Áttörésigény

Teljesen objektív nem lehet a pályázatok elbírálása, de legalább nagyon tisztességesnek mondható – hangoztatja Kovács György, a CIM Kutató Laboratórium vezetője. A Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetéhez (MTA-SZTAKI) tartozó laborból is akadt olyan, aki a 4-5 fős bíráló és pontozó bizottságban is részt vett. Ezért jól tudják, hogy a bizottság is szubjektív egyénekből áll, ám beszámolójukból kiderül: Brüsszelben kizárólag szakmai tapasztalatok alapján állítanak fel sorrendet a pályaművek közt. A verseny mégis erős, mivel a kutatásfejlesztési pályázatokon jellemzően 4-7-szeres túljelentkezés van.

Kovács György. Felpörgetett ritmusban szervezik a pályázatokat.

Az MTA-SZTAKI a brüsszeli K+F keretprogramok kapcsán 25 különféle projektben vett részt, legtöbb esetben egy nagyobb, nyugatról szervezett konzorcium tagjaként. Az egyik, különösen aktív kutató intézmény, az ipari automatizálással foglalkozó CIM labor tapasztalata szerint saját erőből szinte sosem sikerül Brüsszeltől pénz szerezni egy-egy jó ötletre, nyerésre csak a széles ágazati együttműködéseknek van esélye.

EURÓPAI DIMENZIÓK. Így volt ez az egyik legutóbbi, CITRO-nak keresztelt, magyar részről 90 ezer eurót elnyert pályázat esetén is, amely 11 partnerrel, olasz, spanyol és magyar résztvevőkkel valósult meg. Lényege, hogy a csak néhány teherautóval rendelkező fuvarozó kisvállalkozók túlélési esélyeit javítsa a látványosan erősödő szállítási versenyben. Nem csupán klaszter szerű együttműködés kialakításáról, vagy ennek szoftveres támogatásáról van szó, hanem egyúttal módszerek, metodikák és mintapéldák kidolgozásáról is. Ezek segítséget adhatnak a szervezési és informatikai ismeretekkel nem rendelkező kisvállalkozóknak a sokkal hatékonyabb fuvarszervezésre, ami javíthat e réteg túlélési esélyein. „Ez a gondolat jelentette a bírálók szemében is a problémakör ťeurópai dimenziójátŤ, hiszen valamennyi EU-tagországban gondot okoz a kis cégek piacvesztése a multikkal szemben” – mondja Haidegger Géza főmunkatárs.

Annak, aki sikeresen kíván pályázni, mindenképpen a fentihez hasonló frappáns és egyedi ötlet kell, olyan, amilyet korábban a tengerentúlon sem valósítottak meg, azaz áttörés (szakzsargonban breakthrough) jellegű. „Emellett jó partnerkapcsolatokra kell szert tenni más kutatóműhelyekkel, s ezeket különböző együttműködések keretében, például nemzetközi szakmai szervezetekben ápolni is kell” – emeli ki Kovács György. Nem árt ismerni a K+F világában kialakult szokásokat. Az egyik legfontosabb, hogy a konzorciumi tagokat szinte mindig a legutolsó pillanatokban próbálják meg összeszedni. Sokszor előfordul, hogy nincs idő a töprengésre: két nap alatt el kell dönteni, hogy az adott feladatra alkalmas-e a gárda. A pályázatok leadásával hasonló a helyzet. „Egy pénteken 17 órakor lejáró pályázatnál nem ritka, hogy egy fontos pályamű 16 óra 59 perc 50 másodperckor érkezik meg az Európai Unióba e-mailen, de amúgy az egész szervezésen ez a hisztérikus, felpörgetett ritmus érezhető” – meséli Kovács György. Fontos, hogy egy angolul jól tudó munkatárs teljes munkaidőben a pályázatok ügyéért dolgozzon. Elvileg az anyagot bármelyik uniós nyelven be lehet adni, de a kiírásokban mindig szerepel: az angol fordítást mellékelni kell, s két hasonlóan jó pályázat esetén már döntő lehet az, hogy nyelvileg mennyire szabatosan sikerült megfogalmazni a célokat.

OLCSÓBBAN. A VI. keretprogram K+F pályázatai során az „iparral kézen fogva kell menni”. A jó ötletek, a leendő találmányok és újítások csak akkor esélyesek a pénzek elnyerésére, ha azok ipari alkalmazhatósága bizonyított vagy legalább bizonyítható. Lehetőleg a konzorciumi partnerek közé kell bevonni az adott vállalatot. (A CITRO esetében a Fuvarozó Vállalkozók Országos Szövetsége a partner.)

Félévenkénti bontásban kell pénzügyi terveket készíteni. Ezek az eszközigényen kívül az utazási költségeket, alvállalkozási összegeket és partnereket, valamint a fejlesztésre fordítandó munkaóra-igényeket is tartalmazzák. Itt kezdődnek azonban az újabb gondok. Egy csak papíron létező ötletnél nehéz megmondani, hogy a kidolgozás valójában mekkora feladatnak bizonyul majd. Ekkor a gyakorlatban a jól ismert „hasraütéses módszert” alkalmazzák.