át kellemetlen pillanatokat a parlamenti tárgyalóteremben: a cseh Vladimír Spidla (szociális és foglalkoztatási politika) és a szlovák Ján Figel (oktatás, kultúra, képzés, többnyelvűség) sem brillírozott, igaz, nekik talán kevésbé elvont terület jutott. A regionális politikát a magyarok elől megkaparintó lengyel Danuta Hübner is legfeljebb azért érdemel dicséretet, mert bemagolta a leckét, a kreativitását tesztelő váratlan kérdések viszont rendre zavarba hozták. Valósággal megdicsőült ellenben a litván Dalia Grybauskaite, aki pénzügyminiszteri múlttal a háta mögött a pénzügyi tervezéssel és a költségvetési ügyekkel foglalkozik majd. Őt majdnem úgy megéljenezték a képviselők, mint Placido Domingót szokták egy-egy sikeres koncertje után. Látszólag nagyot bukott ugyanakkor a befolyásos versenypolitikai biztosi posztra jelölt holland Neelie Kroes, akit érezhetően megzavart a korábbi állítólagos üzleti összeférhetetlenségei körül kissé mesterségesen gerjesztett kampány.
A KÖZÖS CÉL. A kezdeti nehézségek ellenére a portugál „mester”, Barroso kéznyomát már látni lehet a zöldfülű csapaton. A jelöltek posztjuktól függetlenül szinte mantraként hajtogatták, hogy az európai versenyképesség javítását célzó tízéves lisszaboni stratégia végrehajtását tekintik majd legfontosabb feladatuknak. Előre borítékolható, hogy a program a Barroso-féle bizottság első számú projektje lesz, s nem csak azért, mert ötéves mandátuma éppen erre az időszakra esik. Az Európai Unió vezetői eleinte jobbára csak beszéltek a versenyképességről, mostanra mintha eljutottak volna a tettekig. A belső piac (a személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlásának) kiteljesítése, szektorok piaci versenyt ösztönző liberalizálása, az ipari és vállalkozói tevékenység szabályozórendszerének egyszerűsítése, a kutatásfejlesztésre és innovációra fordított források növelése (a cél a GDP 3 százalékának elérése) és az oktatás-képzés színvonalának javítása elsőbbséget élvez, noha e célok valóra váltásának tekintetében meglehetősen nagyok az eltérések az egyes tagállamok között.
Örök dilemma, hogy kell-e fontossági sorrendet felállítani a versenyképesség, a társadalmi kohézió és a környezetvédelem, vagyis a lisszaboni stratégia három pillére között. Bár az unió régóta hirdeti, hogy az európai szociális modellt és a fenntartható fejlődést nem kell feláldozni a versenyképesség oltárán, ezt az elméletet még a gyakorlatban is bizonyítani kell. A biztosjelöltek – az erre kényes parlamenti képviselőkkel karöltve – mindhármat egyformán fontosnak nevezték. „A virágzó vállalkozásoknak és a gazdasági növekedésnek lényeges szerepe van a környezetvédelmi problémák kezeléséhez szükséges források előteremtésében” – jelezte ugyanakkor a versenyképességi erőfeszítéseknek a bizottságon belüli koordinációjával megbízott Günter Verheugen, hogy számára azért a versenyképesség az előbbre való.
Időnként azért mégis szembekerülhet egymással a versenyképesség és a környezetvédelem. Kovács László meghallgatásán elismerte, nem teljesen alaptalanok azok a félelmek, amelyek szerint a szén-dioxid-kibocsátást előíró kiotói jegyzőkönyv végrehajtása versenyképességi hátrányt okoz majd az uniónak. „Ezek az aggodalmak azonban csak akkor jogosak, ha ugyanazzal a régi technológiával nyerjük ki például a szénből az energiát. Az új technológiákhoz viszont kutatások kellenek” – villantotta meg a magyar külügyminiszter, hogy az energiapolitika trükkjeinek elsajátítása mégsem reménytelen vállalkozás.
